Month: February 2017

Én voltam a fényképezőgép

Ma szemészeten voltam. Megnyugtató, hogy még mindig jó segge van a szememnek.
Utána hazasétáltam. Jó három kilométert.
Nappal szemben.
Pupillatágítóval teletömve.

Teljesen úgy éreztem magam, mint egy fényképezőgép. Ha a nap felé néztem, akkor egyből szétégette a szememet. Ha a napba néztem volna, elporladtam volna, mint egy vámpír. Akármerre fordítottam a fejemet, a szemem egyből – fájdalommal – jelezte, hol lett túlexponálva a valóság.
És igen, a hír igaz: attól még, hogy a napot eltakarja a felhő, ez a nyomorult képes kiégetni a képet. Mint ahogy képes volt engem is gyötörni a felhő mögül.

Legközelebb napszemüvegben megyek.

Suwalki kajakkal és kamerával

Még mindig nem gyenge videós tartalom jön, sőt. Tartalmak.

De mielőtt belevágnánk, jelzem, hogy rendberaktam a Dailymotion csatornámat, immár fel lehet rá íratkozni.

Nos, tavaly augusztusban voltunk tízegynéhányan Észak-Lengyelországban, a Suwalki régióban. Kajakkal… és kamerákkal. Egészen pontosan ketten nyomkodtuk a goprót, Attila és én.
Jelen írásba mind a két videót belinkeltem.
Ugyanis a kettő együtt adja vissza a túra hangulatát.

Maga a túra két részből állt. Az első részben az időjárás olyan másfél napig kegyes volt, két és fél napig viszont trágya. De ezzel még úgy elvoltunk. A második rész pedig a Blizna. Itt már jó időnk volt… de a terep! Rögtön az első komolyabb terepakadálynál leesett a fejemről a kamera. Félóráig kerestük a sűrű aljnövényzetben. Majd nem sokkal később, egy másik akadálynál beborultam. Ekkor húsz percig kerestük a kamerát. A továbbiakban inkább elraktam. Így viszont pont a Bliznáról, az igazán cifra részről nagyon kevés felvételem lett.

Az első videó az én szemszögemből mutatja be a túrát. Kompakt darab, szerintem jól sikerült.


Suwalki kajaktúra 2016.08 by jozsef-petrenyi

A második videó Attiláé. Ne mondjátok el neki, de szerintem jobb lett, mint az enyém.
Viszont egy kis spoiler. Nehogy abbahagyd a felénél. Attila ugyanis érdekes koncepcióval vágta össze az anyagát: az első részben idilli képekkel bemutatja, milyen is lehetett volna a túra. Aztán a második részben bemutatja, hogy valójában mekkorákat szívtunk. Naná, Blizna.

Pyrus Tengerikajakosok Mazuria, Suwalki tóvidéken 2016-ban. from Matts Index on Vimeo.

Miért?

Célozgattam már rá, hogy idén elég komoly átalakításokba fogtam bele az itthoni informatikát illetően. Tény, hogy ehhez képest nagyon kevés rémtörténetet írtam. Nem azért, mert nem voltak, egyszerűen csak ahogy kimásztam az egyikből, jött a másik, nekem meg nem volt kedvem még pluszban is foglalkozni velük.

A szerdai nap viszont különösen tragikusra sikeredett, ott is hagytam mindent, felvonultam a padlásra egy üveg borral és irkáltam.

Messziről kezdem. Saját játszási célra összeraktam egy hyper-v clustert. Ehhez kellett két szerver és egy iscsi target. Gondoltam, egy qnap nas teljesen jó lesz erre a célra. Próbáltam kinyomozni, mely változatokban van iscsi, de nem sikerült: úgy tűnt, hogy mindegyik tudja ezt a szolgáltatást. Vettem is egyet. Nem tudta. A gépkönyve ugyan írta, hogyan kell bekonfigurálni az iscsi-t, de a legelején, a jogi blabla szövegben megemlítették, hogy a gépkönyvben leírtak nem mindegyik qnap verzióra vonatkoznak. Finom. Kidobni nem fogom, így is jó lesz. Legalább külön tudom választani a játszóteremet a családi informatikától: a qnap-ra megy a fájlszerver funkció, az iscsi-t meg megoldom másképp. (Megoldottam.)
Aztán a médiacenter/videóvágó gépet kiváltottuk egy nagyon hétköznapi (akciós) laptoppal. Videót lejátszani ez is tud, meg elviszi a nyomtatót és a szkennert. Az immár csak videóvágó gép átkerült a dolgozószobába, ez lett a saját desktop gépem.
Nemrég derült ki, hogy ebben a desktop gépben volt egy megosztás, melyet a család nőtagjai használtak. Pár nap múlva reklamáltak is. Hmm. Fájlszerver funkciót már nem akartam visszarakni a clusterre. Végül meglett a megoldás: vettem egy usb diszket és rádugtam a qnap nasra. Elméletileg tudja.
Elméletileg.

Azt hiszem, ebben a két hónapban ez lett a leggyűlöltebb kifejezés az életemben. Egy csomó dolog elméletben tudta azt, amiért megvettem. Csak miután beüzemeltem, akkor derült ki, hogy tudja ugyan, de máshogyan. És az már nem jó.

Oké. Bedugtam. A nas felsikoltott, hogy jaj de jó, van egy külső diszkem is. Megosszam?
– Osszamár – bólintottam. Megosztotta. Csak éppen nem a klasszikus smb megosztást választotta, hanem a webszerverén keresztül publikálta ki. Mint weblapot. Mint böngészővel elérhető weblapot.
Na most, ezen a megosztáson kizárólag videók vannak. Mindenféle. Azaz ha rámentem a böngészőből a weboldalra és rákattintottam valamelyik videóra, akkor a böngésző… letöltötte. Hát…
Megpróbáltam felokosítani a böngészőt. A VLC-hez voltak addin-ok. Voltak. Amíg a Chrome ki nem nyírta az npapi-t. Egyszerűen semmi nem működött. Közben rájöttem, hogy többek között azért sem, mert a link egy cgi-re mutatott (webdav? ugyan), azaz az addin-ok nem érzékelték, hogy a link mögött videófájl van. Reménytelen.
És itt azért elgondolkodtam. Ki volt az a baromállat, aki ezt így megtervezte? A böngészőn keresztül csak download/upload van. Simán kiajánlhatták volna smb-n is – hiszen a nas tudja – de nem.
No, mindegy. A qnap tudja a dlna-t is. Igaz, még nem találkoztam vele soha, de ugye a jó pap. Legfontosabb kérdés: van-e Windows10-hez dlna kliens? Van, a Media Player tudja. Remek. Akkor már csak össze kell rakni.
Nem működött.
A Media Player ugyan megtalálta a forrást, de nem látott semmit, a nas pedig nem tudott sugározni, mert… kiírt valami marhaságot. Hogy a fogadóállomásnak nincs jogosultsága fogadni. (Mielőtt bárki jószándékúan kommentelne, engedélyeztem Windows-ban a dlna fogadást.) Valószínűleg valami user/jelszó baja lehetett, de ekkorra már elegem lett belőle. Ez most komoly, hogy a közel ezer videónál egyenként be kell állítanom, hogy mely kliensek fogadhatják az adást? És mit takar a default user? Ennek a nevében sugárzunk? Lehet, hogy egyeznie kellene a kliensen lévő júzerrel? Meg mi az, hogy csak a bekapcsolt fogadóállomást választhatom ki célpontnak? Eh. Feladtam. Egyébként is, az egész koncepció vérzett.
Az lesz, hogy rádugom az usb diszket az egyik Windows szerverre és kisharelem a faszba. De hogy egy drága qnap ezt miért nem tudja… nem értem.

Mindenesetre levontam a következtetést: ha nasról van szó, akkor bőven jó a dlink dns323. Egyszerű, mint a faék, a torrent kliensen kívül semmi extra szolgáltatás sincs rajta. De működik. És olcsó. Szemben a qnap szolgáltatásdömpingjével, melyek közül eddig csak a torrent klienst találtam használhatónak. A többi kuka.

Ezzel el is ment a fél nap. Ebéd. Közben frankón belevágtam egy éles késsel a két nappal ezelőtti éles késsel vágott sebembe, mely éppen kezdett volna összeforrni. Felváltva szürcsöltem a véremet és a pálinkát.

Ebéd után ki kellett nyomtatnom egy papírt, aláírni, beszkennelni, elküldeni.
Már előre borsózott tőle a hátam.
A kicsi laptop tök jó ötlet volt a nappaliba, csak éppen… két usb port van rajta. Nyomtató, szkenner, rádiós billentyű/egér. Ez három. Usb elosztóm ugyan van, de gyanítottam, hogy sem a nyomtató, sem a szkenner nem fog vele működni. Így is lett.
Ja, egyébként a művelet mögött a blogok költöztetése állt. Nem egyszerű munka, eleve fel is költöztem a padlásra. Füstben jobban megy.
Kezdtem a nyomtatással. A word kiakadt, közölte, hogy nincs nyomtató. Oké, én vagyok a marha, a laptop nyilván sleep-be váltott. Lemásztam a létrán, lementem egy emeletet, fedél felnyit, gomb megnyom. Vissza a padlásra. Nyomtató még mindig nincs. Lemásztam. Tesztlap nyomtatása a laptopról. Nem jött ki.

Ez egy régi toposz. Valami retkesseggű HP alkalmazott írt egyszer egy elkefélt drivert ehhez a nyomtatóhoz és azóta senki nem nyúlt hozzá. Ez a driver időnként szétesik. Ilyenkor a nyomtató látszólag van, de valójában nincs. Törölni kell a nyomtatót, újraindítani a gépet, aztán 5-10 perc múlva magától rendbe jön minden.

Közben felmentem a padlásra a saját laptopomért, mert látszott, hogy ezt a feladatot a nappaliból kell megoldanom. Lenti laptop helyreállt, tesztoldal kijött, hurrá, nyomtató megosztása. Saját laptop. Nyomtass! Nem nyomtat. Azt mondta a laptopom, hogy nincs nyomtatója. Töröltem a meglévőt, elkezdtem újra felvenni, de nem látott semmit. Ezmiez?

Hát az újabb broki. A laptopom hálókártyájának szintén elkefélt drivere van. Rendszeresen megcsinálja, hogy ha kihúzom a hálózati kábelt, majd visszadugom, menetközben szétesik a driver és nem érzékeli, hogy visszakapta a kábelt. Igen, jól sejted: csak a restart segít. El volt indítva vagy 12 alkalmazás, csak a böngészőben volt vagy 10 tab, ezek mind mentek a levesbe.

De meglett a nyomtató. Kinyomtattam a cuccot. És jött az újabb kihívás: kihúzni a nyomtató usb csatlakozóját, bedugni a szkennerét. Szerencsére ez egyből sikerült, a szkenner működött. Persze miután visszadugtam a nyomtatót, a drivere megint szétesett.

Ezekhez képest már csak apróság, hogy jelenleg éppen egy tanfolyamot tanulok és délelőtt a labor összes gépe (14) elvesztette a grace periódust, azt, mely 30 napra szól, és két héttel ezelőtt lett igényelve. Persze meg lehet csinálni még egyszer, de 14 gépnél a rearm a restarttal, snapshoot-tal, simán egy óra munka, annyi időm meg ma már nem volt.

Nos, ennyi. És ez csak egy nap története.

De ha már itt járunk, leírok egy teljesen jellegzetes szívást az utóbbi időkből. Csak úgy, mintaképpen. Hogy ilyenek voltak.

A régi szervernek volt egy szünetmentes tápja, három aljzattal. Micsoda szerencse, nekem pont három szerverem van. (Igen, az iscsi target egy HP mikroszerver lett.) Bedugtam, frankó. Teszteljünk. Elvettem az áramot. Mind a három szerver úgy földbeállt, mint Thor elejtett kalapácsa. Hát, igen. A szünetmentes akksija nem vitte el a szervereket. Vettem egy másikat. Így már rendben voltunk, csak a vezérlést kellett megoldani. Naívan azt hittem, hogy menni fog usb elosztón keresztül. Naná, hogy nem. Oké, akkor két szerver tud kommunikálni a két szünetmentessel, ők gyorsan leállnak, a harmadik meg bírja, amíg birja. De ehhez az kellett, hogy tudjanak kommunikálni. Nos, az új szünetmentest semmilyen UPS kezelő program nem látta. Semmilyen. Még a gyártó weboldaláról a direkt ehhez az UPS-hez adott program sem. Izgi. Az UPS dobozában volt egy cédé. Én ezeket általában ránézés nélkül szoktam kidobni (hiszen a weboldalon mindig frissebb verzió van), de most adtam neki egy esélyt. (Ne tudd meg, milyen nehéz volt cédéolvasót találni a lakásban.) És igen, ez a program már látta. Pedig ránézésre ugyanaz volt, mint amelyet a netről szedtem le. De mindegy. Telepítettem, behangoltam, tesztek, szuper.
Aztán a szünetmentes 2-3 óránként lekapcsolta a szervert.
Oké, cluster tesztnek tökéletes volt, de ettől nem lettem nyugodtabb. Átnéztem az UPS logjait, minden rendben. Ez a szerencsétlen még a mért értékeket is logolja, de tényleg minden rendben volt. Ennek ellenére lekapcsolta a szervert. Beállítottam, hogy minden eseményről küldjön emailt.

Ez egy belső sztori a nagy sztoriban. Ne tudd meg, mekkora kinlódás egy appliance-t beállítani, hogy a T-rex smtp szerverén keresztül küldjön levelet. Minden más smtp elérés blokkolva van.
Viszont vérszem. Ha sikerült az egyik készüléknél, miért ne sikerülne a többinél is? A dlink nas-on például már öt éve nem tudom beállítani, hogy levelet küldjön. Erre utánajártam és kiderült, hogy a legújabb firmware-ben javították a hibát és már megy. Gurrá.

Az UPS-től nem jött levél, mint ahogy nem keletkezett logbejegyzés sem. A szerver viszont rendszeresen leállt. Hajtépés.
Elkezdtem nézegetni a szervert… és azt találtam, hogy valamiért be lett állítva, hogy három óra üresjárat után hibernálódjon. Egy szerver. Istenbizony, nem én voltam. Letiltottam a hibernálást. Azóta béke van.
Mondhatni, meg is nyugodhatnék, de az a kisördög csak dumál itt a vállamon. Hogy amíg a szerver nem volt szünetmentesen (így volt egy hétig, amíg a nappaliban barkácsoltam), meg utána egy másik hétig, amíg a régi szünetmentesen voltak, addig miért nem hibernálódott? Miért csak azóta jöttek a leállások, amióta az új UPS-re raktam? Hülye ez a kisördög, örülni kell, hogy működik.

Egy hiányérzeted lehet. Nem írtam semmilyen szívást a hyper-v clusterről. Mert nem volt. Ismerem, felkészültem, és tényleg úgy működött minden, ahogy működnie kellett. Pedig Windows.
Times, they are changin’.

Kockák a vízen

Erős tartalmak idejét éljük. Már az egy héttel ezelőtti grúz videó is kiemelkedett a többi közül, és ennek a mostaninak sem kell szerénykednie.

De előtte beszéljünk a sztereotípiákról. Például Nej szemében az a kifejezés, hogy informatikus, egy konkrét embertípust jelent: rövid haj, buci fej, méretes pocak, rövidnadrág, kinyúlt póló, papucs. Ez teljesen megrögzült benne, nem tudom meggyőzni arról, hogy téved. Még azzal sem, hogy nézzen rám: nekem speciel hosszú a hajam.

Nos, a nyáron az történt, hogy néhány ilyen sztereotípia kibérelt egy vitorlást és végigkurjongatták… na, nem az egész Balatont, a durva időjárás miatt csak Alsóőrs és Balatonfüred környékét.

Imhol. Inetpub összejövetel a Balatonon.


Inetpub a Balatonon by jozsef-petrenyi