Mostanában nincsenek túl jó napjaim. Az tervezett volt, hogy a héten visszamegy a felső körhidam a szervízbe, azaz felső fogsor nélkül leszek. Az viszont nem, hogy kedden egy virsli akkora megerőltetést okozzon, hogy – Liberechez hasonlóan – bedurranjon megint az egyik gyökérkezelt fogam. És ebben nem is a fájdalom a legrosszabb, hanem az, hogy borult az eddigi koncepciónk, azaz nyomozhatunk tovább, mi van ezzel a foggal, azaz megint csúszik a végleges berakás.
Cifrázta a helyzetet, hogy 4-5 napja olyan erős refluxrohamaim vannak, hogy dupla adag gyógyszert kell szednem, ha reggel élve szeretnék felkelni. (A nagyon erős bukás vissza tud folyni a légcsőbe, sajnos tesztelve.) Nagyjából sejtem is az okát: befigyelt egy masszív szorulás, márpedig minden, ami terhelést helyez a gyomorra, növeli a refluxot. Na szóval, így.
A mai nap is úgy telt, ahogy ezen a héten a többi. Enni nem nagyon ettem, a vécével be-bepróbálkoztam, de sikertelenül, leginkább feküdtem az ágyban és olvastam.
Délután hatkor volt jelenésem a fogorvosnál. Leültem a váróban, olvasgattam. Már csak egy ember volt előttem, amikor a gyomrom jelzett: ‘hé, manus, nem te akartál egész nap vécére menni? Mert akkor van egy jó hírem, most mehetsz. De jobb, ha szaladsz.’ Felálltam, jelentőségteljesen körbenéztem, jelezve, hogy visszajövök, mint a Terminátor, aztán tekerés. A vécében éreztem, hogy vizes a talaj, de nem igazán foglalkoztam vele. Beültem a kupéba. Nos, lehet, hogy gyorsan kellett mennem, de a többnapos szorulás… hát nem adta meg magát könnyen. Ekkor jöttek be a takarítónők. Könnyed beszélgetés közben fejezték be a helyiség takarítását, miközben én egy centi vastag deszkalap mögött lapítottam Öt centire kilógó szemekkel. Aztán amikor kimentek, lekapcsolták a villanyt, erre kénytelen voltam reagálni, persze megijedtek, aztán elnézést kértek, amire nekem megint válaszolnom kellett volna, de ekkor beugrott, hogy tulajdonképpen felső fogsor nélkül, pokolian fájó foggal ülök a csepeli SzTK vécéjében és egy kisebb szüléssel felérő szorulás közben két nővel kellene könnyedén csevegnem, szóval inkább elröhögtem magamat.
Soha ne mondd, hogy kipróbáltál már mindent az életben.
2016. December 22. Thursday at 08:56
De legalább sikerült az “ördögűzés”… :D