2016.03.10; csütörtök

A folyamat, ahogy a turistából helyi lakos lesz: ma már nem vittem magammal a fényképezőgépet a sétára.

Úgy látszik, errefelé is van Decathlon. Az iránytaxis virított abban a klasszikus piros skótkockás polár felsőben. Neki sem állt jól.

Tegnapelőtt eltévedtem és véletlenül találtam egy Carrefour boltot. Ma elsétáltam és vettem teljes kiőrlésű kenyeret, uborkát, retket és 75%-os keserűcsokit. Vége a bűnözésnek.

Viszont találtam egy tejbárt is.

Végre a megszokott ételek, normális áron. A tejbár falán láttam egy metszetet. Ezer százalék, hogy valami helyi sztori van mögötte. Egy gorál húz egy kétkerekű kocsit, melyen egy másik gorál hanyattfekve iszik valamit egy kancsóból, tutira nem málnaszörpöt. Mellette egy gorál sétál, vigyorogva. A hátán cipel egy másik gorált, aki valószínűleg nem vigyorog, mert egy fokos áll ki a fejéből. (Később sikerült le is fényképeznem.) A kaja egyébként jó volt, 21 pénzért kaptam egy jó nagy betyártáskát (tócsiba csavart pörkölt). Annyi gáz volt, hogy megpakolták rendesen tejföllel, azt meg nem annyira bírja a gyomrom, szóval zártam is a sétát és iparkodtam a kunyhómhoz. Legközelebb hazafelé eszek.

Érdekesség, hogy ugyanezt az ételt a Kuzsnyicébe vezető út melletti Kunyhócska étteremben – tehát ahol sok a turista – már magyar tócsiként írták ki az étlapra. (Placek po wegiersku.) Pedig ez tipikus szlovák kaja.

Aztán beindult az úthenger. Szólt a laptop, hogy frissített egy adagot és vagy indítsam újra, vagy ő teszi meg akkor, amikor nekem pont a legrosszabb lesz. Oké, restart. Erre szólt a boxnet szinkron program, hogy három fájlt nem tud elolvasni. Természetesen szofisztikált módon álltam a problémához, néhányszor újraindítottam a programot, meg a gépet, de a hiba nem javult meg. Ezután néztem meg a fájlokat. Egyiket sem lehetett megnyitni. Sérültek voltak. Ez azért nem túl jó hír. Különösen egy olyan egyterás diszken, amelyiken soha nem volt 200 gigánál több anyag. Oké, diszk vizsgálat. Talált is hibát. Jó, javítsd meg. Erre azt mondta, hogy ez nem úgy megy, először indítsam újra a gépet, mert most valami Windows nevű program fogja. Oké, megkapta. Közben kezdtem csak gondolkodni, hogy ez egy bitlockeres második diszk, márpedig ahhoz nem igazán fog hozzáférni a Windows-on kívülről a boot partíció, és így is lett. Szerencsére a repair menüben volt olyan, hogy tulajdonképpen megcsinálhatjuk innen is, de csak a te felelősségedre. Átmásoltam a fontos cuccokat a C-re, majd elengedtem az agarakat. Szerencsésen lement a javítás, de megint újraindítás. Aztán nem tudtam nem észrevenni, hogy minden újraindításnál figyelmeztetett, hogy nincs antimalware szoftverem, ami csak azért volt furcsa, mert pár hónappal ezelőtt, amikor újrahúztam a gépet, a saját kezemmel tettem fel egy Comodo antivirust. Némi nyomozás után kiderült, hogy aha, de az nem win10-es volt, amiben az az izgi, hogy a Comodo nyitóoldala ezt ajánlotta fel, a Microsoft hibaüzenete meg egy másikat és az utóbbi volt a jó változat. Na ezzel jól fejbe is vágtam a régit és most mindenki boldog. A win10 tűzfala annyira nem, mert kikapcsoltam.
Utána már csak a blogot kellett rendberaknom. Amióta kint vagyok, nem érem el, meg a hétvégén is voltak rendesen kiesések. Írtam a fiúknak, visszaírtak, hogy minden oké, de lehet, hogy ki lettem tűzfalazva. Visszaírtam, hogy én, vagy Zakopane, vagy esetleg teljes Lengyelország? Mint később kiderült, a fél világ. Kemény időket élünk.

Aztán este lett. Vedd észre, hogy vagy három órát azzal csesztem el, hogy félrecsúszott IT dolgokkal foglalkoztam. Mint otthon. Pedig pont azért jöttem ide, a Tátra lábához, ezer méter magasra, hogy ne kelljen. Nincs menekvés.

Estefelé elgondolkodtam, hogy leültessem-e a telep internethozzáférését? Például úgy, hogy megnézem a darts Premier League fordulót valami stream-en.

Aztán megcsináltam.

Legutóbb a kunyhó belsejét mutattam be. Jöjjön most a környezete.