Itt kinlódok magammal, telnek az órák és semmi más életcélom nincs, mint túltenni magamat egy-egy napon, elmúlasztani valamivel az időt, amíg ki nem mászok ebből a trutymákból.
Néha eszembe jut, hogy biztosan lesz még olyan periódusa az életemnek, amikor mindent odaadnék azért, hogy ha ennyire taknyosan is, de még ilyen fizikai állapotban legyek, mint amilyenben most vagyok. Azaz érezhetném magam jobban is most.
Furcsa, hogy még ez sem dob fel.
Azok a szürke hétköznapok
Creative Commons Licence
2015. December 03. Thursday at 00:36
Maslow
2015. December 03. Thursday at 18:22
Dehát mind a kettő ugyanaz a szint.
2015. December 03. Thursday at 10:33
En most halistennek nem vagyok beteg, de ugyanigy erzem magam, kuzdom at magam egyik naprol masikra, alig varom a het veget, de akkor meg aludni fogok. Se a csaladdal, se a barataimmal nem tudok foglalkozni erdemben, borzaszto pocsek..
2015. December 03. Thursday at 18:21
Hát, vigyázz, mert nálam is ez volt a betegség előtt.
2015. December 07. Monday at 14:30
Tegnap ota faj a torkom, es ez csak egyet jelenthet… megint agyban leszek Karacsonykor. Nem tudom, hogy jo vagy sem, hogy tudtam errol elore? :-)
2015. December 03. Thursday at 15:33
Jobbulást!
2015. December 03. Thursday at 18:22
Kösz.