Itt kinlódok magammal, telnek az órák és semmi más életcélom nincs, mint túltenni magamat egy-egy napon, elmúlasztani valamivel az időt, amíg ki nem mászok ebből a trutymákból.
Néha eszembe jut, hogy biztosan lesz még olyan periódusa az életemnek, amikor mindent odaadnék azért, hogy ha ennyire taknyosan is, de még ilyen fizikai állapotban legyek, mint amilyenben most vagyok. Azaz érezhetném magam jobban is most.
Furcsa, hogy még ez sem dob fel.
Maslow
Dehát mind a kettő ugyanaz a szint.
En most halistennek nem vagyok beteg, de ugyanigy erzem magam, kuzdom at magam egyik naprol masikra, alig varom a het veget, de akkor meg aludni fogok. Se a csaladdal, se a barataimmal nem tudok foglalkozni erdemben, borzaszto pocsek..
Hát, vigyázz, mert nálam is ez volt a betegség előtt.
Tegnap ota faj a torkom, es ez csak egyet jelenthet… megint agyban leszek Karacsonykor. Nem tudom, hogy jo vagy sem, hogy tudtam errol elore? :-)
Jobbulást!
Kösz.