Month: May 2015

Elgondolkodtál már ezen?

Hagyok egy kis időt.

Várj, megpróbálom kitalálni. Lehet, hogy arra gondoltál, hogy az a jóképű, jóalakú Adonisz? Vagy az a könnyűbombázó Vénusz? Vagy az a testképzavarral küzdő félénk alak? Vagy… várjál, lehet, hogy arra gondoltál, hogy az a szellemes, kicsit cinikus, de igen okos illető? Esetleg az a kicsit lassú észjárású, de jóindulatú lélek? Vagy… mi?
Kezdjük az alapoknál. Van egy neved. Ez a név a rád ragasztott cimke. Amikor azt mondják, hogy Kazimír Béla, akkor rád gondolnak. Hogyan? Háát, ki hogyan. A feleséged biztosan máshogy jellemezne, mint a munkatársad, a fiad tuti mást mondana, mint a horgásztársad. Akkor… melyik is vagy te?
Koncentráljunk jobban. Ne foglalkozzunk azzal, mit mondanak az ismerőseid, rokonaid, üzletfeleid. Mit mondasz te? Ha felteszed magadnak a kérdést, mi vagyok én, hogyan foglalnád össze? Milyen tartalmat tennél a címke mögé? Mire koncentrálnál? A testedre? Lehet, hogy nálad tényleg ez a fontosabb; ha meg akarnám érteni a lényedet, a testednél kellene kezdenem. Vagy mégsem? Lehet, hogy valójában a lelked, a viselkedésed, a gondolataid a fontosak? Várjál, megmutattad ezeket valamikor nekem? Mert addig lehet, hogy csak a saját elképzeléseimet vetítem beléd.
Szóval mi is vagy valójában, Kazimír Béla? Nem, ne mond azt, hogy a tested, vagy a lelked, ezt nem hiszem el. A kettő mindig összefügg, kölcsönösen befolyásolják egymást. Nem lehetsz csak a tested és nem lehetsz csak a lelked. Gondolj ebben a kölcsönhatásban magadra. Ez már, ha még definiálatlanul is, de azért körvonalaz valamit, amiről azt hiszed, hogy vagy. Hiszed te. Mert ahány emberrel találkozol, az mind körvonalaz valamit rólad. A buszon lehet, hogy te leszel az a kövér alak, aki elállja a feljáratot. A munkatársad úgy jellemezne, hogy te vagy az, akinek a nyugalma legendás, nem lehet kihozni a sodrából. A nejed meg lehet, hogy azt mondja, idegbeteg vagy, mert otthon adod ki magadból a feszültséget. Ej, ej, Kazimír Béla, nagyon ravasz ember vagy te, ahány emberrel kapcsolatba kerülsz az életben, annyiféle embernek mutatod magad. Most komolyan, hogyan mered feltételezni, hogy meg tudnád fogalmazni magadnak, ki is vagy te?

Bonyolult kis dögök vagyunk mindannyian, ez a helyzet.

Ha nem is túl sűrűn, de előfordult már, hogy privát közegben mérnök úrnak szólítottak. Nem vettem zokon, bár nem is örültem neki túlzottan. Velem is előfordult már, hogy a társasházban lévő idős úriembert ügyvéd úrnak szólítottam, a tanárnő, doktornő megszólításokról már nem is beszélve.
Pedig nem helyes. A mérnök, az ügyvéd, a tanár, a doktor… ezek a foglalkozásaink. Oké, hétköznaponként napi 8-10-16 órában űzzük az ipart, de akkor is, a tevékenység csak része az életünknek. Ennél sokkal többek vagyunk. Apák, anyák. Amatőr festők, írók. Hobbikertészek. Horgászok. Szakácsok. Gourmandok. Társaságban jó cimborák. Sportemberek. Vagy egyszerűen csak beszélgetőpartnerek. Lusta, vagy szenvedélyes szeretők. Ezek mind mi vagyunk és hiba lenne egy embert pusztán csak a foglalkozásával megcímezni. Amikor van nevünk is, amely mindezt jelenti egyben. Még akkor is, ha az időnként csak annyi, hogy Dönci.