Month: January 2012

Kapsz egy feladatot: írj meg valamit. Könyvet, cikket, tanulmányt… mindegy. A lényeg, hogy jó bonyolult legyen és lehetőleg sokat kelljen utánaolvasni. Ja, és persze tegnapelőttre kell. Szerencsére a feladat izgalmas, beleveted magad. Felszántod a netet, csak gyűlnek a linkek a munka.txt fájlba. Végül feltöltötted az összes tudást a fejedbe, ott kavarog az egész katyvasz. Már csak össze kellene rakni az írás struktúráját és a megemésztett anyagot érthető formában leírni.

Aztán csak ülsz a monitor előtt és reménytelenül bámulod a nagy, üres felületet. Az idő telik. Átváltasz az rss olvasódra, átfutod a napi termést. Gmail. Index. Törzsasztal. Még azok a fórumok is, ahová félévente egyszer szoktál benézni. Újból fehér lap. Vakaródzás. Index. Hátha raktak ki új cikket. Az idő közben vágtat, pedig amúgy sem volt sok belőle. Ez persze tovább erősíti a blokkot. Már a sokadik vázlatot törlöd ki ‘Marhaság!’ felkiáltással.

Mi a megoldás?

A Leszarom Tabletta. Húzd fel jól magad. Hát elment ezeknek az összes eszük, hogy egy ilyen bonyolult anyagot kértek, egy ennyire mély elemzést – és csak ennyi időt adtak rá? Lófasz lesz ebből, nem mélység. Ennyi időből ennyire futja: ennyit fognak kapni. Egyszerűsítsünk.
Aztán az egyszerűsítésnek egy bizonyos fokán megszűnik a blokk. Ennyi már bele fog férni az időbe. Elindulnak a mondatok. A tököm sem fogja kirészletezni, hogyan valósítja meg ez az izé azt a bigyót, egyszerűen csak felsorolom mindet. Bulletezve, mert akkor többnek látszik. Ekkor már olyan tempóban megy az írás, hogy a macska odaköt kívülről a kilincshez, mert meg se hallom, ahogy kaparja az üveget.

Aztán a határidő előtt egy nappal elkészül a nagy mű. Nézegeted. Tulajdonképpen nem rossz, nem rossz… de azért lássuk be, ez a rész egy kicsit el lett nagyolva. Nosza, írjunk bele néhány magyarázó mondatot. És ez is, milyen idiótán hangzik már itt: ha csak ennyit írok róla, akkor nem fog látszódni, miből következik a következő fejezet nyitó állítása. Magyarázzuk el.
Észre sem veszed, elment az utolsó nap, ilyen utólagos toldozgatással. Viszont teljesen váratlanul összeállt az írás, pont a kellő mélységben.

ps.
Akinek esetleg audiovizuális segítségre lenne szüksége a ‘leszarom’ érzés felidézéséhez, ajánlom figyelmébe a Leningrád együttes Пидарасы(1) című számát.
 

 
Hogy érthetőbb legyen, mellékelem a dalszöveg fordítását, melyet a Malacka és a Tahó követett el:
 

Csupa-csupa fekete, búskomor a város
Depi city pici és csak magával határos
Fekete a cafe a fekete teraszon
Fekete a kofa is a fekete piacon

Le van szarva
Én nem leszek depis
Ó, én most fogom magam és bemegyek ebbe a bárba,
Gyere velem te is!

Depi city szerte a szitu sose szupi
Szomorú a hetero és szomorú a buzi
Mindenki csak nyavalyog, mindenki duzzog
Nincsen piros 7-es, mert csak feketék a buszok

Le van szarva
Én nem leszek depis
Ó, én most fogom magam és bemegyek ebbe a bárba,
Gyere velem te is!

Csomagol a komikus, költözik a bohóc
Te se leszel vidám, hát jobb, ha te is pakolsz
Vagy egyszerűen ne vedd észre, ami borzasztó
Ebben a világban; inkább csak mondd azt, hogy

Le van szarva
Én nem leszek depis
Ó, én most fogom magam és bemegyek ebbe a bárba,
Gyere velem te is!
Gyere te is!
Gyere te is!

 
(1) Milyen már, amikor a dal címét is csak a szlengszótárban lehet megtalálni? Ínyenceknek a teljes szöveg, oroszul.
 

Gyerekkoromban a némettanárom (Isten nyugosztalja a vén alkoholistát) mindig azt mondogatta, hogy majd a mi gyerekeink már úgy járkálnak a Holdra, mint ahogy mi utazgatunk egyik városból a másikba. Ez úgy benne is maradt a világképemben.
Aztán felnőttem, immár felnőtt gyerekeim vannak – és dehogyis járnak a Holdra. Akkoriban ugyanis csak egy kérdést nem tett fel senki: Minek? A Holdon nincs semmi, ami annyira érdekes lenne, hogy ennyi pénzt öljenek a közlekedés kiépítésébe.

Nincs is annál nagyobb öröm, mint amikor az embernek pokolian megfájdul jobb oldalt a foga: ugyanis ezzel végre sikerül eldöntenie, hogy nem azért alszik napok óta kataflánnal a bal oldali fogfájása miatt, mert a foga szúvasodott el – mely esetben ugyanis szét kellene verni a szájában a komplett alsó hidat – hanem csak egy újabb, immár hosszabb gyomorsavtúltengési roham hatalmasodott el annyira, hogy habár már napok óta a maximum adagot eszi a savképzést gátló gyógyszerekből és a reggelt rendszeresen szódabikarbónával kezdi, ennek ellenére mégis annyi sav párolog fel a szájába, hogy marja a zománcot a híd alatti élő fogakon, ahová persze nem lenne szabad feljutnia, de a tartósan magas vércukorszint miatt az íny sorvadásnak indult, így mégis feljut, és bár a vércukrot lehet gyógyszerrel csökkenteni, de gyanú szerint pont ez a felelős a túl sok gyomorsavért, mely folyamatoknak persze az lesz a vége, hogy azok a fogak egyszer tényleg el fognak szúvasodni, de szerencsére még nem most – majd a röpke megnyugvás után az intenzív savtermelés bebizonyodása egyből elplántálja a kétséget, miszerint lehet, hogy az öt hete folyamatos köhögést okozó nátha is már rég elmúlt és egyszerűen csak a sav irritálja a légutat.

És ilyenkor nem süllyed el a szakma.

Bodri Orsolya, a szekszárdi Bodri Pincészet borásztanonca és ifjabb Figula Mihály, a balatonfüredi Figula Pincészet borásza lett megosztva 2011-ben az Év Fiatal Magyar Borásza a közönség szavazatai alapján.
…
Bodri Orsolya családja öt generáció óta foglalkozik borászkodással. Bár a fiatal lány 2007 óta aktív tagja a pincészetnek, eddig inkább a marketingmunkában vett részt. Nemrég viszont beült az iskolapadba: szőlész-borász szakra jár.
– link –

Tehát azért lett az év ifjú borásza, mert elkezdett borászatot tanulni. És nem azért, mert a Bodri kadarka az államfő kedvenc bora.

És megint Máraitól. Aki – többek között – azt is írta, hogy az öltözködéssel egyáltalán nem kell foglalkozni. Ehhez képest teljesen közvetlenül szórt el egy korábbi naplóbejegyzésében egy ‘havelock‘-ot, most pedig azt olvastam tőle, hogy a háziúr teveszőr kabátban és vatermörderben fogadta. Azt egyből kisakkoztam, hogy még Nápolyban is bizarr lett volna egy apagyilkos hulláját bárkinek is a válla köré tekerni, de a ruhanemű értelmezésével egy kicsit megszenvedtem.

Szóval, a vatermörder gyakorlatilag egy magasított állgallér. A név kialakulása nem egyértelmű, szerepet játszott benne a szójáték a francia eredeti névvel, illetve az a tény, hogy a viselet – érelszorítás miatt – időnként ájulással járt.

Ma is tanultam valamit.