Amikor a dolgok kezdenek egyre kuszábbak lenni, nem stimmelnek, sőt, egyre több dolog nem stimmel, eljön egy pillanat, amikor már nem lehet pusztán csak fejben rendberakni mindent. Ilyenkor az ember leül, maga elé rak egy papírt és elkezdi irkálni, hogy mi mindennel van baj, mi minden szorul erőskezű beavatkozásra. Aztán ha összeáll a lista, akkor már lehet priorizálni, a problémákhoz megoldásokat keresni, tervet, stratégiát kialakítani.

Ez történt velem is: elővettem egy papírlapot, hosszasan néztem, majd csak annyit írtam rá: minden.

A helyzet ugyanis nem ennyire egyszerű. Ahhoz, hogy egyáltalán nekivágjon az ember a rendrakásnak, elszántságot, erőt kell gyűjtenie. Amíg ez nincs meg, addig hiába nézi az üres papírlapot.

ps.
Megnyugtatásul közlöm, hogy pusztán az a tény, hogy ez a bejegyzés megszületett, azt is jelenti, hogy már túl vagyok az egészen. Istenbizony, többször szóba sem fogom hozni.