Örömmel közlöm mindenkivel, akit érint, hogy rendeződött a törött kajaklapátom sorsa. (Mekkora sóhaj szabadulhatott fel most a világban.)

Megkerestem a gyártót (reklám helye), hogy túl erős voltam. Higgadtan tudomásul vette, majd péntek délután kiszaladtam a műhelyükbe, ahol végignézhettem, hogyan cserélik ki a nyélen a tollakat. A modern vegyipar és a hőlégfúvó ma már csodákra képes. Külön öröm, hogy nem a régi típust kaptam vissza, hanem a szélesebb túra változatot.
Tesztelni viszont már nem volt időm aznap, szombat/vasárnap meg az őrület egyik fajtája hatalmasodott el rajtunk. Hétfő: a meteorológia szerint garantáltan pocsék idő. Én viszont nem tudtam tovább várni. Téli ruhám van? Van. Akkor meg mi állíthat meg?

Végül egész jól sikerült kapálózás lett belőle. Még csak el sem áztam, pedig a spricót otthon felejtettem.
A szokásos 10 km-es távomat nyomtam az RSD-n, mert kíváncsi voltam, mit tud a lapát. Meg mit tudok én a lapáttal.

  • Ami elsőre szembetűnik: az új lapát felülete nagyjából azonos a régi péklapátéval, csak hosszabb és vékonyabb. A geometriája miatt ennek már van egy vastag gerince is, ergo sokkal nehezebb lesz eltörni.
  • Érzésre lassabb, mint a régi. Valahogy nem lódul meg vele úgy a kajak. A sebeséggel viszont nincs gond, a távot 80 perc alatt tudtam le. (Felfelé 6,9 kmh, lefelé 8,1 kmh, átlagban 7,5.)
  • A manőverező képessége legalább egy klasszissal jobb. Nagyon kicsi mozdulatokra már reagált a hajó. (A régi lapáttal nagyon sokszor kellett fékezéssel kanyarodnom, mert lapáttal képtelen voltam irányítani.)
  • A szabadítása nagyon jó. Nem tartozom a tisztán evezők táborába, régebben még egy ilyen másfél órás evezés után is rendesen pumpálnom kellett a vizet kifelé a kajakból. Ma éppen csak egy fél szivacsnyi becsorgott vízet találtam takarításkor.
  • Múlt héten volt a kezemben tesztevezésen egy Robson Serenity Carbon. Habár nagyon jó lapátnak tűnt, de a Kajner vigyorogva letessékelte a pályáról. Még úgy is, hogy a Robson ránézésre törhetetlenebb.