Mese

– Na, nekem ebből elegem van – mondta a faág, majd addig mocorgott, fészkelődött, amíg levált a fáról. Puhán huppant a havas ösvényre.
– Mit csináltál, te szerencsétlen? – kiáltott utána a haverja.
– Elegem lett a közösködésből. Elegem lett a nélkülözésből. Állandóan harcolnom kellett veletek az éltető nedűért. Nem akarok egy lenni a tömegből!
– Jól megszivattál minket – ironizált egy idősebb faág – El fogsz pusztulni.
– Van egy tervem. Én ugyanis használom az eszemet, nem úgy, mint ti.
– Mondjad, nagyokos.
– Ezen az ösvényen emberek járnak. Leterítek egyet. A lábaira csavarodok, elgáncsolom. Körülfonom a nyakát, megfojtom. Tudjátok mennyi energia van egy ilyen testben? Csupa folyadék, csupa jól használható nedű. Gyökereket növesztek belé. Én leszek a leghatalmasabb fa az erdőben!
– Hülye vagy.
– Aki mondja. Nincs bennetek egy csepp vállalkozói szellem sem! Mit csináltok télen? Ledobjátok a leveleiteket. Rettegve figyelitek, ahogy telik az idő. Reménykedtek, hogy kibírjátok tavaszig. Harcoltok egymással azért a kevés kis napfényért. Én merek nagyokat álmodni!
– Senkinek nem sikerült még.
– Mert mindenki gyáva. Aki bátor, nagyot nyerhet. Szorongjatok csak odafent, én új utakat járok. Előttem a végtelen.

– Nem is mond olyan hülyeségeket – szólalt meg elgondolkodva egy faág – Mi van, ha sikerül neki?
– Ne kezdd már te is – torkollta le az öreg – Nem véletlenül nem sikerült ez még senkinek sem.
– Mert nem is próbálta meg senki.
– Pont ez az – szólt bele egy fiatalabb – Most kipróbálja valaki. Mi meg figyelünk. És ha nem sikerül neki… akkor legfeljebb egy hülyével kevesebb.
Egyetértő hallgatás fogadta a megjegyzést.

A távolban feltűnt egy sétáló. Gondolataiba mélyedve közeledett az akácfához. Az ösvényen fekvő faág mereven koncentrált. Ahogy a férfi melléért, rávetette magát a lábaira. A bakancs vastagabb volt annál, mint amilyenre számított, de a nadrágba már bele tudta szúrni a tüskéit. Habár már kevés nedvesség volt benne, de minden erejét összeszedve körbe-körbe tekeredett apró ágacskáival a lábakon. Kígyózott, fogásokat keresett.
A férfi kizökkent a gondolataiból. Érezte, hogy valami nem stimmel. Lépett néhány határozottabbat, szórakozottan belerúgott a lesodródott faágba, majd gondolataiba merülve továbbsétált.

– Még csak észre sem vette, mi történt – súgtak össze a fán az ágak.

Senki nem mert lenézni a halkan sirdogáló faágra. Már nem tudnak segíteni rajta.

4 thoughts on “Mese

  1. Lehullott a tél utolsó hava, és maga alá temette a faágat.
    Könnyei a gallyakra fagyva emlékeztették az éltető fatörzsre ami éveken át táplálta az nedűvel ami most könnycseppekben távozik.
    Mély álomba merült, az álmok álmába.
    – Hol vagyok ? – ébredt fel riadva
    – Hol vagyok ???!!! – kiáltotta el riadtan magát
    – A semmi közepén! – válaszolta egy recsegő hang a távolból
    Körülnézett, és tényleg ott volt…
    A fatörzs, levelek és napfény messzi emlékek voltak csupán. Elérte amit kívánt, a semmi közepéről látta a végtelent annak feneketlen mélységével és égigérő magasságával együtt.
    Évekig csodálkozott a látottakon, és egy idő után viszkető érzése támadt…
    – Now what ? – tette fel a kérdést valakinek
    Válasz nem érkezett.
    – Now what the f*ck will happen ???!!!
    Csönd.
    – Miért beszélek ÉN más emberek nyelvén ???
    Hallgatás.
    Csönd.
    Hallgatás.
    Csönd.
    Hallgatás.
    Mivel a Semmi Közepén más tennivalója nem akadt, leült morfondírozni mi is lett volna akkor ha nem ugrik fejest az ösvényre és nem rúgják félre a nedűt szolgáló gyökerektől…
    Ahogy ezen töprengett, furcsa érzése támadt… mintha a leveleit tépdesnék, gallyait cibálnák… ha jól emlékszik az emberek ezt hívják fájdalomnak.
    Kényelmetlenül érezte magát, mintha a leveleket szakadatlaul sütné a tűző nap éjjel-nappal, a kellemes szellő tomboló szélviharrá alakulna.

    A faág álmából hirtelen felébreve vette észre hogy tüskéi gyökerek lettek, és a könnycseppek helyén rügyek fakadnak…

  2. Mármint bocsánat, Uraim!
    Akkor te tudsz vaalmit, amit én nem. :)

    Ezen pici életképekért érdemes blogokat olvasni.
    Ha tényleg szereted az ilyesmit, akkor tudom ajánlani ezt a blogot.
    http://mindennapramese.blog.hu/
    Apró életképek, mese formájában. Érdemes vissza is olvasni, mert némelyiknek hosszú előzménye van.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *