Rossz hírem van azok számára, akik nem szeretik a földrajzot. Most egy ideig ugyanis erősen földrajz jellegű írások jönnek.

Elmagyarázom.

Már céloztam rá, hogy a földrajz próbaérettségin elhűltem, mennyire nem ment lányomnak a vaktérképezés. Oké, lehet persze, hogy én vagyok maximalista. Kisgyerek korom óta bele vagyok szédülve a térképekbe, állandóan utazásokat tervezgettem, kilométereket mértem, folyókat, vasútvonalakat keresgettem. Nálam nagyobb térképmániást nem is igazán ismerek. Még egyetemistaként is térkép volt az ágyam fölé rajzszögezve. A könyvespolcon egy külön nagy dobozban tartom most is a térképeket. És gondolom nem lep meg, hogy van köztük nem létező világ térképe is. Hisz gondolatban utazgatni ott is lehet.

Egy hetem volt rá, hogy lehetőleg ne csak a körvonalakat égessem bele a gyerek fejébe, hanem meg is szerettessem vele a térképek világát. Nyilván ehhez az kellett, hogy felkeltsem a figyelmét és kössem is valamihez az adott térkép memorizálását. Így amikor az írásbeli érettségik mentek, én belevetettem magamat és feldolgoztam a Földet. 24 blokkot készítettem, mindegyikben egy-egy szegletét jártam körbe a világnak. Volt, ahol tudtam sztorit kapcsolni a kérdésekhez, volt – különösen a vége felé – ahol már csak ömlesztettem a kérdéseket. De még ekkor is igyekeztem érdekes, illetve elgondolkodtató feladatokat kitalálni.

Nem kicsi munka volt. De megérte, mert a lány bevallása szerint jól sikerült az írásbeli.

Ekkor gondoltam rá, lehet, hogy lenne értelme ezeket a blokkokat valamilyen formában publikálni. Egész véletlenül van is egy blog a kezem közelében – akkor miért ne raknám ki ide?

Nem fogok sokat kozmetikázni, nagyjából olyan formában rakom ki ide a kéréseket, ahogy a csajszi is megkapta. Nyilván a családi utalásokat kiszedem belőlük. Válaszolgatni nem muszáj. Ha valakinek örömet okoz, hogy a komment rovatban kipróbálja a tudását, ám tegye. Kiindulva a korábbi, Csernobilhoz kötődő posztból, nem kizárt, hogy tanulhatunk is belőlük.

Segítségképpen, mi a Google Maps/Earth programokat használtuk, információkért pedig főleg a Wikipédiát. De persze gyűrtük a Google-t is. Nem egyszer csak angol nyelven volt meg a szükséges információ, de hát angolból is érettségiztünk, nem okozhatott problémát. Külön öröm, hogy mellékhatásként a keresést is begyakorolta a gyerek. (Szoktam mondogatni, hogy a tényszerű szakmai műveltség lassan már nem képzelhető el a hatékony internetes keresési tudás nélkül – és ezt komolyan is gondolom.)

Még mindig módszertan. A feladatok kidolgozása csak a belépő volt. Utána leültünk, átbeszéltük a válaszokat, majd én dumáltam egy csomót az adott tájegységről, végül amikor kivégeztünk egy-egy kontinenst, akkor pedig a gyerek tartott egy ötperces előadást. A legvégén pedig az internetről szedtem le vaktérképeket (hihetetlen, mennyi van, mindenféle fajták) és azokon gyakoroltunk.

Családi programnak sem utolsó, nem beszélve arról, hogy most már Nej is tudja, merre van Tunézia.:)