Month: August 2009

ps.
Megjegyzem, látom a vesszőt, értem én, hogy nem helytelen a fogalmazás. Csak éppen rossz.

Az már csak azt nézi, mit vághat ki.

Ma reggel fogmosás közben hallottam meg kintről a motoros fűrész hangját. Gyors köpés, magamra rángattam egy rövidnadrágot/pólót, majd kirohantam.
Az történt, amit sejtettem. A nagy lendületben megint kicsapták a torzsás ecetfát.

Kezdődött ugye azzal, hogy a csatornaépítők nemes egyszerűséggel kiásták, hazavitték.
Bentmaradt valami pici gyökér a földben, az ecetfa kihajtott.
Jó 10 centi magas lehetett, amikor jöttek a kertészettől és motoros kaszával legyakták.
Újra kinőtt. Sőt, már jó fél méter magas volt. Látványosan ki is karóztam, ne gondolja senki gyomnövénynek.

Erre ma kijöttek a kertészettől fákat metszeni, egy ilyen 4 méter hosszú rúddal, melynek a végén forgott egy fűrészkerék. A faszi a szakma szerelmese lehetett, mert valami szent önkívületben levágott mindent, amit csak elért. A félméteres ecetfából például huszonöt centit. Karóval együtt.

Odamentem a csonk mellé, majd ránéztem a pacákra.
– Ezt most mi az isten haragjáért kellett levágnia?
– Ja, nem gond. Úgyis kihajt.

Ez egy annyira pofátlan válasz volt, hogy nem is tudtam rá mit lépni. Semmi olyan, hogy ‘rendelet van rá, meg kellett vágnom’, semmi olyan, hogy ‘közterület és húzzak a vérbe’, de még olyan sem, hogy ‘bocs benéztem’… nem. Kivágta, mert olyan kedve volt. Én meg ne hőbörögjek, úgyis vissza fog nőni.

Mikor úgy örültem, hogy a fácska már kinőtt abból a méretből, hogy véletlenül kivágják.

Hihetetlen.

Mondjuk az egésznek az értelmét sem értem. A fák törzsét lecsupaszították olyan magasságig, hogy tisztán látszódjon mögötte a telegrafitizett betonkerítés. Ez most miért volt jó? Én itt komolyan elkövetek mindent, növényekkel telepítem be a sávot, hogy eltakarják végre ezt a nem túl esztétikus betonkerítést – és ebben a munkámban segítettek a nagy fák is azzal, hogy vadhajtásokat hoztak az alsó részeiken. Ezeket a hajtásokat vagdosták most le.

Ja, és a levágott ágakat kikúrták az út közepére, majd hazamentek a legények. Jelenleg a Flór Ferenc utca el van torlaszolva, nem járható. Én is csak úgy tudtam hazajönni a sötétben, hogy beautóztam a játszótérre.

Mondta Nej a leandereknek és meglocsolta őket valami virágzásbeindító főzettel.
Így végül augusztus közepére meg is jelentek az első virágok a növényeken.

Nemrég, amikor beléptem az esedékes Pratchett adagért, láttam, hogy örvendetes módon nálunk is kezdenek megjelenni a Dilbert könyvek, immár magyar nyelven. Rögtön vettem is kettőt.

Háát…

Maradjunk annyiban, hogy a fordító nem volt mindig a helyzet magaslatán. Jelzem, ez nem is könnyű, Scottnak elég furcsán csavaros észjárása van. Nem egyszer én is hosszú perceket tökörészek el egy-egy csík megértésével – még akkor is, amikor egyébként külön-külön minden szót ismerek.

Nézzünk egy példát. Beszkenneltem a magyar könyvből az egyik csík utolsó négy kockáját.

Vessük össze ezt az eredetivel:

Végül, ha valakinek nem esett le a poén, olvassuk el Scott magyarázatát. A kulcsszó: fart joke.

Ugye, pont a poénba ágyazott poén veszett el a fordítás során. Pedig csak szószerint kellett volna fordítani Asok szövegét: “Már… már érzem is a szelet a szárnyaim alatt!”