Pénteken jöttek ki kéményseprőék kéményt vizsgálni. A munkahelyen szóltam, hogy aznap otthon dolgozom, időben elhúztam a mosógépet, kibontottam a tisztítónyílást, vártam. Megjöttek, rácsodálkoztak, hogy a huzat nem csak a füstöt, de a tesztként begyújtott papírdarabot is felkapta, köszönjük, köszönjük, viszontlátásra. Visszaráncigáltam a mosógépet a helyére.
Szombaton szeretett volna Nej mosni… de a gépben lévő dobnak borzalmas hangja lett. Kihívott, megvizsgáltam, döntögettem a gépet, piszkálgattam… de nem lett jobb. Szerelő kedd reggelre igérte magát, 7.00-7.30 közé.
7.20-kor itt is volt. Csöngetés, egy fiatal srác hatalmas szerszámostáskával.
– Itt van a páciens! – mutattam a mosógépre.
Tekergette. Szétszedte. Majd 10 percnyi szutykos munka után felállt, félrelökte a haját és közölte a verdiktet:
– A golyója felcsúszott a nyakáig.

Innentől lett vége a komoly munkának. Harsány röhögések közben tárgyaltuk meg, hogyan is történhetett meg ez a baleset szerencsétlen mosógépünkkkel – akiről immár tudjuk, hogy fiú – és mit tehetünk, hogy legközelebb ne kerüljön szegény ilyen megalázó helyzetbe. (Például ne kössük rá a lefolyóvezetéket a vízcsapra, mert az ellenoldali nyomás szétkapja a bűzelzárót. Csak tudnám, ki piszkált hozzá.)

De még akkor is röhögtünk, amikor kifizettem a jócskán felborravalózott cehhet. Egy ilyen vesébe látó diagnózis bőven megért ennyit.