Month: April 2009

Naná. Ilyen időben otthon üldögélni?

Az eredeti terv az volt, hogy Újpest, Megyeri-híd, Szentendre. Tahitótfalu, komp Vácra, Dunakeszi, Fót, Mogyoród, Kerepes… onnan pedig a múltkori úton haza. Ez viszonylag hamar borult, az Útinfo benyögte, hogy Fót és Mogyoród között útjavítás miatt óriási dugó van, lehetőleg kerüljük el azt az utat.
Oké, akkor visszajövök ott, ahol mentem, Újpestnek. (A tervezett út pirossal jelölve.)

Gyors összepakolás. Sajnos nem csak gyors, de észnélküli is.

A Megyeri-hídig nem volt semmi gond. (Szép is lett volna, évekig jártam arrafelé a munkahelyemre kerékpárral.) Apró gikszer volt, hogy olyan úton hajtottam fel a hídra, amerre kerékpáros nem mehetett volna fel, de gyorsan korrigáltam. A túloldalon lepődtem meg, a kerékpárút arra a bizonyos Szentendre felé vezető dunaparti űtra tett rá. Oké, próbáljuk meg.
Soha többé. Fel nem tudom fogni, hogyan lehetett ezt az utat ‘bicikliút’ jelzéssel ellátni. Csókolom, Kedves Hivatalék, nemcsak hegyi kerékpárok léteznek, néhány ember próbálkozik úgynevezett országúti kerékpárral is! Rengeteg olyan rész volt, ahol inkább leszálltam és toltam. Nagyon durva volt, különösen úgy, hogy a kormánytáskában ott volt velem a fényképezőgépem is. Kész csoda, hogy kibírta.
Bár sok értelme nem volt magammal cipelni. Abból indultam ki ugyanis, hogy a Megyeri-hídon mindkét nagy pilléren van egy kilátó. Tök jó lenne oda felmenni, gyönyörködni a látványban, fényképezgetni egy csomót. Nos, ezek a kilátóhelyek alaphelyzetben zárva vannak.

A következő pofon Szentendrén ért. Ekkor már 40 megtett kilométert mutatott az órám, és baromira szomjas voltam. Bár ez nem is a pontos kifejezés volt, helyesebb lett volna azt írnom, hogy a fogaim között homokszemcsék csikorogtak. Csakhogy mindösszesen 1000 forint volt nálam, a komp pedig saccra olyan 6-700 körül lehetett. Tehát ha átkompolok Vácra, akkor egy sör nem sok, annyit sem tudok sehol sem meginni, de a maradékból is jó, ha egy félliteres ásványvíz kifutja valahol.
Márpedig én rettenetesen szomjas és kellemetlenül éhes voltam. Mondanom sem kell, se kulacsot, se almát nem vittem magammal a gyors indulás miatt.
Remek szituáció.
Menjek el a kompig és csorgassam a nyálam? Végül Szentendre északi részén dobtam egy 180 fokos kanyart. Legalább megnézem, mennyire járhatatlan a budai rakpart. És az Omszki-tónál vadászok is majd egy sört.
Nos, nem volt. Nem tudom, hogyan gondolták, hogy kihagynak egy ilyen forgalmas szombati napot, de a resti zárva volt. Legeltem egy kis lédús füvet, majd mentem tovább a Római-partra. Nem húztam sokáig az időt, az első helyen bedobtam egy sört. Ez egész konkrétan egy ház udvarának végébe tolt lakókocsi volt, oldalába vágott ablakkal. Az egyedüli vendég egy seggrészeg hajléktalan volt, ott folyt le éppen a lakókocsi falán.
– Egy sört kérek – zengtem ércesen.
Majd a következő helyen ettem egy lángost és ittam még egy sört. Utána derült ki, hogy egy csomó jobbnál jobb hely is nyitva van, de az én zsebembenn ekkor már csak 90 forint cincogott.

Hazatekertem. 84 kilométer, valamivel több, mint négy óra alatt. Huszasnál jobb átlag.
Nekem tetszik.

Ja, fényképezőgép. Habár elvittem magammal, de gyakorlatilag nem fényképeztem semmit. Eltekintve a tőlünk párszáz méterre lévő fazsindelyes háztól, a Mályinka utcában. Tudom, hangulatidegen a sok városi ház között, nincs harmóniában a környezetével. De nekem akkor is baromira tetszik. Egy ilyen ház, valahol az erdő szélén, távol az emberektől… élvezném.

[Update]

Térkép cserélve, mert a másikont teljesen elcsesztem az útvonalat.