Month: September 2007

Elnézést ezért az Ady parafrázisért, de ez írja most le legjobban az állapotomat.
Gyakorlatilag dél óta csak ások és ások és ások. Ami önmagában nem lenne akkora baj, de a kerítésen kívüli rész annyira gyomos volt, hogy minden ásókifordításnyi földet kézzel kellett széttúrnom. Azaz minden ásóbeszúráshoz kétszer kellett lehajolnom. Pont este nyolcra fejeztem be az ásást, Nej még nem ért haza a fűmaggal, így gereblyéztem egy adagot (szintúgy jó a derékfájásra), végül este, koromsötétben döngöltünk.
Ha tegnap azt írtam, bizarr egy dolog volt a kerti munka, akkor most szomorú vagyok, mert nincs olyan szó, mely pontosan kifejezné, hogy a mai este mennyire überbizarra sikerült. Ugye döngöltük a földet, a két asztallal. Emlékszel? “Guggol, feláll, csípő, fenék, páros lábbal dobbant.” Na, ugyanez, csak koromsötétben, zseblámpával. Kint az utcán. Miközben a Bókay-kertben a Nagyvárosi farkast nyomta a Ricse.
Néztem a felhőket, hallgattam, hogy “jó pénzért elmehetett volna ugatni a ház körül”… és hitetlenkedve csóváltam a fejem: azt hittem, az összes elmebeteg dolgot már Úrkúton letudtuk, bohó fiatalkorunkban.

Éjszaka megterveztem a kertet. Pontosan 30 új élőlény lesz betelepítve – beleértve ebbe a kerítésen kívüli növényeket is.
Névszerint:

• 1 db. fekete bodza
• 2 db. ezüstös homoktövis (mert ezek egymást porozzák)
• 1 db. Orange Charmer tűztövis (narancs)
• 1 db. Soleil d’Or tűztövis (sárga)
• 1 db. ecetszömörce
• 1 db. Royal Purple cserszömörce
• 1 db. perzsa varázsfa
• 1 db. germendorfi cseresznyefa
• 1 db. piros japán borbolya
• 2 db. virágos som
• 3 db. trombita folyondár
• 2 db. nagymarosi málna
• 1 db. Malling Promise málna
• 1 db. Lloyd George málna
• 2 db. Jumbo szeder
• 3 db. Lochness szeder
• 1 db. pallagi óriás köszméte
• 1 db. piros ízletes köszméte
• 1 db. Jonkheer van Tels ribiszke
• 1 db. Fertődi1 ribiszke
• 1 db. leander + dézsa
• 1 db. tuja + dézsa

Vegyük hozzá, hogy mi minden van már most is az udvarban, illetve a ház mellett:

• torzsás ecetfa – igen, végre sikerült beazonosítani. Nem szömörce, csak a szömörcék családjába tartozik.
• fügefa
• japán birs
• 2 bokor aranyeső
• 1 bokor valamilyen törpeborbolya
• meggyfa (ő fogja porozni a cseresznyefát)
• 2 db. szilvafa
• 1 bokor valami, saccra mahónia
• 2 bokor piros tűztövis, bár az egyik a hársfák árnyékában eléggé döglődik
• 1 fűzfa
• 17 db fenyő, illetve tuja
• két hársfa
• négy bokor zsálya
• két bokor rózsa
• kb. két méter fagyal sövény
• tizenvalahány hosszú levelű virág
• és öt, még beazonosítatlan növény: egyikből kettő is van, a másikból meg egy teljes sövény.

Szóval egyáltalán nem érzem túlzásnak a címet.

Úgy kezdődött, hogy reggeli után nekiálltam a neten keresgélni, hogy milyen szép színes cserjék léteznek. (Habár kaptam már korábban is tippeket, de a terület elég nagy, nem akarom csak két-három növényfajtával betelepíteni.)
Hát, ember, a növénynemesítők nem ültek karbatett kezekkel az utóbbi években… amennyi színes-szagos bigyó van, alig győztem választani. Nem is sikerült mindent ma elterveznem, úgy döntöttem, ma csak a málnával, szederrel végzek, plusz a a gyep… no meg szétnézek valami díszcserje diszkontban. Találtam is egyet a közelben… nyitvatartás… szombaton 13.00, vasárnap zárva. Órára pislant: 13.05. Erről ennyit. Elszaladtam egy másikba, naná, az is egykor zárt. De legalább holnap is nyitva lesz. Gyümölcsök elhalasztva.

Utólag azt mondom, nem is kár. A fűmaggal éppenhogy végeztünk sötétedésig.
Délután esélyem volt minden idők legabszurdabb kertásásához: a programfüzet szerint a Bókay-kertben a Cosmic Debris, alias Frank Zappa emlékzenekar lép fel, a zene meg tisztán felhallatszik. De aztán zavar támadt az erőben: vagy a műsor változott meg vagy a fiúkon lett úrrá az aggkori szenilitás, mert egész délután Dolly Roll számok mentek. Mondjuk, erre is elég bizarr volt ásni. Különösen úgy, hogy előkeveredett valahonnan az a kajla macska és mindent bedobott, hogy magára terelje a figyelmet.
Ja, hogy mit keres a bal oldali fényképen az a két asztal, csak úgy kilódítva a szántás szélére? Az volt a legbizarabb. Nem lévén gyephengerünk, gondoltuk, ezekkel a kidobásra ítélt asztallapokkal tömörítünk. Ráálltunk az egyikre Nejjel – de jól jött most, hogy egyikünk sem agártermet – majd ráztunk egy kicsit: guggol, feláll, csípő, fenék, páros lábbal dobbant. Aztán átléptünk a másikra, eljátszottuk ugyanezt a koreográfiát, majd, mint a mocsáron, hátranyúltam ez előző asztallapért, magunk elé dobtam – és már mentünk is tovább. Időnként a macska is beszállt harmadiknak. A háttérben meg döngetett a Dolly Roll.

Idehallatszik a zene a Bókay-kertből, ahol a Szeptember Feszt folyik éppen, jelenleg a Karthágó nyomja 25 évvel ezelőtti nótáit, lányom ott csápol a tömegben, én meg a teraszon Powershell-t tanulok és fülig ér a szám közben. Rájöttem ugyanis, mi a különbség szüleim korosztálya és a miénk között. Nekünk azt mondták a felnőttek, hogy ‘Úristen, mi ez a primitív dzsungelzene!?’. Mi meg már tudjuk, hogy ez tényleg primitív dzsungelzene, de kit érdekel?

Mert szeretkezés közben nem tudják megfogni a nőstény mellét.