Month: September 2005

Ma megtudtam, hogy a két legkedvesebb Sex Pistols nótámat tulajdonképpen a Boomtown Rats játssza.
Utoljára kb. tíz évvel ezelőtt ért hasonló sokk, amikor megtudtam, hogy nem Rick Wakeman írta a Rhapsody in Blue-t.

Tegnap rendberaktam a kevésbé fontos beállításokat is az új mobilomon. Többek között az sms érkezését jelző hangot is lecseréltem erre.(1) Szintén az előzmények közé tartozik, hogy már elég régóta a bankom egyből értesít, ha bármi pénzmozgás történik a kártyámon.

Ezek után ma az Europark földszintjén kivettem automatából azt a pénzt, melyet rögtön be is szándékoztam fizetni a mellette lévő postán. Szerencsém volt, nem volt az ablaknál senki. Odatámadtam, letettem az autóstáskámat az ablaknyílás mellé, betoltam a csekkeket – és ebben a pillanatban ordított rá a táskából Graham Chapman irgalmatlanul eltorzított hangon a postáskisasszonyra, hogy “I don't like spam!”

Drámairók szokták ilyenkor lezárni a jelenetet így:

(1) Ha valaki esetleg nem tudná: a SPAM eredeti jelentése Spiced Ham (Hormel Flavor-Sealed Ham) azaz fűszerezett sonka, még azazabb konzerv vagdalthús, legazazabb gyíkhús. Ebből az ételnévből a Monty Python csoport egyik jelenete(2) alapján alakult ki a ma már egyre ismertebb IT fogalom, a kéretlen levél szinonímája. (A jelenet arról szól, hogy egy házaspár (Graham Chapman, Eric Idle) bemegy egy gyorsbüfébe, ahol a pultosnő (Terry Jones) nem hajlandó olyan ételt felszolgálni nekik, amelyikben nincs spam.)
A fenti hangfoszlány pedig azt a pillanatot kapja el, amikor Chapman magából kikelve ordítja, hogy 'nem szeretem a spamet!'.

(2) A Wikipedia cikkben említésre kerül, hogy a tévében leadott jelenetbe belekeveredik John Cleese is, mint A Magyar. Ez annak köszönhető, hogy ugyanebben a Monty Python összeállításban (25.) szerepel a Hungarian Phrasebook jelenet is, melyben Cleese alakítja a magyar turistát. (Mondanom sem kell, hogy amit a szerzők magyar szövegként adtak elő, egyszerűen halandzsa.) Nos, a csoport egyik kedvenc trükkje az volt, hogy időnkét a szereplők átsétáltak egyik jelenetből a másikba.

A Wekerle telep két egyirányú úttal csatlakozik a Határ úti csomópontba torkoló Ady Endre úthoz. Az egyik szűk úton be lehet menni a telepre, a durván száz méterre lévő másikon meg ki.
Ma reggel egy BMW szeretett volna befordulni a kifelé egyirányú útra, de szembetalálta magát a helyijáratú busszal. Gondolom, csak ez akadályozta meg a behajtásban az öntörvényű sofőrt, aki ezután bátran visszafarolt az Ady Endre útra és nekiállt visszatolatni a behajtóútig. Mindezt egy négysávos, villamossínekkel súlyosbított úton. Persze a következő lámpaeresztés elkapta, de nem jött zavarba: leállt a külsősávban és kivágta az elakadásjelzőjét. Amikor kikerülte a lámpa gerjesztette hullám, folytatta a tolatást, majd bekanyarodott a behajtóágon és rögtön le is parkolt a szűk utcában. Öt méterre a megállni tilos tábla mögött.
Nna, az ilyentől venném el egy életre a jogosítványt. Még kecskét se…

Mostanában ügyfélhezjárós napjaim vannak. Ennek a legkisebb súlyú következménye az, hogy viszonylag keveset vagyok online. Közepesen súlyos következmény, hogy nem tudok biciklivel járni – márpedig isteni kerékpáros időjárás van. A legsúlyosabb viszont az, hogy nincs rajtam a sötét üvegű napszemüvegem, amelyben bringázni szoktam. Annyira megszoktam már, hogy ez alól zavartalanul lehet skubizni a szebbik nemszebbik képviselőit…
Nagyon hülye helyzetekhez vezet, amikor a tömegközlekedésen annyira nem figyelek magamra, hogy gátlástalanul másokra figyelek – elfelejtve, hogy immár nem vagyok biztonságban.

Már régóta próbálom elképzelni, milyen lehetett az a pillanat, amikor befagyasztották a családneveket. Amikor azt mondták a szabónak, hogy mostantól Szabó leszel. Amikor azt mondták a Debrecenből érkezett jött-mentnek, hogy mostantól Debreceni leszel.
Tudom, ez nem egy pillanat alatt történt – de ettől még érdekesebb a dolog. Azt el tudom képzelni, hogy valaki áttelepült Egerből Debrecenbe, és onnantól ő lett ez egri Józsi – még akkor is, ha Egerben ő volt a kovács Józsi. Valószínűleg a fia már hallgathatott az 'egri Józsi fia, Jani' névre – mely nevet rövidíthették egri Janinak. De ha ő is kovács lett, meg az ő fia is, akkor esetleg az 'egri kovács Jani' névből le is lekophatott az egri előtag, és az unokája már lehetett kovács Peti. Bár kérdés, hogy mi történhetett, ha mondjuk a kovács fiú fiú kovács fiának István fia váratlanul vadászattal kezdett foglalkozni? Megszokásból maradt kovács Pista, vagy innentől vadász Pista lett belőle?
Ez egy szép, dinamikus folyamat – de egyszer, valamikor megmerevedett. Aki bújt, aki nem – az lett a családneve, mely nevet éppen birtokolt.
Hogyan történhetett? Ki vigyázott rá, hogy onnantól Egri József fia kötelezően Egri Jani legyen, nem pedig Kovács Jani?
És elnézve a sokszor bizarr angol neveket ('lándzsát ráz'), ott még érdekesebb lehetett a folyamat.