Month: February 2005

Citibank – kabbeafülem

Igen, bizonyos jelekből nekem is úgy tűnik, hogy egyszerűsödik a stílusom. A címbeli kifejezést például írhattam volna cizelláltabban… de legfőképpen hosszabban és sistergősebben.

Nos, előljáróban lesz itt minden: elkeffentett informatika, félreértelmezett ügyfél(?)szemlélet és értelmetlen biztonsági hozzáállás.

Kezdjük a történet végén. Nejem számláján szerettem volna lekötni egy összeget. (A családban én vagyok a könyvelő és a pénztáros. Az összes családtag összes kódja itt figyel a PDA-n egy szupertitkosan védett alkalmazásban.)
Beléptem az online bankingba, végigmentem a menün, a lekötés időtartamánál kiválasztottam azt, amelyik 7.6 %-ot fizet. A lekötés megtörtént és a visszaigazolásnál kiírta, hogy a kamat 6.8%. Mivel ez nem mindegy, egyből telefon, személyi bankár. (Tudni kell, hogy mire emberi hanghoz jutok, addigra a cipőmérettől kezdve minden titkos és nemtitkos adatot bekérnek.) Elmondtam neki, hogy mi a helyzet, de ahelyett, hogy értelmes választ kaptam volna, a hapi közölte, hogy mivel nem a nejem diktálta be a kódját, ezért neki kötelessége azonnal letiltani a kártyát. Ledöbbentem rendesen, de mivel nejem ott volt tőlem pár méterre, gyorsan a kezébe nyomtam a telefont, hogy te, mondd bele gyorsan, hogy te vagy te. Erre a hapi lenyugodott és nem tiltott le. Igaz, a kérdésre sem válaszolt.
Tessék észrevenni, hogy
– Ha rögtön az elején belenyávogok a telefonba, mondván, hogy Nej vagyok, nem történik semmi.
– De ha már elkövettem azt a hibát, hogy férfihangon szóltam a telefonba, a legelső nőihang imitátort odaszólítva egyből meg tudom akadályozni a letiltást.
– És utána – hasonlóan ahhoz, ahogy most történt – a női hang újból betelefonálna és simán el tudná intézni, amit akar.
Halló: tessék már ott a bankban észrevenni, hogy ha valaki tudja a kártyaszámot és a telefonos pin kódot, akkor azt ilyen idióta módszerekkel már nem tudják megakadályozni. Marhák.

Csavarjuk tovább a történetet.
Külön érdekesség, hogy miért van Nejnek Citibankos számlája. Nekem történeti okból az van (az őskorban, amikor neandervölgyiként még kesben kaptuk a fizetést, a cég humánpolitikusának a Dunabank üzletkötője volt cimbi), Nejnek meg szintén történeti okból nincs.
Nem csak a felelősséget és az ágyat osztjuk meg, hanem a bankszámlát is. (A fogkefét nem.:-)
Ha valaki átnézi a bankszámláját, láthatja, hogy _akármennyi_ pénzt is tart rajta, lekötések nélkül a kamat mindig kevesebb, mint a kezelési költség – ezért döntöttünk úgy, hogy a pénzünk tárolásáért inkább csak egy banknak fizetünk.
Csakhogy egyszer eljutottunk oda, hogy váratlan kiadásokra, illetve nyaralási célra szerettünk volna egy külön bankszámlát. Ahová évközben csak átutalunk pénzt, lekötögetjük, majd amikor szükség van rá, akkor visszautaljuk. Nem is kell hozzá bankkártya.
Az átutalási költségek minimalizálása céljából a Citibank mellett döntöttem. Bementem és szépen róttuk is a köröket az ügyintéző hölggyel, amikor egy elejtett mondatomból kihallotta, hogy nekem már van náluk számlám. Egyből elhappolta a papírokat, hogy ‘egy ember – egy számla’. Nem nyithatok még egyet. Volt még egy szánalmas próbálkozásom: – “Nem fogja zavarni, hogy akkor most elmegyek egy másik bankhoz és ott nyitok számlát? Tudja, egy olyat, amelyiken pénzt szeretnék tárolni. Nem is keveset. Lekötve.”
Az eredmény megtippelhető. Nem zavarta.
Így Nej ment el, nyitott egy számlát és most azt használjuk ilyen célra. Hab a tortán, hogy neki engedték, hogy a folyószámla mellett legyen takarékszámlája is. Ha a hölgy korábban nekem megemlíti, hogy van ilyen lehetőség, rengeteg kellemetlenségtől kímélhettük volna meg egymást.
De nem így alakult, tehát kénytelen vagyok két identitással intézni a bankügyeinket. Viszont legalább már tudom, hogy telefonálás előtt mit kell elszorítani, hogy kellően vékony legyen a hangom.

És még lehet ragozni a történetet. A Citibank Online-ban létre lehet hozni egyfajta ‘Kedvencek’ listát, felvéve azokat, akiknek utalni akarunk. Amikor kettévált az énem, fel akartam venni a másik számlát. Azt mondta a progi, hogy nehogymár, ez ugyanaz a bank, nem tehetem meg. Hívjam a kezelőt. Hívtam. Elmondtam, mi a helyzet, a hölgy kedvesen közölte, hogy ugyan nem tudja, mi lehet, de a legegyszerűbb, ha most telefonon keresztül létrehozzuk a bejegyzést. Oké, bediktáltam a számlaszámot meg a nevet. Ezután a hölgy közölte, hogy most egy napot várni kell, mert validálják a bediktált adatot – és csak utána fog látszódni a listában. Udvarias kérdésemre, hogy mostanában felvételi követelmény-e rendszertervező részlegükön a lipótmezei elbocsátó diliflepni, zavart mentegetődzés volt a válasz.

Hát, így állunk. Egyik véglet a naív ostobaság, a másik a magát okosnak tartó ostobaság. A kettő között meg szemipermeábilis hártya vastagságú a józan ész.

Üzenet egy másik bolygóról

Egyik ügyfelünk egyik Exchange2003 szerverén nem indul el az MTA stack szolgáltatás. Nem nagy ügy, nem core service. Az adott gépen van 15 postafiók és nem is várható mozgás.
Mivel maximalista vagyok, utánajártam a hibának.
Event id: 9405, azon belül a hibakód: 1073478776.
Van is rá KB cikk: http://support.microsoft.com/default.aspx?scid=kb;en-us;840470
Nna, ezután kellett felmosni.
A javítás menete röviden összefoglalva:

  1. Távolítsd el az _összes_ Exchange szervert.
  2. Távolítsd el az Exchange organizációt az AD-ból.
  3. Installáld le a szerverekről az IIS-t és az ASP.NET-et.
  4. Installáld újra az IIS-t és az ASP.NET szolgáltatásokat.
  5. Forestprep
  6. Domainprep
  7. Installáld újra az összes Exchange szervert.

Az ügyfélnek 5 site-on van egy 6 domaint magában foglaló, országos méretű tartományi rendszere. A 6 tartományból háromban vannak exchange szerverek. Az összes szerveren vigyorogva fut az MTA Stack szolgáltatás, csak ezen az egyen nem indul el.
Úgy elgondoltam, hogy mennyi időbe tartana, amíg hivatalosan is idiótának minősítenének, ha egy ilyen javaslattal betámadnék az ügyfélhez.

Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy ezek a fiúk melyik bolygón élnek!?

United Media – nem tudom

Most találtam ezt a cikket. Ha jól értelmezem, egy meglehetősen sikamlós terepen a United Media belecsapott a lecsóba. (Mecsoda képzavar…;-)
A szereplők bemutatása:
United Media: böszme nagy szindikátus, mely rengeteg karikaturista kiadási jogait intézi/védelmezi.
Windows XP Media Center Edition: kiterjesztett megjelenítő képességű XP, többek között tud böngésző (IE) felületet tévén.
Sikamlós terep: mi számít az interneten eltulajdonításnak… mondjuk egy karikatúra esetén. Ha letöltöm és kirakom a saját lapomra – az nyilván az. Ha kirakok egy szöveges linket, hogy nézd meg, itt van – az nyílván nem. De mi van akkor, ha belinkelem a karikatúrát a saját oldalamra?
Egy hapi ugyanis kifejlesztett MC-hez egy plugint, amelyik beilleszt az oldalba egy csomó karikatúrát. A UM ettől besokallt és letiltotta . A fejlesztő levette az oldaláról.
Következő kérdés: az RSS-sel mi lesz?
(Mi lenne… elég elolvasni a Tapestry mentegetődzéssel felérő bevezetését. Hiába Géza, kiterítenek úgyis.)

Nagyon hosszú rész következik, de most olyan mesélgetős kedvemben vagyok.
A hősi időkben (1999) nekem is volt bajom a fent nevezett céggel. Akkor ugyanis annyira tejfölösszájú kölyökkutya voltam, hogy azt képzeltem, amit kiraktak az internetre, az szabad préda. (Nem akarom mentegetni magamat, akkoriban még sok területen nagyon kelet-európai voltam.)
Addig nem is volt baj, amíg egy isten háta mögötti (swi) webszerveren volt az oldal, már nem is emlékszem, milyen néven. De aztán hirtelen történt néhány változás: összegerjedtünk a lap.hu tulajdonosával és átkerült hozzá a cucc, rajz.lap.hu néven. Nem sokkal később a Startlap megvásárolta a lap.hu tartományt, cserébe kérhettem egy tetszőleges domainnevet. (Rövid ideig tartó elmebaj – MiaRépa – után alakult ki a Világökörség név.) Mindezek következtében az oldal hirtelen elérhető lett a nagyvilág felé, meglehetősen jó sávszélességgel.
Kitérő: én akkoriban tagja voltam annak a 6 embernek, akik az ős Startlapot szerkesztették – az enyém volt a humor rovat. Ennek ellenére nem tudtam a felvásárlásról semmit. Mintahogy egyik helyen sem tudták sokáig, hogy mind a két térfélen focizok. Ez egy ilyen kicsi ország.
A nyitás meg is hozta gyümölcsét: 1 hónapon belül levelet kaptam a United Mediától, hogy mintha jogsértő tartalom lenne a lapomon (ekkor cca 6000 karikatúra volt fent, mindenhonnan), legyek kedves vegyem le azokat. Visszaírtam, hogy vegyék figyelembe, hogy azokat a rajzokat, amelyeket kiraktam, sehogy máshogy nem lehet elérni Magyarországon. És hogy mindegyiket lefordítgattam, megadtam a forrásokat – tehát ez nekik is reklám egy szűz piacon. Nem hatotta meg őket. Ekkor csak annyit írtam, hogy kérek 3 napot, amíg rendberakom az oldalt. Azt mondták, hogy oké. Nem akármilyen 3 nap volt, értelmes tartalmat kellett találnom, befigyelt egy új dizájn is – dolgoztam, mint a hülye. De az se akármilyen levél volt, amit ebben a 3 napban kaptam a Tökömtudjaki Kft.-től – mint kiderült, ők voltak a UM helyi megbízottai. Hogy milyen gazember csirkefogó jogtipró gazember alávaló gazember vagyok és azonnal tüntessem el a lapot az internetről, mert kicsinálnak jogilag. Szép levél volt, el is tettem emlékbe, hogy mindig emlékeztessen, hol élek.

Azóta sok minden történt, a Világökörség – immár 100 százalékig legális tartalommal – felfutott, majd bezárt. Én pedig a szerkesztői munka során összeismerkedtem egy csomó nagy emberrel, többek között azzal a karikaturistával is, aki az Amerikai Nemzeti Karikatúraszövetség (National Cartoonist Society, NCS) zártkörű belső Bulletin Boardját adminisztrálja. (Véletlenül derült ki róla, más ügyben levelezgettünk.) Megkérdeztem, hogy külsősként hozzáférhetnék-e? Átnézte a Világökörséget, meg a rajzaimat és azt mondta, hogy igen.
Érdekes időszak következett, hirtelen a világ karikatúra félisteneinek gyűrűjében találtam magam. Hónapokig csak figyeltem és később se fecsegtem túl sokat. De gondolkodásmódban nagyon sokat jelentett. A másik oldalról láttam, hogy miket szívnak az általam irigyelt művészek. Hogy mivel jár szindikalizált alkotónak lenni (rabszolga), illetve milyen szabadúszóként megküzdeni (Sziszifusz) a tartalomlopókkal. És csak ez a két út van: eltűrni, hogy amit alkotsz, annak haszna elcsorog az illegális sokszorosítás során – vagy bemenekülni egy erős jogi szervezet szárnyai alá, aki a védelemért cserébe kilóra előírja, hogy mennyit kell rajzolnod, _milyen témában_, hogyan (PC!) – és persze a zsé nagy részét lenyúlják. Te meg még csak lázadni sem tudsz, mert csak akkor lehetsz biztos benne, hogy megvédenek, ha elég erős a szervezet – de ha tényleg erős, akkor _neked_ sem lesz semmi esélyed ellenük, ha érvényesíteni akarsz bármiféle jogot.

Hosszúra nyúlt a szöveg, de talán most már érthető a cím: egyszerűen képtelen vagyok állást foglalni, hogy az írás elején felvezetett dilemmában mi a helyes megoldás. Bár a tálalás és a linkek mögötti írások azt sugallták, hogy a jó anyádat, UM – de az UM mögött az egyes művészek vannak, akik mindenüket – idejüket, tehetségüket – eladták azért, hogy az UM azt csinálja, amit csinált – megvédje őket az egyetemes és gátlástalan lopás ellen. (Mégha ez a plugin esetében nem is volt annyira egyértelmű.)

Nem tudom… de van egy olyan érzésem, hogy – itt is – félrecsúszott valami; és csak rossz, meg még rosszabb között választhatunk.

ExBpa

Sokáig fanyalogtam tőle, azt hittem hasonló marhaság, mint az MBSA.
Mint írtam, nemrég gyalultam hatalmasat egy Exchange organizációban és bár látszólag minden rendben ment, de a mélyben látszódnak rendellenességek. Gondoltam, kipróbálom ezt az eszközt, hátha mond valami érdekeset.
Mond. Átvizsgálja a DC-ket, az összes Exchange szervert és piros/sárga színnel jelölt listát ad ki a normálatlan dolgokról. Ez önmagában nem kunszt, de mindegyik hibánál link mutat egy beépített cikkre, ahol részletesen elmondják, miről is van szó, hogyan kell megoldani a problémát és hol találok a témával foglalkozó irodalmat. (Ez legtöbbször egy KB cikk.)
Matchbox premier support.

Linkek:
Exchange Best Practice Analyst Tool
Eileen Brown blogja

No Skype, thanks

Még mindig a hétvége szopásai közül válogatok.
A gyerekek gépéhez kellett volna egy monitor driver. Leültem a gépemhez, irány a net. Meg is találtam, csakhogy az adott cég adott linkje ftp szájtra mutatott – az meg nem volt elérhető, hiába sportoltam a személyes tűzfallal. Nézzük az ADSL router csomagszűrőjét: iszonyú lassan érhető el. Mifasz? Tanácstalanul pislogtam a monitorra, amikor észrevettem, hogy szürke a skype ikon: az a szerencsétlen több óra alatt sem tudott kimenni a netre, de addigra már ezerrel ostromolta a routert. (Pedig kapott saját portot, sőt, azt is mondtam neki, hogy használd Ödön nyugodtan a 80-ast is.)
Ez volt az utolsó csepp a pohárban: addigra már hosszú lajstromot szedett össze a progi. Pl:

  • Hiába volt beállítva, hogy _nem_ érdekelnek az újabb verziók, minden századpontos változásnál nyaggatott, hogy tőccsek má.
  • A gyerekek gépén az admin accounthoz a lányom skype profilja volt belőve. (Úgy maradt.) Amíg be voltam lépve, többször is letámadtak mindenféle hapsik ismerkedési célzattal. Ha kinyomtam a telefont, jöttek a cseten.

Eldöntöttem: a skype megy. De még ekkor is visszalőtt: amikor legyilkoltam, leszedhetett valami közös dll-t is, mert újraindítás után behalt a bluetooth stack service. Ez már komoly érvágás volt, mert az utóbbi évben teljesen hozzászoktam a PDA/otthoni gép/munkahelyi gép szinkronizációhoz.
Oké, gyári cédé elő, BT driver/programok le, majd fel. A helyzet csak rosszabb lett. Újból leszedtem a cuccot és amíg törtem a fejem, kínomban visszadugtam a dungle-t a gép popsijába. Erre csilingelt egyet, majd rövid idő után nekiállt kéken villogni. Minden driver és program nélkül… Oké, miután összevakartam az állkapcsomat a szőnyegről, beugrott, hogy az XP SP2-ben van BT driver. De az is beugrott, hogy nem kicsi szívásokat olvastam már erről.
Mindkét emlék igaznak bizonyult. A legkisebb cucli még az volt, hogy az Activesync beállításakor a PDA közölte, hogy nem tud kapcsolódni, ezért nem is hoz létre ikont a kapcsolatnak. Közben persze létrehozta és jó is volt – csak nem jelent meg a listában. Amikor belefáradtam és kikapcsoltam… majd később visszakapcsoltam, 15 tök egyforma kapcsolat ikon vigyorgott a BT Managerben. És amikor kapcsolódni próbáltam, mind a 15 egyszerre próbálkozott… és mind a 15-nek egyszerre sikerült.

Harmadik hete rendszergazdáskodom (aka szívok, mint a torkosborz) itthon. Lassan szeretnék már végre olyan környezetben eltölteni pár napot, ahol a szabad elektronok ülnek békésen a seggükön és eszükbe sem jut gerjeszteni a feszültséget.

© 2026 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑