Az előző írásból pont a lényeget felejtettem ki. Nem azért írtam, mert ma a fehérakác melletti/elleni kiállás politikai akció. (Sajnos.) Hanem azért, mert a belinkelt írás némileg megváltoztatott egy hozzáállást a fejemben. Pontosabban, meg kellett volna változtatnia, de végül csak elfordította egy kicsit.
Oké. A lényegre.
Pár évvel ezelőtt egy KKK-hoz készült tanulmányban elhangzott, hogy ez az erdő erdészeti szempontból elhanyagolható, értéktelen. Én – és még néhányan – ezen felkaptuk a vizet. Mi ugyanis szeretjük ezt az erdőt, márpedig egy ilyen erdészeti nyilatkozat gyakorlatilag halálra ítéli. Akkor azt hittem, az erdészt megvették kilóra.
A cikk olvasása után viszont már máshogy gondolom. Az erdész ugyanis tényt írt le: az erdő túlnyomórészt akác, de a feketefenyő és az ostorfa sem tartoznak az értékes fák közé. Egyedül a tölgy, de abból van a legkevesebb. Azaz erdészeti szempontból az erdő tényleg értéktelen.
Csakhogy. Ez az erdő egy város lakóterületén belül van. Két oldalról kertváros határolja, a harmadikról egy lakótelep, a negyedikről pedig bevásárlóközpontok, logisztikai telepek, melyek mögött még sokáig folytatódik a város. (Ugye, Soroksár.) Akik a környéken élnek, azok számára ez az erdő egy nagyra nőtt park, és bár jobban szeretnénk, ha hatalmas tölgyek, platánok, gesztenyék és hársak között sétálgathatnánk, de ha az pont nincs, akkor marad ez. Amikor mi értékről beszélünk, akkor nem erdészetileg mérjük fel, hanem azt nézzük, hogy a helyére négysávos autóutakat, betonfalakat, lakóparkokat akarnak építeni. És annál még ez a buta kis erdő is értékesebb. Emberileg.
Day: February 9, 2014
Akác
A természetes növényközösségek, beleértve az erdőket, sokfajúak, és hosszabb idő alatt különböző növények, különböző fák váltják egymást ugyanazon a ponton. Ennek a természetes „vetésforgónak” köszönhetően a talaj összetétele, alkotóinak aránya idővel másként változik, másból fogy több, másból pótlódik vissza több, és előbb-utóbb ismét alkalmassá válik az adott hely a közösség azon fajának is, amelyik korábban „költözésre” kényszerült. Az újból és újból – rendszerint sarjról – felújított akácerdők néhány generáció után már rendszerint olyan gyenge növekedésűek, hogy nem éri meg gazdasági szempontból sem a tartásuk. Lecserélésük tehát indokolt lesz (ahogyan a napjainkra elöregedett akácosoké már most az), de addigra környezetükből, a talajukból a természetes erdei életközösségek szinte minden faja eltűnik. Ezért a sokáig fenntartott, természetellenesen egyfajú akácerdővel utódainkat is megfosztjuk attól, hogy változatos, természetszerű erdőket nevelhessenek a helyükön.
Sipos Ferenc írása Molnár V Attila blogján
Ha jól látom, pont ez folyik mellettünk, a Halomi erdőben. Az állomány saccra 60%-a akác. A Pilisi Erdőgazdaság az erdő egyes részeit rendszerint tövig vágja, aztán hagyja újra kinőni. Jó másfél éve napi rendszerességgel járom az erdőt, bejártam a bejárhatatlan részeit is, a folyamat nagyon jól nyomon követhető. Van, ahol még vannak akácfák, de a legtöbb helyen már különböző fejlettségű, de egyaránt átjárhatatlan, egyáltalán nem fa jellegű akácbozótos van.
Recent Comments