From MiVanVelem

Mindez úgy, hogy a szezonnak egyre inkább nincs vége, hiszen amilyen jó az idő, folyamatosan tervezgetjük az újabb túrákat. De már évek óta hagyományosan ekkor zárjuk az idényt, és hagyományosan a Tisza-tónál. (Bár minden évben merülnek fel alternatívák, de valahogy mindig a Tisza-tó nyer.)

From MiVanVelem
From MiVanVelem

Jelenleg egy faházban írom ezeket a sorokat… és zokogok. Minden adott ahhoz, hogy tökéletes legyen az élmény: az idő koranyári napsütés, a tó vízszintje kellemesen magas, a társaság pedig számos és jó hangulatú. Csak éppen nem merek kajakba ülni. A gyógyszerek és a fájdalomcsillapító hatására a fájdalmaim jelentősen csökkentek ugyan, de még van néhány mozdulat, melyek váratlanul belémhasítanak. Meg fogalmam sincs arról, hogy lehet-e már terhelni a sérült izmokat. Szóval lejönni lejöttem, kajakot is hoztam… de nem én megyek vele. Inkább ülök a faházban és a körmömet reszelgetem.

A lejövetel abszolút rendben volt. Összepakoltam a bőröndömet, olyan Lidi bácsisan, jó nehéz is lett.

Batyujában sör, pálinka,
Úgy ment a Lidi bácsi a vásárba, csuhajja.

Más kérdés, hogy néhány apróságot (pl. valamilyen cipő) otthon felejtettem, dehát minden nem lehet tökéletes. Időben indultunk, időben érkeztünk. A magam részéről szeretem a buli előtti hangulatot és szeretem látni ahogy a tétova semmiből egyszerre csak hangzavar, áttekinthetetlen kavarodás lesz.
Ebben hiba nem is volt, először csak a tűz égett, aztán lassan gyülekeztek mind az emberek, mind a gonosz italok, az idő telt, a fáradtabbak elszállingóztak, maradt egy kitartó mag, végül ők is elfáradtak. Szolíd, kellemes este volt. Hajnal kettőkor értem be a faházba, felhúztam a mobilomat reggel hétre, gondoltam, azért csak szolidarítok a többiekkel, még ha a túrát ki is hagyom. Nos, nem jött össze, úgy átaludtam a kütyü csipogását, hogy az azóta is sértődötten gubbaszt a sarokban. Hozzáteszem, ez azért sem kis teljesítmény, mert a jó időre való tekintettel tele van a kemping, fiatalokból álló társaság pusztítja velünk párhuzamosan keményen az alkoholt. (Szokatlan is, máskor ilyenkor már közel-távol nem szokott errefelé élet mocorogni.) Mindenesetre kitartóan nyomják, ugyanaz az asztal akkor is éledt, amikor lefeküdtem, meg akkor is, amikor végül fél tíz körül felkeltem.
Nos, a szolidaritás ugyan nem jött össze, de az első elfogadható éjszakám igen. Napok óta ma tudtam végre úgy aludni, hogy bármely pozícióba forgolódhattam, nem fájt annyira, hogy felébredjek. A hálózsák mondjuk kellett, a takaró, amit adtak, még vicc kategóriában sem indulhatott.

Utána felemás nap. Reggeliztem egy bőségeset, egy sör is elfért mellette, majd előszedtem a netbookot és egész nap dolgozgattam.

From MiVanVelem
From MiVanVelem

Illetve délben sétáltam egyet a parton, megkerestem a korábban neten begyűjtött szálláshelyeket (az Albatrosz kikötő egészen igéretes), majd ebédeltem egyet egy partmenti kocsmában. Csapolt barna sör, és… tzatzikis lángos. Amikor megláttam, egyből a fejemre csaptam: hogy nem jutott ez még másnak eszébe? A tzatziki tejszínes/joghurtos, fokhagymás mártás, tökéletesen harmonizál a lángos ízvilágával.

A faházban esélyem sem volt megmaradni, őszi nap ide, vagy oda, azért csak befűtötte annyira, hogy az oxigén sípolva menekült ki a réseken. Felcuccoltam a netbookkal, és elsétáltam a kocsma teraszára. Szivar, sör, editálás. Jó kombináció. Aztán pár óra múlva elfogyott a szufla az akksiból, de szerencsére ekkor már a napból is, így visszavonultam a faházba, ott folytattam. Hamarosan megjöttek a sportemberek is, zuhany, tollászkodás, aztán esti főzőcske. A szakács jó érzékkel besztrájkolt, miszerint csak szabadban hajlandó főzni, így a tegnapi tűzrakó hely ismét kapott egy adag jókedvet.

Szombaton belevágtam egy bátor kisérletbe. Reggel sem vettem be fájdalomcsillapítót, meg este sem. Ugyanígy hanyagoltam a Fastumot is. Kíváncsi voltam, tudnék-e vasárnap már evezni. (A Tisza-tó legszebb részét célozták be, én pedig már az első túra kihagyása miatt is vonyítottam.) Maradjunk abban, hogy vasárnap már hajnalban ébren voltam és igencsak szívtam a fogamat a fájdalomtól. Bekentem magamat, még integettem az indulóknak, aztán visszadőltem bóbiskolni egy kicsit.
A napocska 11 körül köszönt be a faházba, vettem a jelzést, összepakoltam és a tegnapi felszereléssel kiültem megint a kocsmába. Sör helyett hosszú kávékat toltam, na meg persze egy churchillt.
A tulaj meg az egyik melós nekiállt átrendezni a teraszt.
– Mi ez a kurva büdös? – kérdezte a srác, a terasz hátsó részén.
Mindketten nekiálltak szaglászni.
– Mintha égne valami…
Nem kínoztam őket.
– Uraim, nem a szivaromról beszélnek?
Nagy nevetés.
– Hát, ezt jól megtiszteltük – vigyorgott a tulaj.
Aztán lendületből elzavarták a kisegítő melóst zuhanyozni, mert ő is büdös volt. Vettem a célzást, elvonultam a terasz távoli részére. Végülis, tényleg ebédidő van.

Megjegyzés: nagyon ötletes szivarhamutartójuk van. Egy 7 decis Jagermeister üveget hosszában kettévágtak, a szár részen pont elfér a szivar, a hamutartó meg bőven elég nagy a szivar hamujához.

Fél egy körül hirtelen ugrottam egyet ülve, beüzemelték mögöttem a hifit. Olyan hangerővel, hogy a szabadstrandon is hallják. Eddig is jó kedvem volt, innentől még jobb lett. Mögöttem Vörös István hergelte a közönséget (őt is szeretem), én pedig lábammal verve a taktust, szivarcsutkával a számban tördeltem a word doksit.

Végül essen pár szó arról, mi mindent kaptam itt, a Tisza parton.

  • Nagyon sok részvétnyilvánító, kedves szót.
  • Jó hangulatú beszélgetéseket este a tűz mellett.
  • Természetesen megvettem a kocsmában a hamutartót.
  • Végül a fénypont: kaptam egy Pepin nevű Habanero-t. Nem, ez nem egy szivar. Ez a legerősebb, természetes növekedésű chili. A kapszaicin mutatók (Scoville skála) alapján kábé százszor(!) erősebb, mint a legerősebb magyar hegyes-csípős paprika és olyan egyhatoda a könnygáz erősségének – mindemellett nagyon egyedi, fűszeres zamata van. Már ha a lesokkolt ízlelőbimbók képesek még megérezni. Béka sporttárs nevelte, több hónap áldozatos munkájával, magról. Itt van a kezemben egy bokor. Akár az egész XVIII. kerületet ki tudnám irtani vele.
From MiVanVelem