Erdő mellett nem jó lakni

Különösen, ha az erdő tetőtől talpig fertőzött ezzel a rohadék gyapjastetűvel.

Éreztem én, hogy a héten foglalkozni kell a kerttel, de ugye keddtől folyamatosan be volt lógatva az égszakadás, földindulás. Utána meg ma volt az utolsó nap, amikor még esélyem volt gatyába rázni a tetveket.

Háát… volt már durvább napom ennél, de nem ebben az évezredben.

Ami egyből látszott, hogy a helyzet ugyanolyan durva, mint a múltkor. Mitől is lett volna jobb? Az erdő mindkét oldalról ontja a gyapjas pilléket, a faágak, a levelek olyan fehérek, mintha be lennének havazva.

Az első bekeményítés az volt, hogy a szappanos lötyibe borítottam egy fél liter denaturált szeszt is. A második, és sokkal lényegesebb bekeményítés az volt, hogy megacéloztam a szívemet és nekiálltam kicsapni a kertből a fertőzött növényeket. Egy tő rózsát (gyönyörű barackszínű virága volt), egy szederbokrot teljesen kivágtam, a három méter magas rózsafalat 50 centisre visszavágtam, az aranymálnából, a 4 bokor szederből alig maradt, a hatalmas japánbirs bokornak a 3/5-e veszett oda és eléggé megkurtítottam a magyalokat is. Az öt tőből álló fagyalsövényből kettőt teljesen kiszedtem, emellett kivágtam két komplett fát. És még nincs vége, jövő héten fogok kölcsönkérni motoros fűrészt és nekimegyek egy kiszáradt nyárfának, illetve fejmagasságig megtrimmelem a gyönyörű hársfáinkat.

Mondanom sem kell, nem így kezdtem el a napot. Azt mondtam, hogy azért körbenézek, permetezés előtt lemetszegetem a nagyon fertőzött ágakat. Aztán szinte egész nap metszettem – és alig maradt a kertből. Fakk.
Három éve vagyunk itt, az elsőt megúsztuk, a másodikban monília tarolt, most meg ez a gyapjas lóf@sz.

És ezzel még messze nincs vége. A gy.tetű ugyanis trójai falóként terjed. A nyárfa az, melyet feltétlenül szeret. Ahol nyárfa, ott tetűhegyek. (Sajnos a záportározót csupa 20-30 méter magas nyárfa veszi körül.) Viszont ez a nyomorult nyárfa szaporodik, mint a nyúl. Szétszórja a magjait, majd mindenfelé apró szálak, kisebb bozótok nőnek, gátlástalanul bebújva más növények közé. A tetű meg megy velük, aztán ha már ott van, akkor átmegy a más növényre is.

Az első kellemetlen élmény az volt, amikor bemásztam a fagyalok közé. Ott láttam meg, hogy a sunyiban a gyökerükhöz nőtt nyárfabokor mekkora károkat okozott. És utána jutott eszembe, mennyi ősvadon tenyészet is van az udvaron. Például a húsz éve vadul burjánzó japánbirs. Akkora bokor, hogy még csak elképzelésem sincs, merre lehet a közepe. Ott vajon mi lehet?
Fejszével, fűrésszel és metszőollóval beküzdöttem magam. Most olvasom épp a nagy földrajzi felfedezők életét, hát, ez hasonló kaland volt. Megtalálni a rejtélyes Ösvényt A Japánbirs Tövéhez. Közben folyamatosan jöttek a rossz hírek. A birs ágai tele voltak szőve nyárfaágakkal. Fehérekkel, mint a hó. A pillék megállás nélkül támadtak, ahogy haladtam előre. Nagyon övön aluli ütés volt, amikor megláttam, hogy a szimbiózisba beleszövődött az ecetfa is – és annak az ága is fehér! Eddig ugyanis meg voltam győződve róla, hogy az ecetfa immunis. Rohantam is ki a nemrég ültetetthez, aláfeküdtem – és ott is jelen volt a tetű.
Hasonlóan megrendítő volt, amikor megláttam, hogy a fertőzés elkapta a hársfákat is. Három gyönyörű nagy hársfa van az ablakaink előtt. Ha ezek befehérednek, akkor kampec. Tömött, tíz méter magas lombozat… az életben nem tudom lepermetezni. Márpedig ha ezekből gócpont lesz, akkor lőttek a gyönyörű, hatalmas ezüstfenyőknek is. Most abban bízom, hogy mivel ez a fertőzés a nyárfacserjékből jön, így ha a hársfáknak nem lesz lelógó ága, a nyárfacserjéket meg mindenhol kiirtottam, így van esély arra, hogy a hársfák megússzák.

Végül, már eléggé este, lenyomtam a permetezést is.

Innentől már csak arra kell figyelnem, hogy minden héten kiirtsam a fattyú nyárfakezdeményezéseket, illetve végigmenjek denaturált szeszes/szappanos oldattal a megmaradt növényeken. Illetve, ha nagyon elveszítem a türelmemet, akkor jönnek a felszívódó szerek.
Titokban erősen bízom benne, hogy télen kifagy az egész bagázs. Mert ha minden év ilyen lesz, akkor gyakorlatilag nem fogok tudni új növényeket ültetni – azokat ugyanis egyből szárazra zabálják.

ps.
Miközben a teraszon írtam a fenti sorokat, átszaladt előttem egy vadászgörény. Gizivel a nyomában. Nagyon sportosak ezek az állatok. Aztán megjelent Hópihe is és hárman – macskamódra – társasági életet élnek: egymásnak háttal fekszenek és kémlelik a sötétséget.

3 thoughts on “Erdő mellett nem jó lakni

  1. Józsi, kenheted a hajadra a denaturált szeszes/szappanos oldatodat, de ezt már az előző körben is irtam. Az jó, ha kiirtod a vadon nőtt gyomfákat, de nehogy már kidobj egy gyönyörű rózsabokrot csak emiatt… felszivódó permet!

  2. Olvastam, de akkor még csak szappanos vízzel próbálkoztam.
    A mai nap nagy áttörése szerintem az, hogy minden növény töve hozzáférhető lett. Ha egy hét múlva ugyanígy visszafertőződik minden, akkor jönnek a durvább szerek. (Zolone+Noni, v. Actara, v. Decis, v. Vektafid AE.)

    A rózsabokor friss telepítés volt, ezért halt bele. Ott nem igazán volt más választásom.

  3. Hm… ha már belehalt akkor nincs mit tenni… a “durvább” szereid hatékonysági sorrendben: a Vektafid gyakorltilag a szappanos vizzel egyenertekű, Decis jobb, de kontakt szer, Zolone a legerősebb, mélyhatású, viszont 3 éve kivonták a forgalomból, Actara brátságosabb, de ez az igazi felszivódó, még gyökérről is felszivódik. A Nonit az jó dolog, rakhatsz minden permethez, jobban terül és tapad a cucc a levelekhez.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *