Fogalmam sincs, hogyan csinálta, de egyik este Gizinek szaros volt a háta, amikor bejött az udvarról. Pontosabban a farka felső oldala és egy kicsit a háta – és nem szaros, hanem fosos. Volt egy kis izgalom, mire sikerült úgy kizavarni a lakásból, hogy ne kenjen össze semmit.

Másnap reggel ott állt a teraszajtónál, várta, hogy visszaengedjük. Alaposan átnéztem, de teljesen tiszta volt.
– Ehhez mit szólsz? – kérdeztem Nejt.
– Ügyes.
– Azt tudod, hogy ezt gyakorlatilag lenyalta?
– Na ne.
– De. Szerinted hogyan tisztálkodik a macska?

Azóta nincs ám orr-összedörgölés, meg odabújások. Ahogy Gizi odadugná a fejét valakihez, már repül is.

Mondjuk, az se sokat segített a helyzet konszolidálásán, amikor végignéztük, hogyan csap le a levegőből egy cserebogarat, majd ropogtatja el kéjesen.