Category: Világmegváltás

Mostanában a kettlebell mellett Sex Pistols-t hallgatok. Illenek egymáshoz, mindkettő olyan dinamikus.
Nyilván nem tudom megkerülni a címben említett beszólást.

Ha jobban belegondolunk, így, ilyen röviden, nem sok értelme van. Akartak valami nagyot, valami megbotránkoztatót mondani a fiúk. Meg persze fontos volt, hogy rövid legyen, jól lehessen ordítani.
Oké, persze, tudom, az van mögötte, hogy nincs _jó_ jövő, csak hát a ‘jó’ kifejezés erősen szubjektív, azaz tovább pontosítva, nincs számunkra jó jövő, feléltétek, rohadjatok meg. OK boomer.

Ez elég evidens, önmagában nem is ért volna meg egy írást.

Sokkal érdekesebb metafizikai problémához jutunk, ha komolyan vesszük az állítást. Nincs jövő? Na de, miért ne lenne? Jó, kipusztul az emberiség. Jó, ötmilliárd év múlva felrobban a Nap és visz mindent a környéken. És? Az idő, köszöni szépen, telik. A jövő meg jön, minden pillanatban egy.
Biztos?
Van-e értelme időről beszélnünk, ha eltűnik az egyetlen (vagy összes) lény, amely képes tudatosan érzékelni azt? Van-e jövő, ha megszűnik az idő érzékelése?

A halállal megbékélni azért különösen nehéz, mert előtte az élettel kell. A jelentéktelenségünkkel. A világegyetem közönyével. Hogy nemhogy az egyes ember, de a Föld teljes élővilága sem számít.
Nem az a baj, hogy ha meghal az ember, akkor az, ami volt, eltűnik. Ami különösen bosszantó, az az, hogy maximum 50 év múlva már létezésének hatása is elenyészik. Mintha nem is élt volna. 60-80 évnyi tevékenykedés… melynek háromnegyede durva szívás. Azt a 25 százalék jót kell időben észrevenni és élvezni. Aztán ennyi. Semmi nincs előtte, semmi nem jön utána. Semmi nem marad fent belőle.

Itt elkezdtem írni egy hosszabb eszmefuttatást arról, hogy mennyi értelme van bármennyi önfeláldozásnak is jövőbeli dolgokért, kivezetve arra, hogy semmi, mert gyakorlatilag mindegy… de végül nem írtam meg. Mert az is mindegy.

Televízió

Elvárás: Végre, emelni tudunk a tömegek műveltségén!
Eredmény: A televízió süllyedt le a tömegek szintjére.

Internet

Elvárás: Végre meg tudjuk hallani a tömegek hangját!
Eredmény: Meghallottuk. Elborzadtunk. Mindenki.

Demokrácia

Elvárás: Végre, a választójog teljes kiterjesztésével úgy alakíthatjuk a politikát, ahogy a legtöbb embernek jó!
Eredmény: Fogalmatlan tömegek manipulálásával a politikai hatalom kisajátítása.

Egszen biztos vagyok benne, hogy bárki, aki olvasta a korábbi írást, azt mondja, hogy mások. De ha megmutatnám egy nyilvánvalóan ostoba és korlátolt embernek, ő is azt mondaná, hogy de jó kis írás és a világ tényleg tele van ostoba emberekkel. Akik mások.

Pedig nem feltétlenül. Simán lehetsz te is. Én is. Ti is. Mi is. És nem feltétlenül csak ők.

Amikor hozzászólsz egy íráshoz, melynek témájában nem vagy túl jártas, de az írás indulatokat váltott ki belőled és ugyanezzel az indulattal be is rúgod az ajtót, lehülyézve a szerzőt. Amikor a szomszédod, a kollégád, a haverod nyilvánvaló baromságokat beszél, te meg csak rábólintasz, mert nem akarsz balhét. Amikor megosztasz a Facebookon egy olyan bejegyzést, melynek ugyan nem mentél utána, hogy igaz-e, de megosztottad, mert olyan jól hangzik, biztosan hoz egy csomó lájkot. Meg úgy egyáltalán, amikor elfogadsz bármilyen információt forráselemzés, validálás nélkül. Hiszen a laposföldhívők, az oltásellenesek, a chemtrailesek, a gyíkemberes/illuminatis és egyéb világméretű összeesküvésekben hívők sem csinálnak mást. A különbség nem minőségi, csak mennyiségi.
Ilyeneken múlik. A legtöbbször okos, értelmes emberek vagyunk, de közben észrevétlenül, oda sem figyelve néha… ki néha, ki gyakran… tápláljuk ezt az öntudatra ébredt szörnyet. Az öntudatra ébredt kollektív ostobaságot.

Könyvek, újságok, rádió, televízió… ezek már mind lementek kutyába… és végül az internet. Az út, ahogy a domináns ostobaság előre tud törni és a tömegénél fogva át tudja formálni a világot. Már ami marad belőle.
A kollektív ostobaság öntudatra ébredése minőségi változás. Mint amikor az anyag öntudatra ébred és megszületik a lélek.

Mi a legnagyobb fenyegetés az emberiség létére? Nekünk gyerekkorban az atombomba volt. Most sokkal rosszabb a helyzet, mert egy világerő az: az öngerjesztő, könnyen manipulálható, szócsövét/erősítőjét megtalált, világméretű ostobaság az.