Category: Hétköznapok

Megvágta, meglőtte 02: Vásárlások

  • A sorozat marad, folytatom, csak másik címet kapott, mert az előző félreérthető volt.
  • A mostani részben a mindenféle vásárlások kálváriáját mutatom be. (Ennyiből kapcsolódik ehhez az íráshoz is.)

    1. Sony Vegas Pro 23

    Itt egy kicsit csalok, mert ez a gikszer már a korábbi, azaz Vegas Pro 21-es verziónál is előjött. Érdekes módon, amikor az első Vegas programot (16-os) vettem, akkor ebből nem volt probléma, a 21-esnél már igen. Arról van szó, hogy ha meg akarom venni az alkalmazást a gyártótól és megadom az adataimat, akkor elhajt, mondván, hogy ha magyar vagyok, akkor menjek a magyar viszonteladóhoz. Igazából fogalmam sincs, ki az, eleve nem szoktam ilyenekkel foglalkozni, nagyjából a magyar viszonteladók sem, mármint azzal, hogy árulják is a terméket. Az árakról, akciókról nem is beszélve.

  • Na jó, kiváncsiságból megnéztem.
    – Vegas Pro 23 upgrade itthon viszonteladótól: 62738 forint.
    – Vegas Pro 23 upgrade online a gyártótól: 150 USD, azaz 47900 forint.
    Hülyének is megéri.
  • Ezt az akadályt korábban úgy hidaltam át, hogy a netről lepuskáztam egy new yorki lakás címét, szerencsére felírtam, most is azt adtam meg, működött.
    Lejött a program.
    Aztán hogy mennyit szívtam vele, mire normálisan működött, az már egy másik téma. Ki fogom bontani.

    Megjegyzés. Hasonlókat szívtam még anno az Xbox-szal. Amerikában vásároltam, aztán amikor játékot akartam letölteni rá, mely akcióhoz valami virtuális fabatkát kellett volna vásárolnom, ott jöttem rá, hogy gubanc van: magyar lakcím, amerikai gép, feloldhatatlan ellentmondás. Úgy hidaltam át, hogy megadtam a Buckingham palota címét lakásként és akkor már engedett vásárolni.

    [Update]
    Ezt időközben találtam. Fogalmam sincs, mi lehet, de nagyon furán néz ki. Nyilván nem mertem feltelepíteni.

    2. Tévé az Auchanból

    Igen, én is érzem a helyzet komolytalanságát. De így adta ki. Miután a Geminivel alaposan körbejártuk, milyen tévé felel meg az igényeimnek, azaz
    – 50″-nál ne legyen nagyobb, mert ennyi helyem van a falon,
    – legyen valódi 4K-s,
    – legyen szép a képe,
    – le tudjon játszani szaggatás nélkül 4K/50fps/70mbps AVC/HEVC/AV1 videókat DLNA szerverről,
    – ugyanilyen minőségben tudjon streaming csatornákról is lejátszani,
    – legyen optikai hangkimenete,
    – és ne legyen az egekben az ára.
    Ez lett belőle: LG 50QNED70A6A.

    Utána jött az árukereső. Ahol legnagyobb meglepetésemre az Auchan kinálta az egyik legalacsonyabb árat. Auchan áruház itt van tőlünk 4 kilométerre. Úgy belegondoltam: beülök a furgonba, legurulok, lemelem a polcról, hazahozom. Mi lehet ennél egyszerűbb?
    Aztán már rögtön az elején halálos sebet kapott a vásárlás, nem is akárhogyan.
    Az árukereső az online.auchan.hu oldalra dobott, beléptem. Betettem a tévét a kosárba. Közben feltűnt a megjegyzés, hogy ezt a tévét _kizárólag_ online lehet megvásárolni, csak úgy a boltból nem. Jó, hát ha nem, akkor nem, én úgyis pont online próbálom. Gyerünk tovább. Szállítás.
    Itt véreztem el. Három lehetőség közül választhattam:
    – Kiszállítás.
    – Áruházi átvételi pont.
    – Csomagautomata.
    Nagyjából adta magát, hogy a kiszállítás fog nyerni, de előbb elmondom, mi van a másik kettő mögött.
    – Csomagautomata: nyilván egy ekkora tévé esetén nem játszik, ezt az alkalmazás ki is írta.
    – Áruházi átvételi pont: itt is figyelmeztetést kaptam, miszerint átvételi ponton semmi olyat nem vehetek át, amihez jótállási jegyet kell pecsételni, tehát ezt a tévét sem.
    Jó. Jöjjenek a fuvarosok. Innentől lett durva a történet. Megkérdezte az irányítószámomat. Megadtam. Bekért egy időablakot. Egy grafikus felületen kiválasztottam egy olyan napot, amikor nem megyek sehová. (Ez volt a legolcsóbb lehetőség.) Majd amikor folytatni akartam, kiírta a bűvös mondatot: “Az űrlap érvénytelen adatokat tartalmaz.”

    De hogy mi az, azt nem mondta meg. Márpedig nagy választék nem lehet, a képen is látszik, hogy van ‘szállítás módja’, van ‘irányítószám’, van ‘időpont’, a fuvardíjat már az alkalmazás számolta ki. Nyilván próbálgattam más időablakokkal, a többi paramétert logikusan nem tudtam tekergetni, így meg mindig ezt az értelmetlen üzenetet kaptam. Resistance is futile.
    Annyi azért feltűnt, hogy ha a ‘mégsem’ gombbal lépek ki ebből az ablakból, akkor a fuvardíj már 4000 forint körül van, de persze akkor sem mehettem tovább.
    Szóval a tévé csak online vásárolható meg, de valójában úgy sem. Biztos jó üzlet ez az Auchannak.

    Én viszont – némi füstölgés után – matekoztam egyet. Az árukeresőben volt olyan ajánlat, ahol az Auchan áránál drágábban, de 4000 forint különbözetnél kevesebbért árulták ezt a tévét és ott már benne volt a fuvarköltség is, azaz összességében tkp ez volt az olcsóbb ajánlat. Némileg zavart, hogy a cég eddig nem szerepelt a biztonságos webáruházak listámon, de nyomoztam egy sort és rendben lévőnek tekintettem. Megvettem, kulturáltan leegyeztették a kiszállítást, időben itt is voltak, a tévé jó. József örül.

    3. Konzol a Médiamarktból

    Hát, ez sem volt sima. Nem vagyok konzol téren nagy szakértő, paráztam is, hogy hogyan fogom tudni kiválasztani a megfelelő falikonzolt, de a Gemini megint segített. Elmagyarázta, hogy van egy VESA szabvány, a tévém a VESA 200*200 kategóriába esik, azaz mindenképpen ilyen legyen a konzol. A többi paraméter már az extra. Ez nálam konkrétan azt jelentette, hogy legyen lapos és előre hajtható. Meglepő módon a Médiamarktban volt a legnagyobb konzolválaszték és találtam is egy megfelelőt, jó áron. Pedig annyira nem szeretem az üzletet, az online vásárlás kifejezetten szenvedés náluk, de hát ha ez van, akkor ez van.
    Megrendeltem, a visszaigazolás szerint várhatóan a következő napon mehetek is érte.

    Eltelt négy nap, nem kaptam semmilyen értesítést. Elküldtem a levelet Nejnek és megkértem, hogy amikor jön haza és úgyis elmegy az üzlet mellett, lépjen már be és kérdezzen rá, wtf?
    Bement. Megmutatta az eladónak a megrendelés visszaigazolását, az illető belenézett és közölte, hogy ja, ezt a megrendelést törölték. Én itt már borítottam volna az asztalt, hogy miazhogy törölték, miazhogy értesítés nélkül és egyáltalán, mi ez a kupleráj, de szerencsére Nej hozzám képest úrinő, csak nézett nagy szemekkel, mire az eladó megvigasztalta, hogy éppen van egy eladó darabjuk készleten, vigye el azt. El is hozta, így tulajdonképpen egy szavam sem lehetett, de a bicska azért kinyílt a zsebemben.
    Aztán jött a történet groteszk része.
    Másnap ugyanis kaptam egy levelet a Médiamarktól, hogy átvehetem a megrendelt árut. Azt, amelynek a megrendelését törölték. Azt, amelyet a várható egy nap helyett öt nap után szállítottak le, úgy, hogy az átvevő áruházban éppenséggel volt készleten is.
    Majd innentől kétnaponta küldték a leveleket, hogy most már aztán vegyem már át az árut. Aztán egyszer csak duzzogva közölték, hogy törölték a megrendelést.
    Még egyszer.

    4 Ipon

    Én sokáig az Aqua webáruházat favorizáltam, de tavaly év végén gurítottak egy nehezen vállalható átalakítást, azóta elváltottam tőlük. Már eleve az, hogy egész decemberben – tehát a legnagyobb vásárlási szezon csúcspontján – nem lehetett elérni a webshopot átalakítás miatt, mutatta, hogy betette a nemnormális gondolkodás a lábát, ennél már csak az volt rosszabb, amikor kinyílt az új webshop. Nem túl acélos választék, technikai adatok a termékeknél vagy minimálisan, vagy semennyire (link a gyártó oldalára, ami persze nem a termékre mutat), nincs személyes átvétel üzletben, relatíve drágák is, szóval átváltottam az Iponra. Őket is ismerem régóta, jó emlékeim vannak a cégről. Ez be is jött, jók az árak, jó a választék, pontosan szállítottak, szóval minden frankó.

    Egy ránézésre apróságtól eltekintve.

    Több kört is rendeltem tőlük, aztán az egyik után kaptam egy hírlevelet. Engem az ilyesmikkel ki lehet kergetni a világból, soha, soha nem iratkozom fel, nem engedélyezem és sikítófrászt kapok, ha valaki mégis betámad egy ilyennel. Levél alján leiratkozós link, nosza, rákattintottam. Erre közölte, hogy nem vagyok feliratkozva, tehát leiratni sem tud. Mindezt úgy, hogy a hírlevél ott vigyorgott a postaládámban.
    Tekintve, hogy eddig jók voltak a tapasztalataim a céggel, nem jelentettem be egyből szpemnek, hanem megírtam nekik, hogy na. Figyeljenek már oda.
    Erre jött egy meglehetősen nagyképű válasz, hogy ez nem hírlevél, hanem termékajánló.
    Nálam pedig teljes életnagyságban nyílt ki az a bizonyos bicska. Kurvára nem érdekel, minek nevezik a hírlevelüket. Akárminek nevezik, az hírlevél. Ha pedig nem iratkoztam fel rá, akkor az bizony kéretlen levél. Ha pedig nem lehet leiratkozni róla, akkor az egy agresszív kéretlen levélszemét. Szpem a javából. Mindez passzív-agresszíven a képembe vágva. Fekete pont. Nem is kicsi.

    Az AI védelmében

    Gyalázzuk itt az Ai-t, hogy valójában nem is gondolkodik, csak statisztikázik.
    Csak?

    Elmesélek egy jó negyvenéves sztorit. Az egyetemi koleszban kérdezte meg a szobatárs haverom, hogy tudom-e mit jelent az a latin szólás, hogy ‘Post coitum omne animal triste est’? Természetesen nem tudtam, de bevállaltam a kihívást. Akkor már saccra 3000 könyvön rágtam át magam, a memóriám pedig jó, azaz volt egy alapműveltségem, amelyre támaszkodhattam.
    Nézzük:
    – post coitum: ezt azért tudtam, ‘közösülés után’,
    – omne: ezt akkor még nem tudtam, pedig gyakori szó, kicsit szégyellem is magam utólag, na mindegy, annyit tesz, hogy ‘minden’,
    – animal: nem nehéz, ‘állat’,
    – triste: fogalmam sincs, honnan, de ezt a latin szót ismertem, annyi mint ‘szomorú’,
    – est: ez pedig a latinban a létige, ez se volt nehéz.
    Ezekből kellett összeraknom valami szólás formájú mondatot. Végül azt válaszoltam, hogy persze, tudom, azt jelenti, hogy ‘közösülés után szomorú vagyok, mint az állat’, mely megfejtés hatalmas derültséget okozott a szobában, végül megadták rá a határeset minősítést. A szólás egyébként azt jelenti, hogy ‘közösülés után minden állat szomorú’. Látható, hogy tényleg határeset.

    Menjünk végig rajta, hogyan is állt össze a megfejtésem?

    • Volt egy jelentős olvasottságom, elég sok mindenre emlékeztem a könyvekből, illetve az egészet egybedolgoztam egyfajta műveltséggé.
      Az AI-t tréningezik, letolnak a torkán iszonyú mennyiségű alkotást, majd egy algoritmus alapján az AI összerak belőle egy műveltséget.
    • Kérdeztek valamit, amire nem tudtam kapásból a jó választ. De megpróbáltam részleteket megfejteni.
      Az AI vagy tudja, mert van/volt olyan oldal a neten, ahol ott van a válasz. Ha ilyen nincs, akkor megpróbálja ugyanezt a részletekre.
    • Aztán a megfejtett részletekből próbáltam összerakni valamit, ami illeszkedik a témára, formára pedig szólás formájú. Végül ezek közül választottam ki a legnagyobb valószínűségűt.
      Az AI a megfejtett részletekből megpróbál összerakni valamit, ami illeszkedik a témára, formára pedig megfelel a kérdésnek. Végül pedig ezek közül választja ki a legnagyobb valószínűségűt.

    Akkor most miért is fikázzuk? Hogy nem gondolkodik?

    És mielőtt azzal jönne valaki, hogy ez csak egy kiragadott példa, nos, nem. Én az egyetemi pályafutásom első három évét így éltem túl. Előadásokra nem jártam, a szemináriumokon mással foglalkoztam, egyszerűen voltak dolgok, melyek jobban érdekeltek, mint a kémia meg társai. Vizsgaidőszakban a konkrét vizsgák előtt elolvastam a tananyagot (mondtam már, hogy kifejezetten jó a memóriám, legalábbis akkoriban az volt), aztán ezzel a pillanatnyi ‘műveltséggel’ (pillanatnyi, mert a vizsga után pár nappal el is illant) mentem be szóbelizni és a fenti metódussal találtam rá rendszerint arra, miről is kell úgy süketelnem, mintha tudnám, miről beszélek.
    Erre megint lehet azt mondani, hogy azért ez nem az igazi. Lehet, hogy jól válaszolok, de igazából _nem tudom_ a tananyagot. Lehet. De a válasz bizony jó, még akkor is, ha valószínűség alapú. (És folyamatosan finomodik, attól függően, hogyan szorul ökölbe a tanerő arca.)
    El lehetne most menni abba az irányba, hogy mit is jelent pontosan az, hogy ‘tudni’, de ez nagyon-nagyon messzire vezetne, a téma bőven túlmutat egy egyszerű blogbejegyzésen.
    Én csak azt tudom mondani, hogy életem során a munkám nagyrészt abból állt, hogy iránybaállítsam azt a jómunkásembert, akinek fejreállt a rendszere és nem tudja, merre induljon el. (Igen, gyakran én voltam a jómunkásember is.) Ehhez tökéletesen illett az, hogy mély szakmai műveltségre alapozva valószínűségi alapokon kerestem a jó választ. Tudtam? Tudta a fene.

    Nem tudom, ki mire használja az AI-t, én arra, hogy ötleteket adjon. És arra nagyon jó. Most tervezem át az itthoni infotainment rendszerünket a Gemini segítségével (lehet, hogy írok is róla) és egy csomó olyan ötletet kaptam tőle, mely eszembe sem jutott. Pedig tutira biztos, hogy fogalma sincs, hogyan élem meg, hogy tiszta a hang és lenyűgöző a kép.
    Persze tudni kell helyén kezelni a válaszokat (hiszen süketel) és tény, a legtöbbször pont abból tanulok a legtöbbet, ha megsejtem, hogy hülyeséget válaszolt és beleállok.

    Egy egyszerű vásárlás

    Elfogyott a macskaalom itthon. Interneten szoktam rendelni, kikerestem a postafiókomból a címüket. Webshop. Belépés. Nem enged be. Miért? A jelszavakat jelszómenedzser alkalmazásban tartom, tutira jó. Még egy próba. Megint nem enged be. Oké. Van egy link a jelszóváltoztatásra. Változtassuk meg. Feljött az űrlap. Beírtam a régi jelszavamat. Erre közölte, hogy az új jelszó nem egyezhet meg a régivel.
    He? Mi a f@sz van?
    Most akkor a régi jelszavam jó, vagy sem? Vagy egyszerűen csak a Pokoli Operátor akciózik megint?
    Beírtam egy másik jelszót, rögzítettem a Bitwardenben is, oké, lehet vásárolni. Nem egy nagy ügy, a múltkori vásárlást ismételtem meg. (Pontosabban majdnem, azóta megemelték az ingyenes szállítás limitjét, így a macskák kaptak egy kis jutifalit.) A szállítás automatába. Erre felugrott egy újabb ablak, hogy adjam meg a személyes adataimat. Melyek már úgy egyébként benne vannak a webshopban, meg a rendelésben is. Sóhaj. Megadtam. Fizetés. Paypal. Júzernév, jelszó. Erre felugrott egy ablak, hogy a Paypal szeretne egészen biztos lenni abban, hogy én vagyok én, küld egy sms-t. Küldjed b@zdmeg. Megjött, de amikor meg akartam nézni, felugrott a telefonon egy ablak, miszerint ez egy új szám, akarom-e, hogy megjegyezze, illetve ha nem, akkor akarom-e, hogy spam hívóként azonosítsa? Nem, nem akartam. Ablak balfenéken el. Az sms-ből átgépeltem a kódot. Hibás. Mi van?! Megnéztem jobban, nos amiatt a hülye ablak miatt elmászott a fókusz és egy korábbi Paypal ellenőrzés kódja került középre, én meg azt gépeltem be. Megkerestem az újat, új kód begépel, huh, végre fizethetek.
    Aztán a végén kaptam egy figyelmeztető emailt a Paypal-től, hogy történt egy bejelentkezés ismeretlen eszközről. Ezmiez? A mobiltelcsim jó két éves, a számítógépem meg legalább nyolc, tucatnyi bejelentkezés volt mindkettőről. Már csak kiváncsiságból is megnyitottam az emailt, nos, az új eszköz neve az, hogy

    Nincs neki. Üres a sor.

    Füstölögtem egyet, majd lenyugodtam.

    Hiba volt. Az áru ugyanis még nem volt itt.

    Vásárlásnál fel volt sorolva vagy hat csomagautomata cég, ebből kettőt beszürkítettek, hogy a csomag azokba az automatákba nem fér bele. A többibe belefér. Kiválasztottam egyet: Express One. (Ti ne tegyétek, én se fogom, soha többet, eskü.)

    01.27-én kaptam egy levelet, miszerint a csomagot átvették, hamarosan kiszállítják és küldenek egy emailt, benne a nyitókóddal.

    01.28-án kaptam egy levelet, miszerint meghosszabbítják két nappal az átvételi lehetőséget, de most aztán irgumburgum, vegyem már át.
    Én meg csak néztem, mint Rozi a moziban. Egyfelől milyen már az, hogy az átvételi intervallum két nap hosszabbítással is csak 3 nap? Másfelől meg nem kaptam semmilyen értesítést és nyilván kódom sem volt. Persze, megnéztem a spam mappát, ott sem. Sms szintén nem. Kinyomoztam egy telefonszámot, átverekedtem magam az ügyféllerázó telefonos menükön, végül sikerült humánhoz kerülnöm. Meglepő információt kaptam: a futár nem is rakta bele a dobozba a csomagot. Miért? Nem tudni. Nem árulta el. (Hogy ezek után miért ezt a levelet kaptam, az rejtély.) Mondtam a hölgynek, hogy valószínűleg nagy volt a csomag, ha találnak a környéken egy másik automatát, amelyikben van nagyobb doboz is (annyi van már, mint a szemét), nekem az is jó. Abban maradtunk, hogy visszahív.

    01.30-án hívott vissza. Igen, nagy volt a doboz, a futár ki sem vitte. (Innen még érdekesebb az a bizonyos levél.) Nem, nincs másik automatájuk, mindegyik egyforma, nem tudják máshová vinni, csak házhoz. Nekem már itt ökölbe szorult az arcom. Nem véletlenül preferálom erősen az automatákat. (Pedig meglehetősen sokat vagyok otthon.)
    – Hétfőn fogjuk tudni kiszállítani – közölte a hölgy.
    – Oké. Hétfőn 12:00 után egész biztosan otthon vagyok.
    – Sajnos nem tudok időpontot feljegyezni. Reggel küldünk egy levelet, hogy mikor érkezik a futár.
    – Sajnos én meg nem tudom, mikor leszek otthon. A délelőttöm állandóan bizonytalan, 12:00 után sokkal biztosabb.
    – Nem tudok vele mit kezdeni. Reggel küldjük a levelet.
    – Ha nem felel meg az időpont, tudom módosítani?
    – Természetesen.
    – Időablakra?
    – Nem, csak napra.
    – Nézze, nekem reggel derül ki, hogy otthon leszek-e délelőtt.
    – A futár meg reggel rakja össze az útvonalat és akkor tudja megmondani, mikor megy.
    – Tehát nem veszik figyelembe, mikor vagyok itthon?
    – Nem tudjuk.
    – És ezek után futárcégnek hívják magukat??
    – Reggel küldjük a levelet.

    Aztán ezt ragoztuk még vagy tíz percig, a végén már ordítottam, de hiába. Most várom a hétfő reggeli levelet.

    Hétfő. Meg is jött. Kilenc körül ültem le a gépem mellé, az volt a levélben, hogy tíz után nem sokkal érkezik a csomag. Nyilván beletrafált az időbeosztásomba, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy hétvégén megcsúsztam a dolgaimmal, így törölnöm kellett minden hétfői programot, szóval otthon voltam.

    Azért kiváncsiságból megnéztem, át tudnám-e rakni másik napra, esetleg másik időpontra a kiszállítást. Nos, nem. Kilenc órakor már csak két változtatást engedélyezett a rendszer: vagy módosítom az értesítési telefonszámot, vagy visszafordítom a csomagot a feladónak. Remek.

    Végül csak megérkezett a csomag. Nyilván megkérdeztem a kézbesítőt, hogy mi is történt? Annyit mondott, hogy az automatában vannak ugyan nagy fakkok, de kevés és azok állandóan tele vannak. Ezért nem tudta belerakni. (A telefonos hölgy meg azt mondta, hogy ki sem vitte. Hmm.)
    Délután pont arra volt dolgom, így személyesen is megvizsgáltam a helyzetet. Nos, igen. Az Express One automatája nem olyan, mint a többieké. Vagy négy másik cég automatáját néztem meg, mindegyiken 6-8 nagyméretű fakk volt, az Express One automatájában mindösszesen kettő. (Meg úgy az egész automata nagyon picike volt, kábé egy méter széles.) Ez persze sokmindent megmagyaráz. Miért engedte – jóhiszeműen – a kereskedő webshopja, hogy az Express One-t válasszam? Azért, mert elméletileg belefér a csomag az automatába. Gyakorlatilag meg nem. Így lesz az automata helyett a méltán gyűlölt házhozszállítás.

  • Update. Publikálás előtt még leellenőriztem a történetet és ekkor vettem észre, hogy a megrendelés úgy néz ki, hogy az Express One Alzaboxba szállítja a csomagot. Ez ott van az automatájuk mellett és ebben már 8 darab nagyméretű fakk van. Innentől kezdve még kevésbé értem ezt az egészet.)
  • Komolyan mondom, visszasírom azt, amikor egyszerűen csak bementem a boltba, lemeltem a polcról, kifizettem és kisétáltam.

    PS1.
    Hamarosan írok még hasonló témában, most nem akarok belemenni a részletekbe, de itt van egy idézet egy párhuzamosan futó megrendelésből:
    “A mai napon átadtuk az Ön által rendelt terméket a PamPamPam futárszolgálatnak. A futárszolgálat a kézbesítés előtti munkanapon, 18 és 20 óra között keresni fogja Önt a rendelésnél megadott telefonszámon kiszállítási időpont egyeztetése céljából.”
    A valóságban nyilván nem hívtak fel, emailt küldtek, de a többi stimmelt.
    Így is lehet.

    PS2.
    Gondoljunk bele egy kicsit mélyebben a struktúrába.
    Az Express One futár reggel megkapja, hogy mit kell kivinnie és hova. Leül az útvonaltervező elé, összerak egy ideális útvonalat. Nem foglalkozik azzal, hogy kihez mikor kell kiérkeznie, hiszen az ügyfeleknek még csak lehetőségük sincs ilyesmit kérniük. Ez a terv kiadja, mikor ér az egyes címekhez. Kiértesíti őket. Remek, optimalizálta a távolságot és az időt, azaz optimalizálta a költségeket… csak éppen nem fogja tudni átadni a csomagot, mert sanszos, hogy az átvevő pont akkor nem lesz otthon.
    – Itt ugye felvetődik, hogy tulajdonképpen mi is egy futárcég feladata: elszállítani a csomagot a címre, vagy átadni a csomagot a címzettnek? Vegyük észre, a fenti optimalizálás elveszi a fókuszt a másodikról és áthelyezi az elsőre. Kivittük a csomagot, kétszer is, nem tehetünk róla, hogy az átvevő nem volt otthon. De igazából leszarjuk. Megy vissza a csomag. Köszönjük, hogy velünk dolgozott.
    – Illetve el lehetne azon is matekozni, hogy tényleg csökkentek-e a költségek? Ha a sikertelen kézbesítéshez kétszer kell kimenni, a sikereshez meg elég egyszer, akkor lehet, olcsóbb lenne tényleg egyeztetni a címzettel.

    És akkor még nem beszéltem a frusztrált, dühös ügyfelekről. Ha például teljes munkaidőben dolgoznék, másfél órányi távolságra az otthonomtól, a futárcég pedig csak reggel vetné elém nagy kegyesen, hogy hány órakor legyek aznap otthon, egyáltalán nem biztos, hogy meg tudnám oldani, maximum úgy, hogy kérek egy másik napot és arra szabadságot veszek ki. Egy tetves macskaalomért.
    De legalább optimalizálták a költségeiket.

    Csak egy feljegyzés magamnak

    Hogy legalább a fontos mérföldkövek rögzítve legyenek.

    Tehát, mára virradóra hivatalosan is megszűnt a jogállam Magyarországon.
    (Nem mintha eddig túl acélos lett volna, de azért valami volt.)

    • “Visszamenőleges hatályú rendelettel mondta ki a kormány, hogy a szolidaritási hozzájárulás miatt nem lehet pert indítani, azonnali jogvédelemnek sincs helye az ügyben, és a folyamatban lévő pereket is le kell zárni.”
      – 444 –
    • “Nem közszereplők (a lázárinfón fellépés nem avatja őket azzá) , egy tömegrendezvényen vesznek részt, mindaddig, amíg békésen gyakorolják alaptörvényes jogaikat (gyülekezési szabadság, véleményszabadság), alapvetően senkinek semmi köze személyes adataikhoz. Nem látom azt a célt, ami a személyi azonosításukat igazolja, “raktárra” meg ugye nem dolgozunk. …
      Szerény büntetőjogi tudásom szerint a bűntettesek nyilvántartásában keresni, onnan adatot lekérni konkrét ügyben végzett eljárási cselekményben lehet, olyan sincs, hogy csak úgy böngészek benne vagy konkrét személyt csak úgy megkeresek benne, mert privát okból érdekel, mi a háttere a csókának. …
      Emellett a bűntettesek nyilvántartásából lekért adat sem „mindenki babája”, azt (ha nem kötődik saját aktuális ügybeni munkájához) a szomszéd asztalnál ülő másik nyomozó sem ismerheti meg szabadon. …
      Ezek ugyanis olyan szenzitív, különleges személyes adatok, amelyeket csak célhoz kötötten lehet felhasználni, konkrét eljárás keretei között. Azokat illetéktelen személyeknek kiadni (hozzáférhetővé tenni) sehogy nem tűnik jogszerűnek, pláne nem nagy nyilvánosság előtt (pl. egy nagygyűlésen vagy tévében), …”

      – DMM –

    © 2026 MiVanVelem

    Theme by Anders Norén — Up ↑