Még éppen csak bedobták a leendő főügyész nevét, de a Facebookon már egyből beindult az aknamunka, ezt átvette az összes sajtótermék, miszerint nem is ő az igazi, hiszen… mert a tököm tudja. De biztosan nem ő a jó, hanem XY. Vagy YX. Ez teljesen nyilvánvaló, mindenki tudja, csak MP nem. Hasonlóan, mint Unger Annánál. Vagy Polgár Juditnál.
Én meg csak fogom a fejem.

Na jó, mesélek is.

A molnár és a fia hazafelé vándoroltak, velük volt hűséges szamaruk is. Mentek, mendegéltek. Aztán egyszer csak hallották, hogy összesúgnak mögöttük az emberek.
– Mekkora marhák már ezek! Van egy szamaruk és senki nem ül a hátára. Hát hagyják üresen ballagni!?
A molnár összetanakodott a fiával. Ez bizony tényleg igaz. Az öreg felrakta a fiút a szamárra, aztán mentek tovább.
Az emberek megint összesúgtak.
– Mennyire tiszteletlen már az a gyerek! Ott vigyorog a szamár hátán és hagyja, hogy öreg édesapja gyalogoljon!
Megint összetanakodtak. Tulajdonképpen ez is igaz. A gyerek leszállt, az öreg pedig fel. Mentek tovább.
De az emberek megint összesúgtak.
– Nézd már, az az öreg ott pöffeszkedik a szamáron és hagyja, hogy az a gyenge gyerek gyalogoljon! Hát milyen apa az ilyen?
Tanakodás. Vakarta a fejét a molnár, hogy akkor most mi legyen.
Végül azt találták ki, hogy a közeli erdőből szereztek egy erős ágat, a lábánál fogva felkötötték rá a szamarat, az ágat felkapták a vállukra és így mentek tovább. Nehéz volt a szamár, de mit lehetett tenni, csak ez az egy megoldás maradt.

Itt már nem is mögöttük súgtak össze az emberek, hanem nyíltan mondták a szemükbe, hogy mekkora marhák. És most először jogosan.