__________________________05.22; szerda

Amikor annyira vacak nap következik, hogy este nem akarok lefeküdni, csak húzom az időt, még egyszer végignézem az általában bejárt weboldalaimat, csakazértis szörfölök még egyet a youtube ajánlójában, sokadjára is benézek a mentett videókhoz, hátha mégis kedvem támad az egyikhez, aztán olvasgatok még egy kicsit, bontok egy sört, de lassan iszom és hogy ne csak a plafont nézzem közben, megint benézek a kedvenc weboldalaimra. Mindez azért, mert annyira ocsmány nap jön, gyakorlatilag reggeltől estig csupa nemszeretem dolgot kell csinálnom, semmi jó nem lesz benne, márpedig ha lefekszem, akkor a következő pillanatban már abban a vacak napban ébredek fel.

__________________________05.23; csütörtök

Voltam fogorvosnál és meglepően jó hírt kaptam. A dokinő elnézte a naptárt. Amikor egyeztettünk és arra kértem, hogy a születésnapi bulim előtt már legyen valami betehető fogam, nos, akkor rossz oldalra lapozott. Szívta is a fogát, de végül bevállalta. Mindez ma derült csak ki, de már sínen zakatol a vonat, megállítani nem lehet, szóval jó esély van rá, hogy már a bringatúrán lesz ideiglenes fogam.

__________________________05.25; szombat

Ma kimenő volt a diliházból, legalábbis az összes agresszív házmester rászabadult az utakra. Először le akartam írni a bringás sztorikat, de aztán beugrott, hogy a frusztrációk újra és újra elmesélése növeli magát a frusztrációt, szóval hagytam a fenébe.

__________________________05.26; vasárnap

Lecsekkoltam a Gurit, sajnos az eddigi két (összes) fekete sörből kettő nem jött be, nem kell remegnie a Rizmájernek. Viszont jót beszélgettünk egy idősebb tájkerékpáros fazonnal, aki a sör mellett megpróbált beszervezni. Hát, igen, a sport fontos dolog.

__________________________05.27; hétfő

A második rácspróba. Lenyugodtam. Az első rácspróbán még annyira szoros volt a vas, hogy a dokinő csak az ínyroppantó kézikészülékkel tudta leszedni, de most, a másodiknál már lejött kézzel is. Szinte mindegyik nap megyek, de haladunk is.

__________________________05.28; kedd

Az agresszív házmesterek még mindig tobzódnak. Ma néggyel is összefutottam, három autóvezetővel és egy bringással, gyakoroltam is szorgalmasan a WTF? nézést.

Megvolt a fogsor főpróbája. Jó lesz. Csütörtökre finomra csiszolják és ideiglenes ragasztóval be is lesz ragasztva. El sem hiszem. Ha nem lesz semmi probléma, június második felében véglegesen helyére kerül. Életem jelenlegi egyik főellensége kapitulál.

A lábam… na az már más téma. Bringán egyre jobb vagyok, bringa nélkül meg egyre bénább. Persze, van benne logika, annyira szarul érzem magam ebben a bénaságban, annyira ki akarok mászni belőle, hogy olyan erősen, terhelem a lábam, hogy szinte folyamatosan izomlázak, túlterhelések gyötörnek. Melyek elmúlnak, ha tömöm a gyógyszereket és felülök a bringára, de felerősödnek, ha egyszerűen csak sétálni szeretnék. Öcsém már átélt hasonlót, szerinte kábé egy év, mire ez az egész rendeződik. Úgy legyen. De addig maradnak a gyógyszerek és a fogcsikorgatás.

__________________________05.29; szerda

Ma bringáztam egy önbizalomnövelőt. Napok óta tologatom, most végre nekivágtam. Gödöllő, de megcifrázva, azaz odafelé is mászás (Nagytarcsa – Isaszeg), meg visszafelé is (Gödöllő – Kerepes). Önmagában az is jól esett, hogy a sima outival is meg tudtam csinálni, de az egóm attól nőtt óriásira, hogy a sportóra lecseszett a francba. Szerinte abbahagyhatnám már ezeket a pimfli bringázásokat és elkezdhetnék végre rendesen edzeni. 70 kilométer, 550 méter szint. Max pulzus 125, az átlagos 98. (Szerencsétlen óra nem érti a helyzetet. Nem időre és nem erőnlétre gyúrok, hanem szándékosan erős áttétellel, lassan mászok. Izmot kell fejlesztenem, nem szálkásítanom.)

__________________________05.30; csütörtök

Megvolt a fogorvos. Berakta a számba a harapógépezetet. Úgy néz ki a berendezés, hogy a hátsó őrlőfogon van korona. Elől a szemfogakon szintén. Közöttük nincs fog, ide egy köztes darab került. Habár ez mindkét oldalon pótol fogakat, de egy darabból van, a két oldalt egy fém köti össze, mely tulajdonképpen félkörben simul hozzá elől az ínyhez. A szemfogakon lévő korona két oldalán van egy-egy függőleges fémsín, a köztes darab mindkét oldalán meg a belepasszoló fém/műanyag csúszka, a köztes darabot bele tudom csúsztatni a sínbe és ekkor szépen felfekszik az ínyre. Azaz mostantól nem csak a bal combon van tele fémmel, hanem a pofám is. Lassan én leszek a Terminátor. Hogy hogyan fogok átmenni egy reptéri biztonsági kapun, azt még nem tudom, különösen annak fényében, hogy októberben ugyanilyen rendszer lesz a felső fogsorom helyén is.
Ja, hogy ez mire jó? Kezdjük egy történelmi visszatekintéssel. 2014 szilvesztere, alul-felül körhíd, brutális foggyulladás, egy kreatív fogorvos bravúros alakítása és egy antibiotikum kúra kellett hozzá, hogy kijöjjek a gyulladásból, de utána egyből hidat kellett cserélni. Alul-felül. Két év kinlódás, borzasztó sok pénz. Aztán 2024 tavasza (03.24). Brutális foggyulladás. Alul-felül körhíd. Rengeteg kinlódás, az első antibiotikumot kihánytam, a második bentmaradt, de a kúra csak félig söpörte ki a gyulladást, kellett utána még egy antibiotikum kúra, de azt már nehezen viseltem, a lényeg, másfél hónapnyi szenvedés után jutottunk el oda, hogy arról beszélgessünk, mi legyen? És ez lett. Én ugyanis ragaszkodtam hozzá, hogy _ne_ legyen egyben egy monolit körhíd, ami alá nem lehet benyúlni és egymilla a cseréje. Így lett egy ilyen háromdarabos, mozgatható alsó fogsor, igen, a középső résszel meg kell tanulnom bánni (naponta egy kiszedés és takarítás), de még így is kezelhetőbbnek tűnik a rendszer. Most éppen a berágás megy, azért vannak ezzel is gondok, de legalább már beszélni tudok.

__________________________05.31; péntek

Huh, ma egy olyan lelazítós nap volt. Reggel még dolgoztam egy kicsit, utána videót vágtam – igen, befejeztem azt a videót, amelyik amiatt állt parkolópályán, mert nem bírtam rámondani egy félperces kommentárt – majd elkezdtem előásni és beröffenteni a téli álmot alvó technikai túrafelszerelésemet, utána jött a laza ebéd, melyre tulajdonképpen már tegnap készültem, de későn értem haza, ráadásul dolgoznom is kellett, de ma nem, ma szabad a pálya, szóval jó nagy adag hagymás tócsi, meg persze bor is, nincs is annál jobb, mint borospohárral a kézben tolni befelé a frissen kisütött tócsit.

Igen, tudom. Tegnap tévévita volt, meg ma is. Leszarom. Fogam van és nem félek használni.

Este hazaérkezett Nej új külső gumija. A Schwalbe megint nem hazudtolta meg magát. A 19-es felniben a korábbi 38-622-es Maxxis a subler szerint 38,1 mm széles volt, ellenben a 40-622-es Schwalbe a valóságban 36,3. Kész szerencse, hogy sem Nej, sem Dóra nem akarnak terepezni.

__________________________06.01; szombat

A csepeli bringás sörtúrát elmosta az eső. Remélem a Rizmájernél nem fognak beírni az ellenőrző könyvembe.

__________________________06.02; vasárnap

Idén eddig úgy éreztem magam, mint egy flippergolyó, melyet belőttek a pályára. Nem ő dönt arról, hogy merre megy, csak számolatlanul kapja a pofonokat. Most viszont feltűnt alul a lyuk, ahol ki lehet pottyanni a pályáról. Fél szemmel azt lesem és hátha egyszer hibázik a játékos.

Három(!) hónap után elővettem a húsos vágódeszkát. Most jár ott a berágási folyamat, hogy megpróbálkozhatok egy pörkölttel. Csá, zabpehely.