Megint nem olasz bringát vettem

Hanem egy német montit.

Huh, megint nem lesz rövid.

Legutóbb arról értekeztem, hogy kell a francnak monti, itt az Alföld szélén. Komoly, az ötszáz méterre lévő Gilice tér a 10 méterrel magasabb szintjével a 48-as szabadságharcban fővezéri megfigyelőhely volt, annyira be lehetett látni róla a tájat. Az meg, hogy vegyek egy olyan bringát, melyet csak akkor tudok használni, ha bedobom a kocsiba és elviszem a hegyhez, nos az meglehetősen luxusnak tűnt.

Most pedig van egy montim. Mi változott?

Nyáron voltam az Alpokban. És annak ellenére, hogy felpofozott, megalázott és elvette az üveggolyóimat, mégis megtetszett annyira, hogy szorosabbra próbálom fűzni a kapcsolatunkat.
Mik azok, amelyeken változtatnom kell?
– Normális felszerelés. Rendes vízálló sátor (megvan), komolyabb vízálló ruha (megvan), átgondolt, értelmes táskák (megvan).
– Olyan kerékpár, amelyik magától mászik fel a falra. Ez lehet elektromos kerékpár (nem) és lehet valami vagányabb hajtással rendelkező bicaj.
Sejted már?

Ősszel elég sokat jártam bringaboltokba és szervizekbe (megírom) és az egyik boltban rendszeresen rámköszönt egy markánsan borostás, rosszarcú bringa. Mindig alaposan átnéztem, simogattam a szememmel. Volt is rajta mit: 29-es kerék, 57-es gumikkal és olyan hajtás, hogy uramatyám, a hátsó legnagyobb lánckerék kábé kétszer akkora volt, mint az első. Na, ez tényleg felmegy még a függőleges sziklán is. Viszont monti. És drága is ahhoz, hogy csak úgy kisérletezzek vele.

De a bogár már bent zsizsegett a fülemben. Elkezdtem utánaolvasgatni ennek a monti dolognak. És apránként rájöttem, hogy gyk az összes bringatúrázó – rajtam kívül – vagy montival, vagy ebringával volt a hegyekben. Nem is nagyon lehetett másként, hiszen a gravel nagyjából 1-es áttételt tud maximum (40/42=0,95), a montik mászótartománya meg 0,6-0,8. Aztán láttam egy filmet Velekei Balázstól, ahol megemlítette, hogy éppen 54-es gumival megy, ahhoz képest az 57-es már nem is nagy, a 29-es kerék meg minden tekintetben jobb, durva terepen könnyebben gurul, sima terepen meg jól tartja a lendületet. Azaz ha sikerülne kipofoznom ezt a vagány montit egy vagány túramontivá, akkor mehetnék bátran a magashegységekbe… és nem mellékesen akár ott is, akár máshol is sokkal bátrabban lemehetek az aszfaltról, hiszen egy ilyen bringa előtt elméletileg nincs akadály.

Szóval így. Egyre inkább hajlottam rá, hogy bele kellene vágnom. A végső lökést a fekete péntek adta meg, a már addig is rendszeresen simogatott bringa árát a kereskedő 600e forintról lenyomta 460e forintra, ezt pedig már nem bírtam ki. Megvettem. Oké, elvitte a karácsonyi ajándékokra félretett pénzt, de empatikus családom van, meg fogják érteni.

Ez egy hardtail XC. Figyeled? Mondtam, hogy kiművelődtem. Mivel nekem inkább gyors gép kellett, mint agyonüthetetlen, ez nagyjából jó kompromisszum. A hegymászó áttétele 32/51=0,627, überbrutál.

Aztán… amióta megvettem, meglehetősen sokszor volt részem az úgynevezett b+ élményben. Hiszen nem csak új bringa, de teljesen új műfaj is. Kezdve ott, hogy 760-as kormány. Ember! Úgy éreztem magam, mint aki békaként terült ki hasonfekve. 35 év országúti (450-es kormány) után nekem már a gravel (600-as kormány) is terpesztésnek tűnt, a 760… az valami nagyon durva. Tényleg úgy éreztem magam a bringán, mint majom a köszörűkövön. De. Úgy hozta az élet, hogy extrém esős az idő, az első próbaúton mocsár, tócsa, dagonya várt rám, a bringa simán átment mindenen és igen, baromira kellett a széles fogás, mert így lehetett egyből lereagálni a legkisebb bizonytalanságot is. Mi legyen? Végül azt találtam ki, hogy levágatom a kormányt 700-ra, viszont szarvas markolatot teszek fel, azon lehet szélesebbre is fogni, így jó lesz túrára is, állatkodásra is.

Pakolás. Ez bizony komoly probléma. A gravelt eleve túrázásra tervezték, tele van rögzítőszemekkel, a váza is ideális, ezzel szemben a monti geometriája… finoman szólva sem pakolásra optimált, rögzítőszem meg… hát, izé. Itt egy kicsit tomboltam is, szerencsére a kereskedőhöz már csak azután mentem vissza, miután lehiggadtam. Tekintve, hogy a csomagrögzítés nagyon kritikus a bringán, addig nem mertem megvenni, amíg legalább valami minimum megoldást nem találtam. Szerencsére a kereskedőnél lehetett kapni hátsó csomagtartót, melynek már a megnevezése is tartalmazta, hogy a Merida Big.Nine bringákkal kompatibilis. Ez után vettem meg a bicajt. Aztán otthon átnéztem… és üvöltve téptem a hajamat. Sehol nem lehetett csomagtartót rögzíteni rajta, egyáltalán nem volt rajta egy szem sem.

Ilyenkor jönnek a kényszermegoldások. Vannak nyeregcsőre rögzíthető csomagtartók. Működnek, de a maximális terhelhetőségük 10 kiló. Ez nekem kevés, hiszen az aksik, powerbankok kifejezetten nehezek és esélyem sincs máshová tenni, mint hátra. Van a Thulénak egy hátsó villára rögzíthető csomagtartója, de az is csak 10 kilót bír. Mi legyen? Nos, nekem van egy óriási helyzeti előnyöm, az öcsém lakatos, ha kitalálok valamit, akkor megcsinálja. Oké. Mi lenne, ha a két metódust ötvözném? Azaz vennék egy nyeregcsőre szerelhető csomagtartót, majd ezt valahogy rögzíteném a villához is? Jó? Jó.
Biztos akkor lettem benne, amikor egy túrabringás kolléga filmjében megláttam, hogy neki is ilyen csomagtartója van.

Aztán elgondolkodtam. Elméletileg kapitalizmusban élünk, azaz ha van igény, akkor lennie kell megoldásnak is. Nem hiszem el, hogy ez a pofonegyszerű ötlet még senkinek sem jutott eszébe. Keressünk rá. Nos, ha hiszed, ha nem, de… nem mondom, hogy nincs ilyen, de mindösszesen egy helyen, egy kereskedőnél találtam egy noname cég termékét, mely pont azt tudta, amit keresek. Sehol máshol sem volt semmi hasonló. Dögöljek meg, ha értem. Mindenesetre megrendeltem, megjött, felszereltem, pont azt tudja amit szeretnék. József boldog.

A kormánytáska megint nem volt egyszerű. Minden bringámon Author termék van, nekem bejött a márka. Nos, máshol meg kiment. Elméletileg elég lett volna a tartót megvennem, hiszen a táskát át tudom rakni a gravelről, nos, a gyártónál meg is találtam a tartót, de megvenni… reménytelen. Az Author gyakorlatilag eltűnt, felszívódott. Nemhogy tartót nem tudtam venni, de táskát sem és nemhogy Magyarországon, de Európában sem. Végül egy Rose által átmatricázott Ortlieb táskát vettem, annyi előnye volt, hogy így 30 euróval olcsóbban adták.

Ezeket szépen fel is raktam és most már boldog a kis lelkem. Kezd túrabringaként kinézni a drágaság.

Nem nézett ki rosszul előtte sem, de akkor még az erdők, hegyoldalak réme volt, egy vad, barbár kerékpár. Nekem tetszett úgy is, éreztem is a bizsergést az ereimben, valószínűleg vinni fogom ezt a vonalat is, de azért elsősorban a magashegyi túrázásra kell koncentrálnom. És ahhoz már a fenti kinézet illik. Még a kormányt kell megvágnom, felkerül az új markolat, na meg egyáltalán be kell rendeznem a kormányt, a kulacsokkal is kezdeni fogok valamit, ha el tudnám pakolni máshová, akkor kaphatnék egy váztáskát, akár Mokushtól is, szóval nincs még vége a történetnek, de a nogo zónából már kiharcoltam magamat. (Update: a fentiek jó része már megtörtént.)

Ja, persze. Eddig egy darab 20 kilométeres próbatúrát toltam. 10 nap alatt. Jogos lehet a kérdés, hogy miért csak? Hiszen kockázatos vásárlás volt, próbálni, tesztelni kell. Nos, ezen a próbaúton, egy parkerdőben, rögtön defektet kaptam, belsőm meg még nem volt hozzá. Nem túl jó jel, mi? 20 kilométer, enyhe terep… defekt. 29-es kerék, 29*2,2-es gumi. Már éppen kezdtem volna gyalázni az általam kifejezetten nem kedvelt Maxxist, amikor napokkal később, a defektszerelésnél megtaláltam az egy centi hosszú tüskét, tövig belefúródva a kerékbe. És ezzel hazajöttem, csak reggelre eresztett le. Most tettem bele egy spéci Michelin gumi, meglátjuk, mi lesz, de ha ez is ilyen hamar adja meg magát, akkor marad a tubeless.

Nos, így állok most. Igyekszem minél hamarabb készrevágni és közben ahogy csak lehet, tesztelgetem. Jövőre már beraktam két magashegyi túrát, nagyon várom, mi sül ki belőle.

Nyilván felmerült egy csomó kérdés menetközben. Például mi lesz a gravellel, ha ez a bringa beválik? Kanibalizálhatja-e a monti a gravelt, ahogy a gravel falta fel a trekkinget?

Nem. Ezt meglehetősen határozottan ki merem jelenteni. Sőt, igen komoly kutatásokat végeztem arra nézve, hogy a gravel képes-e felfalni a montit?

A gravel ugyanis jobb túragép. Kétség nem férhet hozzá. Jobb az üléspozíció, hosszú távon sokkal kényelmesebb. Rengeteg lehetőség van csomagok, táskák rögzítésére. Emellett gyorsabb. Ez egy komoly tapasztalat volt: pontosan ugyanazt az áttételt használva mind a két bringán, ugyanúgy odafigyelés nélkül tekerve, a gravel 22 km/h-val ment, a monti meg 18-19 km/h-val. Ez adódhat a gumik/kerekek különbségéből, illetve az üléspozíciók miatti légellenállások különbözőségéből (a súly ugyanannyi volt), de mindegy is, a lényeg, hogy normál túrázáshoz a gravel sokkal jobb.

A kérdés bennem úgy merült fel, hogy van-e esély arra, hogy a gravel valamikor megkapja mondjuk a jelenlegi montim hajtását? Illetve nem is így, hanem először úgy, hogy át tudnám-e szereltetni a gravelem hajtását montisra? Nos, a rövid válasz az, hogy nem. Akit érdekel a hosszú válasz, az olvasson tovább. De nem lesz könnyű menet.

A most vásárolt monti egysoros. Elől 32 fogas lánckerék van, hátul egy 10-51-es 12(!) tárcsás sor. Shimano. (Létezik ilyesmi SRAM-ban is, de az 11-50T.) A váltó Deore XT, a felszerelés pedig Deore MT. Mi a helyzet gravel fronton? Nos, óriási az előrelépés, a Shimano kijött gravel kategóriában egy GRX820 legóval. Ha megnézed, van minden, mi szem-szájnak ingere. Tényleg egészen jók. Érezhető az előrelépés. De még nem az igazi.
Mit is tud a mostani monti?
Sprint: 32/10=3,2
Hegymászás: 32/51=0,627
Mit tud a gravel?
Sprint: 40/11=3,64 (Itt fontos a következő is: 40/13=3,08)
Hegymászás: 40/42=0,95

Gyors elemzés. Hegymászásban a monti agyonvágja, megerőszakolja és csomóra köti a gravelt, kábé három fokozattal jobb, ehhez képest sprintben a monti leggyorsabb fokozata csak egy fél fokozattal van lemaradva a gravelétől.

Jó, nézzük mit tud a jövő gravelbringája? Azaz mit kaphattam volna, ha van türelmem várni fél-egy évet? (A GRX820 már létező Shimano termék, de bolti kerékpárt egyelőre még nem szereltek vele. Tesztkerékpárokat lehet csak találni a neten.)

Két konfigáció is szóbajöhet: egysoros, illetve kétsoros. (Itt olvasható egy jó kis írás, én is ebből vettem az adatokat, ahelyett, hogy a fenti linkből legózgattam volna.)

Egysoros:
1*12: 10-45 vagy 10-51.
Kétsoros
2*12: 11-34 vagy 11-36.

Ebből még bármi lehetne, hiszen ott van a menüben a 10-51T. Nyilván a kulcs a hajtómű, hogy azon hány fogas lánckerék van. Nos, a rossz hír az, hogy a Shimano nem hajlandó 40 fog alá lemenni. (3rdparty gyártó van olyan bátor, hogy bevállal 38 fogat is.) De ez még nagyon-nagyon messze van attól, hogy a montinál 32 fog figyel elől, 10-51T hátul. Az már csak matek házifeladat, hogy kiszámoljuk, mi a helyzet a kétsoros változattal, spoiler, tök ugyanazt az áttételt hozza hegymászásban, mint az egysoros, gyakorlatilag a kétsoros változat sprintben vágja agyon az egysorost, de az most érdektelen.

Az írásban magyarázgatják, én leestem a szekérről, nem értettem, a lényeg valami olyasmi, hogy a gravelek hajtása XT rendszerű, emiatt soha nem is lesznek olyan jók, mint a montik.
Nos, ez van.
A gravelnél a közeljövőben a maximum hegymászó áttétel 40/51=0,78 lesz, valószínűleg csillió forintért és sokáig ez is marad… montinál meg már ma is hétköznapi a 0,627.

Ez vezetett oda, hogy nem vártam, hanem egy montit próbálgatok átalakítani túrázásra.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy kidobtam volna a gravelt, istenments. Imádom és egyre jobban imádom. Mindenhová, ami nem magashegyi túra, oda azzal megyek. Alpok, Balkán, Tátra, Dinaridák… ezek monti terepek lesznek… minden más gravel. És akkor még nem beszéltem a terep durvaságáról: ha nagyon kemény terepre van kilátás, akkor monti, még akkor is, ha nem magashegyi a túra, ellenben ha könnyebb, akkor gravel. Tulajdonképpen gyorsaság vs gyűrődéstűrés, illetve gyorsaság vs. hegymászóképesség. Ez a lényeg.