Go Johnny, go, go

– Éljél meg változatos időket! – mondja az a bizonyos kínai átok, mely valójában nem létezik, pedig igény lenne rá.

Szóval. Mentem volna bringatúrázni. Münchenbe. Az Isarradwegen a Dunáig, onnan a Donau radwegen Bécsig. Nem, nem az élvezet volt a cél, valójában azért mentem volna, hogy egy héten keresztül szarrá ázzak és leteszteljem, hogy a módosított felszerelésem hogyan bírja a hosszú esős időszakokat, azokat, amikor esély sincs rá, hogy bármi is megszáradjon.
Nos, ez egyelőre titok marad.

Azoknak, akik nem olvasnak újságot, megsúgom, mi történt. Lázár Johnny megmutatta, mennyire keménytökű legény, kirúgott három fővasutast (valószínűleg a szakértelem utolsó képviselőit) és kiadta parancsba, hogy a teljesen legatyásodott 1-es fővonal még teljesebben legatyásodott Biatorbágy-Szárliget szakaszát azonnal javítsák meg. Pénz nem számít, úgysem adunk. Csak hát az a vonal egyben Európa egyik fővonala is, az itt kialakult nem kicsi káosz áthullámzott az osztrákokhoz. (Akit érdekelnek a részletek, itt utánaolvashat.) A sógorok meg úgy döntöttek, hogy akkor levágják Magyarországot Európáról, megszaggatják a Budapest-München vonalat, azaz Bécsben át kell szállni. Már ha a Budapestről indított szerelvény időben beér, mert egyébként a bécsi járat elstartol. Időben. Tényleg nem írom le, mi történt ezután, Örkény megnyalta volna a tíz ujját. Elméletileg mindenki segíteni próbált, valahogy mégis egyre reménytelenebb lett a helyzet. Végül hétfő este adtam fel, akkor, amikor kiderült, hogy Salzburgban is át kell szállni, miközben a magyar oldalon eltörölték a kötelező helyjegyet. Hogy minél több ember préselődhessen fel a vonatra. Ne felejtsük, én fullra megpakolt bringával mentem volna.

Kiszivárgott beszélgetés a Lázár-minisztériumból [OC]
byu/lazarjanos inhungary

Kedden bementem a Keleti pályaudvarra, nagyjából úgy, ahogy Nyuszika ment Medvéhez kölcsönkérni a fűnyíróját. Felkészültem minden fordulatra, megvoltak azok a triggerek, amelyeknél felrúgtam volna az íróasztalt… ehhez képest az ügyintéző hölgy maximálisan korrekt volt, szó nélkül visszaváltotta a jegyeimet.

És így történt, hogy elmaradt a nagy szarráázós őszi túrám.

Hazafelé még átgurultam a bringával egy királydinnye-telepen, a két kerékbe összesen tíz tüske fúródott, nekem viszont csak egy tartalék belsőm volt (igazából kettő, de az egyikről kiderült, hogy schrader), szóval mehettem bringaboltra vadászni, izgalmas volt, mert a bicajt a Hős utca, Pongrácz utca környékén hagytam, hát, nem voltam nyugodt, de amikor visszaértem, még minden egyben volt. Aztán hazagurultam, leültem a nappaliba, néztem a plafont és próbáltam összerakni, hogy akkor mi a fene van most. De erről majd később írok.