Ezzel lehet kikergetni a világból.

Most olvastam, hogy az általam csak idiótazónának nevezett terepen (Lágymányosi híd – Szentendre) tettlegességig fajult egy konfliktus. Kerékpárút, anyuka kisgyerekekkel, az egyik elélépett az őket előző kerékpár elé.

  • Csak megjegyzem, egy évvel ezelőtt a Római-parton Nejt konkrétan megütötte egy seggfej, mert a csajszi nem bírt megállni az elé kiugrott kutya előtt.

    • Egy csomószor előfordult már velem is hasonló – mármint hogy ilyen bámészkodó idióták összevissza ténferegnek a kerékpárúton és elémlépnek – én mondjuk nem vagyok annyira harcias, megelégszem némi káromkodással, aztán otthagyom őket. De egyvalamivel különösen fel lehet cseszni az agyamat és ha egyszer verekedni fogok, az ez miatt lesz. Amikor a felelőtlen gazda/szülő elkezd a kerékpárossal ordítozni, hogy miért nem csengetett.
    Na ne.
    Először is, nagy ívben leszarják a csengőt. Tapasztalat.
    Másodszor meg… ember… ők azok, akik összekeverik a járdát a kerékpárúttal és azt hiszik, nyugodtan el lehet rajta engedni a gyereket vagy a kutyát. “- Honnan tudjam, hogy jön?” – ordított rám egy hülye nő a Lupa-sziget után, amikor alig tudtam megállni a kilépő gyerek előtt. Onnan, te marha, hogy kerékpárúton csámborogsz. Kerékpárúton, ahol kerékpárok jönnek-mennek. Csak gondoljunk már bele, ez olyan, mintha az autó elé szabálytalanul lelépő gyalogos azzal védekezne, hogy az autós a hibás, miért nem dudált? Azért baszki, mert a te dolgod az, hogy ne lépj ki elé, nem pedig az övé, hogy minden gyalogost figyelmeztessen. Kerékpárúton jársz, vedd tudomásul. Gyereket kézenfogva, kutyát pórázon, figyelve, hogy legyen mellettetek annyi hely, hogy a kerékpáros el tudjon menni. Ha pedig van kutya is, meg gyerek is, meg babakocsi is, akkor ne gyere a kerékpárútra sétálni, mert egy élő veszélyforrás vagy.

    Megjegyzés. Pont ezért orbitális baromság a kerékpáros/gyalogos közös pálya. A gyalogosnak egyszerűen meghaladja a képességeit, hogy ezen nem lehet úgy ugrándozni, mint egy járdán, mert itt jöhetnek kerékpárosok is. A bringás meg egyfelől rá van kényszerítve, másfelől meg nem tud minden váratlan helyzetre felkészülni és a csengőt sem lehet folyamatosan nyomni. Nyilván elélépések mindig lesznek, ilyenkor egy “Bocs!” bőven elég is, de az, hogy egyből a kerékpárost hibáztatjuk ordítva, hogy miért nem csengetett… az kifejezetten bicskanyitogató.