Lassan itt van az ideje, hogy rendezzem a borfogyasztási szokásaimat. (Ugye kezdődött a táplákozás átalakításával, a rendszeres sporttal, utána elhagytam a szivart… és most jön az, hogy alacsonyabb szintre kellene állítani a bort.)
Első lépésként vettem egy újabb borhűtőt.
Megmagyarázom.
Én már évek óta az ún. mediterrán alkoholista iskolát képviselem. Azaz ebédhez bontok egy üveg bort és azt apránként elkortyolgatom elalvásig. Ilyen adagolásban nem üt, csak ellazít.
Viszont ebbe a tempóba nem férnek bele a drága borok. Olyan 1500-1700 forint körüli borokból van 5-6 kedvelt fajtám, azokból szoktam válogatni. Ha az Auchan akciózik, akkor meg rátolatok a kosárral a polcra. Ehhez eddig elég volt az egy darab 36 üveges borhűtő. Mindegyik fajtából volt benne 3-4 üveggel, a maradék meg az ünnepi borokból állt.
Logikus, hogy ha az ember nem teljesen leszokni akar, csak a mennyiséget korlátozni, akkor a legegyszerűbb, ha a minőséget növeli. Azaz megjelentek a drágább borok. Ha napi egy üveg helyett heti egy üveg lesz, akkor az lehet drágább is. Ez viszont azzal járt, hogy nagyon hamar tele lett a borhűtő drága borokkal (ősz van, borvásárok mindenfelé), nem maradt hely a tisliző boroknak. Sőt, egy idő után már a drágáknak sem. Előre rá kellett volna éreznem, milyen borokhoz fogok nyúlni az elkövetkezőkben és azokat pakolni a hűtőbe. (Igen, én is tudom a matekot, heti egy üveggel a 36-os borhűtő több, mint fél évig kitart. De egyfelől szeretem, ha széles körből válogathatok, másfelől meg nem csak én iszok bort, a családi rendezvényeink egyre inkább kezdenek átalakulni borkóstolókká.)
Szóval ez van. Kellett az új borhűtő.
Meg is lett.
A borok az asztalról figyelték a szerelést.
És itt van mind a kettő. A bal oldali, a régi nem világít.
Ez egy borzalmasan hosszú történet. Itt van az első rész, itt meg a második. És habár úgy végződik, hogy minden rendbejött, de sajnos csak ideiglenesen. A műtét után pár héttel megint elment a világítás és semmilyen varázslatra sem jött vissza. Ritkán szoktam feladni a küzdelmet, de ez egyike a kivételeknek.
A másik… az viszont egy meglehetősen érdekes készülék.
A leírás alapján például van benne egy wifi router.
Márkáját tekintve mindkettő Candy. Szétnéztem a boltokban, megtaláltam a régi borhűtőmet. 60e forint körül adták, az nekem pont jó is lett volna. Ezt a mostanit már 11 éve használom és az égőn kívül más bajom nem volt vele. Csak hát ez már nem ugyanaz a hűtő. A bolt weboldalán a vélemény rovatban nagyon lehúzták. Hogy nem működik benne a hőfokszabályozó, de olyan szinten nem, hogy volt, aki visszavitte a hútőt és a cseredarabban sem működött. Ez nem hiányzott. Nézzük a következő fokozatot. 100e forint. Hmm. Valamivel szebb, fapolcos, a polcok kihúzhatók. (Mondjuk a leírásban gátlástalanul hazudnak. Azt írják, hogy 41 palackos. Miközben már ránézésre is látszik, hogy hat tálca, tálcánként öt üveg, plusz alul egy hatos tároló, az bizony 36 palack. Térfogatra sem fér bele több.)
Jó. Legyen ez.
Én általában inkább szőrözős vagyok, mint nagyvonalú, de jelen esetben nem néztem át részletesen az adatlapját. Elkönyveltem, hogy az árkülönbséget a szebb dizájn és a digitális kijelzős panel okozza.
Gondolhatod, mennyire meglepődtem, amikor megláttam a gépkönyvben a wifi router kifejezést. MiaF? IoT? A hűtő bort rendel a Bortársaságtól, ha úgy érzi, hogy kezd kiürülni?
Aztán üzembeállítottam… és a többi már asztalcsapkodós-röhögős.
A borhűtőn van egy digitális kijelző, mellette három gomb. Az egyik a funkcióváltó, ezzel lehet kiválasztani, hogy fehér bor / vörös bor / pezsgő üzemmódot szeretnénk, illetve ezzel lehet átlépni wifi módba. Amikor kiválasztok egy módot, akkor a másik két gombbal tudom le-föl léptetni a hőfokot. A beállított értéket megjegyzi. Azaz elég egyszer bekonfigurálni, hogy a vörösbor 16 fok, a fehérbor 12, a pezsgő 8… és kész. A későbbiekben, attól függően, hogy miből van benne több, egy gombbal váltogathatom az üzemmódot, azaz a hőfokot.
Akkor mit tud a wifi?
Először is, nem router. Csak Access Point. Azaz nem tud kimenni a netre. Szerencsére.
A használatához le kell töltenem egy appot. Nem hülyéskedek. Ez az app pedig azt tudja, hogy… leszimulálja azt a fenti három gombot. Azaz a hűtőt átállítom wifire, majd utána a mobiltelefonról tudom váltogatni, melyik bortípusra hangoltan működjön. Feltéve persze, ha előtte átlépek a hűtő AP-re, utána meg vissza.
Kész. Képesek voltak egy ekkora baromságot belefejleszteni. És nyilván meg is fizettették velem, mert nem volt más lehetőségem, csak az eggyel lentebb lévő béna hűtő.
Na mindegy, nem dőlt össze a világ, a wifi nélkül is megvettem volna, de ezzel a bravúrral simán esélyesként indulhatna a Világ Legfeleslegesebb Fejlesztése versenyen.
Végül ilyen lett.
Vedd észre azt a bátor lakberendezői húzást, hogy a barna, gyakorlatilag fa színű szekrények mellé bekerült egy tök fekete szekrény is.
Muszáj volt.
Mind a nappali, mind az étkező fa mintázatú bútorokkal van tele. Nyilván ide is azt szerettünk volna.
Nincs.
Az összes magyar IKEA üzletben nincs fa mintázatú Billy. Meg fekete sem. Csak és kizárólag fehér. Nem is lehet mást rendelni.
Sok szart hozott a Covid, ez az egyik. Mintha visszalőttük volna magunkat a szocializmusba, az áruhiányba. Az egy dolog, hogy a fiamék egy év alatt sem kapták meg a megrendelt bringájukat, nálunk hónapok óta húzódik a felnicsere a túrakerékpárokon, a téli bringáscipőt hiába rendeltem meg októberben, majd valamikor jövőre, talán, szóval bringaügyben ez van, de hogy az IKEÁ-ban is, az meglepő. Egyedül a soroksári boltban jelzett 3 darab fekete Billy szekrényt a weboldal. Gyorsan el is rohantam és kiírattam. A pacák hümmögött, majd azt ajánlotta, hogy siessek, mert lehet, hogy mire leérek, elviszik. Lementem. Nem volt egy darab sem. Fogtam nyelvet, átnéztük, ő sem talált. Hát, ez van. Elvitték. De a biztonság kedvéért hívott másik eladót. Annak eszébe jutott, lehet, hogy még van ilyen szekrény a sérült áruknál. Talált. Volt. Megvígasztaltak, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a szekrény sérült, ők már akkor kiszelektálják a cuccot, ha csak a csomagolása nyomorodott meg. Azt javasolták, hogy vegyem meg, majd úgy ahogy van, vigyem el az ügyfélszolgálatra, bontassam ki és ha tényleg sérült, akkor vetessem vissza. Ha meg nem sérült, akkor örüljek. Végül örültem, de ehhez két órát kellett szobroznom a vevőszolgálaton, mert év végén mindenki az IKEÁ-ban vásárol.
És igen, fekete. Úgy okoskodtam, hogy oké, a szekrényekhez tényleg nem illik, de a másik oldalról a borhűtőkhöz meg igen, szóval félsiker.
Ez meg hát… tudom, egy kicit túlzásnak tűnik, de valahogy úgy van ez, hogy ha vannak bortárolóid, akkor azok egyszer csak valahogy megtelnek. Ez a felszerelés még a borhűtő előtti megoldás volt. A hűtő üzembeállítása után elméletileg feleslegessé váltak. Elméletileg. Csak aztán jöttek a jobbnál jobb lehetőségek, meg itt van a nyakunkon a december, a tömérdek ünneppel, vendégjárással, a hétköznapi borok meg kiszorultak a borhűtőkből, később már a finomabb borok is, majd ez lett belőle.
Igen, tulajdonképpen jól látod. Az ott oldalt szintén egy borhűtő. Egy 12 üveges. De abban nem bort tárolunk, az a töményitalos hűtő.
És hát itt van, amiért küzdöttem. December, késő délután. Gyertya. (Mostanában ez a mániám.) Az asztalon gyümölcskínáló, a másik végében pedig karafba kiöntött vörösbor. Borkínáló. Nem csak jól néz ki, de vonzza is az embert. Hogy valahogy mindig arrafelé vezessen az útja.
Recent Comments