Lassan elég

Amikor két hete úgy élsz, hogy esténként 15-20 percen keresztül tervezed meg, tervezed újra a következő napokat és hullára dolgozod magad minden nap, akkor elképesztő megkönnyebbülést okoz az, hogy napokon keresztül be sem kapcsolod a laptopot, vagy ha bekapcsolod, akkor maximum az időjárásjelentést nézed meg, illetve a fényképeket, videókat ellenőrzöd le. Semmi Wunderlist, semmi Google Calendar, semmi Google Notes. Megnyithatnád persze bármelyiket, finomra csiszolhatnád az elkövetkező hetek programját… de pont azért mentél el a világ végére, hogy megszabadulj a hétköznapjaid feszített tempójától.
Ez még csak az első nap és a hétköznapok erősen kérik a maguk részét. De remélhetőleg el tudom kussoltatni mindet.

Eszméletlen meló volt

Hiába, nincs is jobb motiváció, mint a szoros határidő. A pergola összerakására két napot kalkuláltam. Csakhogy hétfő délelőtt az autót kell szervízbe vinnem, délután meg már jön az eső.
Nem volt mese, bele kellett férnem egy napba.
Belefértem.
A stressz diagrammot nem vágom be, durva lett. Olyan tempóban melóztam, hogy elment volna egész napos kajakozásnak is. Ebben nem csak az az ólmos fáradtság kellemetlen, melyet most érzek, hanem az is, hogy ezt a fajta melót én általában élvezem. Nekem ez a legó. Pontosabban élvezem, ha kényelmesen, megfontolva tudom csinálni. De így, rohanva, pihenés nélkül, meg-megállás nélkül, a részeredményekben való gyönyörködés nélkül, oda az élvezet. Csak a stressz marad.

Mindegy, készen van. Most hullafáradt vagyok, de holnap-holnapután ki fogom magam gyönyörködni benne. (Nem mintha teljesen készen lenne. Még két-három hét. Jó esetben.)

És akkor a képek.

DSC_5011

Indulunk.

DSC_4999

A macska is.

DSC_5004

DSC_5008

Az anyagok kipakolása.

DSC_5012

Szerszám, az van.

DSC_5013

Az első fecskék. Az oszlopok állnak. (A hetedikkel majdnem félórát szoptunk. Nagyon makacs dög volt.)
És fent van az első keresztdeszka is.

DSC_5023

DSC_5024

Ez pedig a vége. Fent van az összes keresztdeszka, be van nutolva az összes kereszt-keresztdeszka.
A fényképezőgéppel erősen varázsolni kellett, mert már rendesen sötétedett.
De kész lett. A két napi adag.
Meg én is.

Fűben-fában orvosság

A Redőnyös rámcsörgött kedden, hogy nem tud jönni hétfőn (észrevettem, miután hétfőn az istennek sem vette fel a telefont és tényleg nem jött), de majd jön csütörtökön, így persze borult a hetem.
A kertészkedésnek is lőttek, egész délutánra esőt mondott a meteorológia. Végül az eső sem jött, de nyuszi voltam, nem mertem belevágni.

Aztán a reggeli sport sem stimmelt. Most először sprinteltem bringával az új órát viselve és mondjuk úgy, hogy 42 percnyi nyomulás 26-os átlaggal szerintem többet érdemel, mint 210 kalória. (Melyből még levont 35 BMR-t.) Meg a 93-as átlagpulzus sem nagyon stimmelt. (Ezt majd egy későbbi írásban fejtem ki, mert ismét gyűlnek a hajmeresztő dolgok a sportórával kapcsolatban.) Mindenesetre jó kis dilemma lett belőle: ha elfogadom, akkor valószínűleg szükségtelenül alul fogok étkezni, ha meg nem fogadom el, akkor az hová vezet? Hasraütve fogadom el az értékeket, attól függően, hogy jók-e nekem, vagy sem?

Mivel se redőnyös, se kert, elmentem anyagbeszerezni. Jó kis gürizés volt. Ráadásul a GLS futár kettőre ígérte magát, emiatt igyekeznem kellett. Ebből az egyik boltban lett is egy parázs veszekedés. Az előttem lévő család elképesztően húzta az időt, én pedig hangosan felsóhajtottam, mire mindenki – azaz a család és az eladó is – nekem esett, hogy mit türelmetlenkedek. (Persze a futár csak öt óra körül ért hozzánk.)

Csavarbolt.
Bementem. Valahol egy messzi sarokban üldögélt egy pacák.
– Jó napot kívánok! – köszöntem.
– Jó napot! – válaszolta, de nem állt fel – Mit szeretne?

Egy listával mentem, de nem igazán kívántam átordítani a tételeket a helyiségen.

– Csavart venni – közöltem. Hátha feláll és odajön a pulthoz.
Végül felállt, de nem jött oda.
– Milyet?
– M10*110-es sima hatlapfejűt.
– Olyan nincs.
– Egyáltalán?
– Csak 100-as és 120-as van.
– Akkor hol vegyek ilyet, ha maguknál sincs?
Megvonta a vállát.
– Nem tudom. Mi nem tartunk. Ritka méret. Esetleg vegyen 120-as és fűrészelje le a végét.

Leforrázva jöttem ki. A hétvégén már raknám össze a szerkezetet, kellene a csavar. Az OBI-ban van ugyan, de csak nagy dobozban, piszok drágáért.

Ezzel persze nem volt vége a napnak. A médiacenter laptop eljátszotta a hattyú halálát. Kábé félévente teljesen kimered, de úgy, hogy nem reagál semmilyen gombra, még a kikapcsolóra sem. Csak az akkumulátor kiszedése és visszarakása segít. És itt kezdődnek a gondok. Ha akarták volna sem tudták volna jobban megbonyolítani a műveletet. Nem részletezem, itt már megtettem. Most is nagyjából ugyanúgy történt minden, attól az apróságtól eltekintve, hogy a vékonyabb szalagkábel rögzítésblokkolójának 1 mm * 3 mm-es műanyagpöcke már a szétszedésnél letört. Az alaplapról. Próbáltam mindenféle kókányolással rögzíteni, ez ugye azt jelentette, hogy vagy négyszer-ötször is összeraktam, amíg próbálgattam. Emlékeztetnélek, hogy a múltkor csak egyszer raktam össze, de attól is szétrobbant a fejem. Ettől függetlenül nem sikerült rögzítenem, de szerencsére kiderült, hogy ez az izé a tapipad csatlakozója, anélkül meg remekül elvagyunk. (Külső billentyűzet, külső egér.)

Itt látható, ahogyan szerelek. Éppen pattintom be a fedelet, a fejemen fejlámpa, mellettem kés, csavarhúzó, gumikalapács. Az utóbbi saját használatra.

DSC_4929

Amilyen szar nap volt, este megérdemeltem egy drágább szivart. Kiültem a teraszra… és ahogy rágyújtottam, azaz véglegesítettem a szivar elszívását (mert ezt már nem lehet abbahagyni, vagy végigszívom, vagy kuka), nos, ekkor jött meg a délutánra ígért eső. Mivel a redőnyös meg ugye nem volt, így a szanaszét szakadt árnyékoló nem védett semmit. Felkaptam egy orkánkabátot, kerestem egy relative száraz sarkot és dafke végigszívtam a szivart.

Nos, eddig tartott a bevezetés. Most jön, amiért írtam az egészet.

Úgy általában beszélünk a stresszről, de elég nehéz definiálni, számszerűsíteni meg aztán végképp. Szerencsére megteszi helyettem az óra.

Írtam már, most csak röviden. A csuklón mérő óra folyamatosan rögzíti a pulzust és annak ingadozási sebességéből számol stressz értéket. Külön számol egy 0-100 közé normált mutatót (level) és külön egy egyensúlyt (balance), mely azt mutatja, hogy a nap hány százalékában voltál pihenés (a stressz kisebb, mint 25) fázisban.

Na most a helyzet az, hogy amióta nézegetem ezeket a számokat, ez az egyensúly nálam a legritkább esetben éri el az óra szerinti minimális elfogadható értéket. Nyilván az életmódváltásban nem ez volt az elsődleges, de most már ráérek finomhangolni. És annyiból igaza van az órának, hogy tényleg kell valamennyi pihenés, nem szabad állandóan rohanni.

Elkezdtem megfigyelni, hogy mitől mászik el az egyensúly. Eredetileg azt terveztem, hogy alaposan kirészletezem a nyomozást, de inkább csak a végeredményt írom le. A következők emelnek ki a pihenés zónából: nyilván a munka, a sport, meg – teljesen logikusan – a hideg, a koffein, az alkohol és a nikotin. Nem kicsit groteszk, hogy anno azzal a céllal kezdtem szivarozni, hogy kirángassam magam a hajtós munkából. Hogy relaxáljak. Egy pohár whisky mellett. Aha.
Természetesen az utolsó három tételt vissza lehet nyesni. Ugyanúgy, ahogy az étel mérsékelt fogyasztását is meg lehetett szokni, ugyanúgy menni fog ez is.

De nem csak ez van. Citromfű. Én eddig nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget az ilyesmi teáknak, de a citromfű meggyőzően debütált.
Mutatom.

Kezdjük azzal a zűrös keddi nappal. A kék szín mutatja, mikor voltam pihenés fázisban.

stressz1

Reggel hatkor keltem, addig szép kék minden. Aztán látható, hogyan kapott el a gépszíj, időnként elég magas tüskékkel. De a lényeg a jobb oldal. Valamikor este kilenc körül ittam egy csésze citromfű teát… és a stressz érték hamarosan le is esett a pihenés szintjére. Dacára annak, hogy kint ültem az esős, hűvös éjszakában és szivaroztam. Majd ez meg is maradt fél tizenkettőig, amikor elmentem aludni. Maga az éjszaka is nyugodt volt. (Nem vágok be több diagrammot, de hidd el, amikor elalvás előtt bort iszok, az éjszakai rész csak valamikor hajnalra kékül be. Már ha egyáltalán.)

stressz3

Az már más kérdés, hogy nehezen aludtam el, mert ahogy letettem a fejemet, rögtön beindult a vezérhangya a fejemben, hogy akkor mit is fogok csinálni a kertben, hogyan fogom összerakni, na meg beindult a fejben blogírás, aztán amikor végre elaludtam, rémeset álmodtam, a felriadás után ki kellett mennem vécére, de ez már mind egyéni szociális probléma. Úgy látszik, mindez nem befolyásolja a fizikai stresszt.

stressz2

A szerdai diagram jobb oldala is tanulságos. Egész nap gályáztam a kertben, látszik is. Aztán olyan fél kilenckor kiültem a teraszra és most roibos teát ittam. Mert állítólag az is stresszcsökkentő. Nos, a hír igaz, de. Ha megnézed majdnem a felére vitte a stresszt, viszont még így sem értem el a pihenés szintet. Pedig két csésze teát ittam és vártam is eleget. Meg az eső sem esett. Végül egy órával később jött a citromfű tea és kezdett bele a kékítésbe.

Indul a kajakszezon

Habár a Pyrus kajakos társaságnak van kvázi szezonnyitó túrája is, de nekünk – mármint Nejnek és nekem – a hagyományos esztergomi evezés indítja az évet.
Ez volt most szombaton.

Meglepő módon idén nem voltunk túl sokan. Pedig ennél jobb körülmények soha nem voltak. A márciusi tél után beköszöntött az áprilisi nyár. Minimális szél, éppen annyi, hogy hűtsön a váratlan melegben. Ezerrel virító nap. Annyira nem számítottam rá, hogy sem sapkát, sem hosszúujjú pólót nem vittem. Le is égtem, ahogy kell.

Viszont eljött Tavaly Már Találkoztunk is. Szegény srácra senki nem emlékezett.
Nagyjából így nézett ki mindenkivel az üdvözlési ceremóniája:
Kézfogás.
– Szia, Kovács Béla.
– Szia, Tavaly Már Találkoztunk.

Az evezés… hatalmas élmény volt. Az időjárás rendesen odatette magát, a növényvilág ezerrel próbálta utolérni az időjárást, minden zöld volt, de minimum rügyezett. Jó társaság gyűlt össze, én pedig élveztem, hogy kényelmesen elférek a kajakban, könnyedén pattogtam ki-be, illetve a másfél hónapja felpörgetett sport következtében jó erőben is voltam.
Naná, hogy el is böktem. Mivel volt erő, nem figyeltem a stílusra. Hiba volt. Egyszerűen lehetnek másfél mázsás karizmaid is, a több órányi evezéshez hát és derék kell. Sem a váll, sem a kar, sem a bicepsz nem bírja ki. Nem az erő fogy el belőlük, hanem megfájdulnak. Nagyon. És amikor elkezdenek fájni, akkor már késő. Szerencsére a visszaúton már vitt a Duna, de az utolsó 500 méter a Prímás sziget csatornájában csillagrugdosós szenvedés volt.
Meg utána a hazafelé vezetés is. Meg utána az egész nap. Meg utána a teljes vasárnap is, amikor már megint a kertben gályáztam. De hát úgy szép az élet, ha zajlik.

Legyenek képek is.

DSC00762

Bemelegítés nélkül semmit.

DSC00766

Ebédszünet.

DSC_8089

Na, ne…

DSC_8134

Ez most komoly?

A vakond új nadrágja

Miért új nadrág?

Nos, az a fura helyzet állt elő, hogy felborult az evolúció menetrendje. Egy átlagos melegítő az életciklusának vége felé, miután már kinyúlt, kirojtosodott, itt-ott ki is szakadt, átváltozik melós nadrággá. Ez így van rendjén. És ha jó volt a minősége, akkor akár tízenhuszon évig is kitart. (Kertészkedésre még mindig az EPT-s melegítőmet használtam, márpedig onnan 2002-ben jöttem el.)
Nos, most az összes kiöregedő, hosszú kertészkedős karrierben reménykedő melegítőm pofára esett. Mentek dobozba, utána meg a padlásra. A fél ruhásszekrényemmel együtt.
Dolgok változnak.
Én pedig vehettem vacsiúj melósruhát. Nem kicsi volt a nosztalgiafaktor. Középsuli óta nem éreztem a vadonatúj munkásruha szagát. (Akkoriban hetente kétszer vegyi gyárban töltöttük a napot.) Később pedig mindig volt valami. A legtöbbször az, hogy nem engedhettem meg magamnak a dedikált, új melósruhát, így vagy kinyúlt melegítőkben, vagy apámtól kapott overallokban húztam az igát.
Ez viszont… ez viszont dögös ruci. Lehet, hogy szervertelepítéshez is ezt veszem fel.

DSC_4902

Miért vakond?

Egy hete már a földet túrom, zömében négykézláb. A két kézi ásóból el is hagytam egyet, szóval maximum ásás terén kihívásokkal küzdő vakond lehetnék. Ha behunyom a szememet, fűgyökerekből álló mátrixot látok magam előtt.

Erről van szó. Ne vezessen félre, hogy a gyom ugyan jelentős a képeken, de még kezelhetőnek tűnik. Nem az. A fű még nem indult be. Egy hónap múlva már 50-60 centis fű lepné el az ágyást, nem hogy a levendulák nem látszanának ki alóla, de még a kisebb rózsák sem.

DSC_4858

DSC_4859

Itt pedig, a bekezdés után, már az ágyást látjuk, Herkules első hőstette után. Öt centi mélyen forgattam fel a földet és téptem ki a fűgyökér-hálózatot. Ehhez képest egy autó teljes vezetékezésének kikapása vasárnapi lazítás. Ásó? Na az nem volt. A képeken pont nem látszik, de az egyik oldalon meglehetősen sok rózsa van, a másikon pedig ilyen bújkálós szeder, japánbirs és egy szépen megnőtt torzsás ecetfa. (Könnyítésként a kiviket kihajítottam, a tíz tő levendulát pedig újraültettem.) A lényeg, hogy tele volt a föld kímélendő gyökerekkel. A fűnek a kötélszerű, olykor egy méter hosszú gyökérrendszere pedig ezek köré tekeredett, bekúszott az ágyásszegély kövei közé, a kerítés alapja alá, és úgy általában elkövetett mindent, hogy kiirthatatlanná váljon. Ennek a bonyolult hálózatnak csak kicsi kéziásóval lehetett nekiesni.
Két napnyi szopás meló volt. Két teljes rohadék nap. Négykézláb, hasoncsúszva, tüskés rózsaágak közé. Biztosan van ennél ocsmányabb meló is, de nem sok.

DSC_4866

DSC_4887

A konszolidáció első jele. Zöld műanyag ágyásszegély, a kő ágyásszegély kipucolva, dekorkerítés bepasszintva. Ez sem volt fáklyásmenet, dolgozott itt is a kéziásó.

DSC_4878

DSC_4888

Egy újabb cucli. A nájlon. Ez akkor hatékony módszer, ha még nincs növény és teljesen le lehet zárni a talajt. Na, ez itt nem állt fent. Az összes nyomorult növény tövét körbe kellett nejlonozni. A pici levendulák bebújós ruhát kaptak, a vastag bokor rózsák, szedrek méretre szabottat. Meg egy csomó anyázást. Nem kicsit bonyolította a helyzetet, hogy ez a nylon valami elképesztő vékony anyag, melyet már vágni sem lehetett rendesen (hosszasan éleztem egy ollót, mire viszonylag akadálytalanul tudta vágni), de a mértéktelen rosszindulat odakint tört ki belőle. Amikor a rózsabokrok alá bekúszva, a nejlont a fogaim között bevíve végre rápasszintottam a kerítés lábazatára, meg a növények győkerére, majd hátranyúltam a murvával megtöltött kőműveskanálért, hogy lesúlyozzam, de ekkor belibbent egy apró szellő, a nejlon pedig huss, arrébbrepült egy-két métert. Én pedig az izzadt arcomat belenyomtam a puha, jószagú földbe és elmorzsoltam néhány keresetlen szót.

DSC_4881

DSC_4889

Ehhez képest a murvaréteg lerakása már egyszerű volt. Majdnem azt írtam, hogy könnyed, de azért a 40 kilós zsákkal be-bekúszni a bokrok közé, felért egy kettlebell edzéssel. Ekkorra a térdem már jobban el volt kopva, mint egy kamionparkolós ribancé.

DSC_4882

DSC_4890

Ta-damm! A vége. Amiért annyit küzdöttem. A murvára még ráment négy centi fenyőkéreg.
Innen gyere ki, fű! (Ki fog. Olyan.)

DSC_4883

DSC_4891

Csak még azt nem tudom, mit fogok mondani, amikor pár nap múlva a vakond – mármint az igazi – áttúrja az egészet.

DSC_4912 Stitch

Túltoljuk

A padláson irkáltam, szivar és bor mellett.
Nej hazaért az esti konditermi ugrálásából.

– Hahó, Gabi! – kiabáltam le.
– Igen?
– Adtál a macskáknak enni?
– Nem.
– Helyes. Mert én már adtam.
– Gondoltam.
– Ja. Csak azért kérdeztem, nehogy kétszer kapjanak. Még elhíznak.
– Ne rakjunk ki a teraszra nekik is egy konyhamérleget?
– Remek ötlet. De ne csak a kaját mérjük, hanem a macskákat is!
– Helyes. Legyenek ezek a dögök is igazi fitnesz macskák.

Akinek nem inge, ne vegye magára

Egy újabb szólás, mely az intenetes kommunikációban már nem azt jelenti, amit eredetileg.

Elméletileg arról van szó, hogy állítunk valami kellemetlent egy nagyobb csoportról, majd eszünkbe jut, hogy van köztük néhány kivétel, akiket nem akartunk bántani, ezért finomítunk.

Gyakorlatilag viszont az történik, hogy kicsúszik a kezünk alól egy erős általánosítás, mi magunk is megijedünk tőle. Bele akartunk rúgni valakikbe, de túl erősre sikerült, esetleg túl alpárira. Ezért gyorsan hozzátesszük a fenti szólást. Hogy akikre vonatkozik, azok nehogy megsértődjenek. Mi pedig megmentsük a renoménkat a közösség előtt, miszerint azért mégsem vagyunk akkora taplók. Hiszen ha mondunk valamit valakikre, majd teszünk egy bizonytalan kivételt, akkor valójában amit mondtunk, az nem is vonatkozik senkire.

Azaz sértegetünk, de szeretnénk, ha nem lenne ránk nézve következménye. Ingyen akarunk kemények lenni.

Az diétákrul

Ez az utolsó tervezett írásom ebben a témában, legalábbis egyelőre.

Abban a korábbi bejegyzésben frankón belegabalyodtam egy mentegetőzésbe, mely végül olyan hosszú lett, hogy kivágtam az egészet és csak valami rövidebb, jelzés jellegű megjegyzést tettem. Persze ez így nem az igazi, szóval most egy külön írásban térnék ki a témára.

Arról van szó, hogy miért is nem írtam semmit fogyókúrákról, diétákról egy olyan írásban, mely alapvetően a fogyásról, jobb esetben a testalkat megtartásáról szólt.

Nos, azért, mert nem ezekkel kezdődik. Hanem azzal, amit ott olyan hosszasan fejtegettem.

Rajzoltam valamit.

Már most szólok, hogy ilyen ábrát semmilyen elméletben ne keress. Ezt én raktam össze, pusztán azért, hogy illusztráljam a mondanivalómat. Ne is próbálj semmi tudományosat belemagyarázni, mert az speciel nincs benne.

dieta1

Vedd észre – és ez nagyon fontos – hogy a fenti ábra már nem csak a fogyásról szól, hanem arról, hogyan alakíthatsz ki egy minden szempontból egészséges életmódot.

Haladjunk sorban.

  • Kalória egyensúly
    Ezzel kezdődik. Itt tudod megfogni az egészet. Nem részletezem, megtettem a fentebb linkelt írásban. Ha betartod, akkor csak és pusztán ezzel simán le tudsz dobni több tíz kilót is egy év alatt. (Az egészséges tempó max fél kiló hetenként, azaz simán belefér 20+ kiló egy évben.)
     
  • Mozgás
    Ennek összetett szerepe van. Egyrészt segít az előző pontban említett kalóriaegyensúly fenntartásában. (Hiszen ha mozgással kitolod a határt, akkor lazábban lehet tartani.)
    Másrészt nagyon komoly szerepe van az egészséges életmód kialakításában. Az ember évmilliók alatt arra kondícionálódott, hogy mozog. Tudtad, hogy elméletileg mi vagyunk az egyik legkitartóbb futók az állatvilágban? Ha csak úgy elhagyjuk a mozgást, akkor mindenféle káros elváltozások indulnak el bennünk.
    Harmadrészt meg sportolni jó. Kitisztja a fejet, kisöpri a stresszt, felfrissít, sikerélményt ad. Ha ráadásul kellemes környezetben teszed (futsz az erdőben, túrázol a hegyekben, evezel a vizeken), akkor maradandó élményt is kapsz.
    Negyedrészt formálja az alakodat. A fogyás önmagában még nem az igazi. Viszont vigyázz, nem mindegy, mit mozogsz: a kardió például szálkásít, azaz ebben a mozgásformában az állóképességed nő ugyan, de veszítesz az izmaidból. Igaz, a maradék hatékony lesz. Ha viszont izmokat is szeretnél (és miért ne szeretnél, hiszen a látvány mellett a kalóriaegyensúly fenntartása is könnyebb izmosan), akkor inkább az intenzív, súlyzós edzések legyenek túlsúlyban (pl. kettlebell), de persze legyen kardió is.
     
  • Diéták, módszerek
    Ha a fenti két pontot – hangsúlyosan – beemelted az életmódodba, akkor már rengeteget tettél az egészségedért. De ezt még vastagon lehet tovább finomítani. Hogy mást ne mondjak, ha estére marad 200 elhasználható kalóriadeficited, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy iszol egy pohár bort, vagy elrágcsálsz 30 gramm mogyorót.
    Tágabban nézve, egyáltalán nem mindegy, hogy miből is tartod fenn az egyensúlyt. Már az sem mindegy, hogy a három nagy táplálékkategóriát (szénhidrát, zsír, fehérje) milyen arányban kevered, de még az sem mindegy, hogy kategórián belül milyen ételekből szerzed be a javasolt mennyiséget.
    Erről szólnak a kidolgozott diéták.
    Nos, itt sem úszod meg az edukálást. Ahogy a korábbi írásban is céloztam rá, ez az egész rengeteg tanulással jár. Olvasni kell, na meg erősen szelektálni, hogy mit fogadsz el és mi a kamu. A lényeg, hogy megismerd, milyen élettani mechanizmusok állnak az egyes diéták mögött, miért úgy rakták össze ezeket, ahogy és legfőképpen mik is a kockázataik.
     
  • Saját módszer
    Elméletileg, ha alaposan körbejártad, akkor a kész rendszerekből is elfogadhatod bármelyiket. Ha közben tartod az egyensúlyt és mozogsz, akkor még rossz választás esetén sincs olyan nagy baj.
    De ha gondolod, akkor kombinálhatsz úgy is, hogy néhányból kiveszel elveket és ezekből rakod össze a saját diétádat. Például a paleóról messziről ordít, hogy kreténbe tolt marketing, de ki lehet belőle mazsolázni hasznos részeket. Ezeket megtartjuk. A 90 napos, na az a legnagyobb marhaság, de a kéthetente egy víznap hasznos lehet. Nyilván ha ütik egymást (pl. Atkins a jelenleg orvosilag ajánlott előírásokkal), akkor eldöntöd, melyikben bízol.
    És így tovább. Ha sokat olvasol, sokat szelektálsz, egyre több dolgot fogsz beemelni az életedbe, végül ki fog alakulni a saját ízlésedhez szabott étrended.

Nos, ennyi. Lehetne még folytatni, hiszen az eddigi írások tulajdonképpen csak a táplálkozás és az egészséges életmód viszonyáról szóltak (melyből nem lehetett kihagyni a mozgást), viszont maga az egészséges életmód bővebb. Nem mindegy, mi mindennel mérgezed magad, nem mindegy, hogyan kezeled a stresszt, nem mindegy, mekkora az egód, nem mindegy mennyit és hogyan alszol, nem mindegy, mennyit olvasol, nem mindegy, hogyan érzed magad a munkahelyeden, nem mindegy mennyire vannak egyensúlyban a vágyaid és a lehetőségeid… és folytathatnám még sokáig.

De ezekről már nem írok.

A témához kapcsolódó fontosabb írások a blogon

  1. BMR, RMR és egyéb zavaró körülmények
  2. Ami működik, de tényleg
  3. Cukros bácsi
  4. Sportóra, még mindig
  5. Az diétákrul

Mr. Gray

De régóta tartozom ezzel a fényképpel, ugye, Meow?

Nos, azóta elég sok idő telt el. Az egykori aranyos kandúr kölyökcica akkora lett, hogy simán ketté tudná harapni a két feketét.

Emiatt változtattuk meg a nevét is. Amíg olyan picike volt, addig viccesen hangzott a Rambó név. De egy ekkora macskánál már majdhogynem sértés. Így lett Szürke uraság, avagy Mr. Gray.

És akkor az igért fénykép.

DSC_4860