Day: September 11, 2012

Tudom, én sem a falvédőn élek, elméletileg meg sem szabadna lepődnöm. De mégis vacakul esik.

Ma délben össze akartam ütni valami gyors, egészségtelen kaját. Indulásképpen arra gondoltam, hogy sütök pörcöt kolozsvári szalonnából, mellé egy kis mangalica kolbászt, illetve füstölt tarját, az egészet nyakon borítom egy lecsós körítéssel és vajas-fokhagymás pirítóssal pont jó lesz. (Igen, jól sejted, ma nem kellett ügyfélhez mennem.)
Összevágtam a szalonnát, rátettem a wokot a tűzhelyre. Még fel sem vágtam a hagymát, amikor olyan tűzijáték indult el a tepsiben, hogy arrébb kellett húzódnom. Igen, a forró olajban a szalonnába gyömöszölt víz lokális robbanásokat produkált. De ez még csak bemelegítés volt, mert utána szórtam rá a kockára vágott tarját – ami után a konyhában sem tudtam megmaradni. Mint az augusztusi tűzijáték, úgy robbantak a forró olajbombák a levegőben. Persze, megint a víz.

Ha nyersen eszed ezeket a cuccokat, fel sem tűnik, milyen szart sóznak rád. Ízre, tömegre rendben van. Csak éppen a tömeget vízzel biztosítják, a konzisztenciát állagjavítókkal, az ízt meg ízfokozókkal. Cudar világ.