Vitatkozol valakivel. Pontosabban ülsz, és hallgatod. Legszívesebben azt mondanád, hogy “Nem érdekel, amit mondasz, mert alulművelt vagy. Nem azért vagy alulművelt, mert nem olvastál eleget és kevés a lexikai tudásod, hanem azért vagy alulművelt, mert valamikor nem olvastál eleget, nem ismerted meg, hogyan működik az ember, az olvasott dolgok nem értek meg benned, nem vetted észre a jeleket – emiatt teljesen félreértesz, félremagyarázol jelenségeket, majd ezekre a félreértésekre alapozod a világnézetedet. Én pedig sem a működést nem tudom röviden elmagyarázni neked, sem éveket adni, hogy ezek megérjenek benned.”
De hát ilyeneket nem mond az ember. Inkább hallgat.
Month: March 2012
Rezgés és mondanivaló
Nagyon hosszú hajtáson vagyok túl, de ez nem lényeges. Miközben dolgoztam, Zappát hallgattam. Durván 110 lemezem van tőle, ezeket hallgattam végig. Háromszor. (Mondtam már, hogy hosszú hajtás volt?)
Ami nagy élmény volt – legalábbis a korai évekhez képest – hogy ha nem is tökéletesen pontosan, de nagyjából értettem, mit akar mondani. Zappa ugyanis rájött arra, hogy az elegendő lehet ugyan, hogy az embereket elringatja az a rezgés, ami a zenekarból jön – de miért ne csomagolna ebbe a rezgésbe mondanivalót is, különösen úgy, hogy az emberek, akik hallgatják, a zenéje miatt amúgyis rá vannak hangolódva? És ettől zseni a pacák: zenében valami olyasmit alkotott, melyet a rockzenészektől a kortárs zeneszerzőkig bárki elirigyelhetne tőle, de ő még fokozta ezt a szókimondó, fanyar, groteszk humorral bőven átitatott, mindemellett erősen közéleti töltésű szövegekkel is. Egészen egyszerűen, ebben a zenében benne van minden, amit zenével és zeneszöveggel el lehet mondani rólunk, meg a világról.
Music is the best. De a szöveg is számít.
Két dimenziós inhomogén hullámegyenlet
Este szokás szerint hullafáradtan dőltem bele az ágyba, perceken belül már félálomban lebegtem a semmi közepén. Messziről éreztem, hogy Nej kezem mellé csúsztatja a kezét, összekulcsolja az ujjait az enyémmel és finoman megrángat. Ez egyfajta implicit jelzés arra nézve, hogy csináljak magammal valamit, mert már megint horkolok. Forogtam egy kicsit, oldalra fordítottam a fejemet, közben persze a kezeink gyöngéden összekulcsolva maradtak. Próbáltam visszaúszni a felhőmbe, amikor meghallottam, hogy immár Nej horkol. Ilyen az, amikor a fizika nem hazudik: a harmonikus rezgőmozgás, melyet a horkolásom keltett, a kezeinken, mint inhomogén közegen keresztül transzverzális hullámként terjedt át Nejre, majd rezonált be a végponton.
Recent Comments