Kifejezetten kellemes idő van, a fűtést leállítottam, a teraszajtó fixen nyitva van, a macskák beszpídezve rohangálnak ki és be, odakint ezer és egy béka koncertezik, de szúnyog még nincs… alapvetően rendben van a világ.
Month: April 2009
Ismét
Istenbizony, mint a házasság. Az első évfordulóknál az ember még lelkes, telekürtöli a világot, hogy milyen jó kapcsolat, milyen jó házasság. Aztán telnek-múlnak az évek és végül már csak az a töprengés tárgya, hogy vegyek-e még virágot, vagy elég lesz már a bonbon is?
Tehát most minden patetikus cirádák nélkül jelentem be, hogy ismét erős évet zártam, ennek örömére újabb egy évre megkaptam az MVP címet. Immár negyedszer. Éljenéljenhurrá.
ps.
Ami viszont megkeseríti némileg a szájam ízét, az ez a hír. Komolyan nem értem.
Rejtett értékek
Az épületek rajzolásában nem az a jó, hogy rajzolgatsz – hanem az, hogy van rá szabad időd, hogy ráérsz több napig tökölni a részleteken.
A sörben sem az íze a legjobb – hanem az, hogy aznapra már szögre akaszthatod az agyad. Lazíthatsz. Vége.
Csak egy ugrás
Ezer éve nem voltam MS rendezvényen, most váratlanul úgy alakult, hogy el tudtam menni. Nem bántam meg. Még úgy sem, hogy elméletileg az IT Tisztán rendezvények a kezdő informatikusoknak lettek kitalálva. Szerencsére a fiúk elcseszték, jöttek szépen a 300-as szintű előadások. Ha nem vigyáznak, hamarosan kernelt fognak hekkelni.
Gyors áttekintés.
Most szemérmetlen nyalás fog következni: GT előadóként olyan, mint valami finom bor. Minél öregebb, annál jobb. Habár új dolgot nem hallottam a témában, de szépen összefoglalta a PKI-nak azt a részét, melyet általában el szoktak hagyni. Az egyetlen kifogásom az, hogy sok volt. A PKI olyan, mint az igazi falusi töltöttkáposzta: egyszerre nem lehet belőle sokat fogyasztani, mert megfekszi az ember gyomrát.
Az ISA előadás szintén tetszett, bár nem éreztem benne olyan erős vezérfonalat, mint amilyen a PKI-ban volt. Ez inkább sok apró történet volt, mint egy családregény.
Az SCCM is jó lett volna. Az anyag érdekes volt és hiánypótló. Az előadó is értett hozzá, ez látszott.
Csakhogy egyfelől bejött a Koszó Karcsi effektus. Amikor az előadó csak mondja, csak mondja, monoton. Hiába érdekelne, hiába masszírozom a tarkóm, hiába próbálom kitámasztani a szemem, nem bírom ki elbóbiskolás nélkül. Másfelől pedig pont a legrosszabb időintervallumra lett téve az előadás: ebéd után még a legdinamikusabb előadók is kinlódnak azzal, hogy ébren tartsák a közönséget. Nem is tudom, mit lehetne csinálni: talán kicsivel több hang a mikrofonra, talán István néha kidumálhatna a szakmai előadói pozícióból – még akkor is, ha ezzel értékes perceket vesztene a téma kibontásából. Itt Marcival értek egyet: az oktatónak/előadónak legalább akkora figyelmet kell fordítania arra, hogy fenn tudja tartani az érdeklődést, mint amennyi figyelmet az előadás szakmai részére fordít.
Az utolsó előadást már nem tudtam megvárni, elég későre járt, nekem pedig dolgom volt máshol.
De ezt az egészet jó napnak könyveltem el.
Éjszakai idill
Végre már nem kell jegesmedvékkel harcolnom, ha ki akarok szagolni a teraszra. Most éjszaka ki is sétáltam, egy pohár borral a kezemben. Élveztem a langyos szellőt, a csendet.
Aztán emailt kaptam és felnyávogott a zsebemben a mobiltelefon. A váratlan hangtól pedig teljesen lázbajött a kuvik. Már itt ülök a szobában, de még itt is hallom, ahogy izgatottan spilázza magát.
Recent Comments