Közkeletű tévedések

Amikor a családfő úgy érzi, nem adott meg mindent a családjának. Például nem tudta eltalálni a lottószámokat

Ez a sor a korábbi írásban szerepelt, mint nagy megmondás. Évek óta tologattam a feljegyzős szövegfájlomban és már legalább egy éve elő is van készítve, hogy amikor éppen nagyon nem érek rá, akkor kitegyem élesbe.

Jó, hogy ennyit vártam. Ugyanis marhaság. Nem kicsit. Nagyon.

Ma már pont fordítva gondolom. Egy gyerek számára nem is történhet rosszabb, mint egy hirtelen lottóötös a családban. Kimarad az életéből a legfontosabb szakasz, az önálló életre nevelődés. Nem lesz értéke a hóvégi üvegbetétnek, nem tanulja meg, hogy nem kaphat meg mindent, hogy sok dolognak az adja meg az értékét, hogy megküzdünk érte. A párválasztásról már nem is beszélve. Lehet, hogy gazdag lesz, de boldog valószínűleg nem.

Az eleve gazdag családba születés más. Ott már vannak, illetve lenniük kell védekező mechanizmusoknak. Az nem váratlan változás, hanem várható élethelyzet.

Na szóval, ha lottóznék, és lenne egy ötösöm, valószínűleg még most sem mondanám meg a gyerekeknek, pedig a nagylány már erősen a 30 felé araszol.

Ha lottóznék.

Tudod, szokták mondani, hogy a lottózás azok adója, akik nem tanulták meg rendesen középiskolában a matekot. Tévedés. A lényeg ugyanis egyetemen hangzik el.

A lottózásnál – és bármilyen szerencsejátéknál – tök felesleges erőlködés valószínűségeket számolni. Egyszerűen nem érvényesek.

Vad?

Elmagyarázom.

Nézzük a jó öreg kockát. Hat oldal, egyenló valószínűség. Azaz 1/6 az esélye a hatos dobásnak. Szuper. Dobok hatot. Lesz benne 6-os? A fene tudja. Lehet, hogy lesz egy. Lehet, hogy kettő. Lehet akár hat is. Meg egy se.
Akkor mit is mond a valószínűség? Azt, hogy ha _jó sokszor_ elvégzem a kisérletet, akkor a relatív gyakoriság közelíteni fogja az elméleti valószínűséget.
Jó sokszor.
Mennyi is az?
Erre válaszol a nagy számok törvénye, illetve a centrális határeloszlás tétele.
Meg Rosencrantz és Guilderstein.

De ez már statisztika.

Azaz amikor szerencsejátékot játszol, nem a valószínűságszámítással kell foglalkoznod, hanem a statisztikával. Hiszen hiába 1:44000000000 az esélye az ötösnek, de még ha vettek is volna 44M szelvényt a héten, az sem garantálja, hogy lesz köztük ötös. Mit is mond a statisztika? Sajnos a konkrét levezetésekre már nem emlékszem – az egyetem után nekem is bőven elegendő volt az Excel-tábla – de valami olyasmi rémlik, hogy még a 90%-os esélyű egyezéshez (konfidencia intervallumhoz) is nagyságrendbéli különbségű kisérlet kell. Azaz a 44-nél jóval több millió szelvényre van szükség, hogy egészen biztosan legyen öttalálatos.
Ezért nincs. Pontosabban ezért van ritkán. Infónk nincs róla, de ha saccra azt mondom, hogy 10M szelvény fogy egy héten, akkor talán már érthető, hogy miért van csak két ötös egy évben. Hiszen a valószínűség alapján, ekkora szelvényszám mellett 1-2 havonta kellene lennie. De az a rohadék statisztika nem engedi.

Amit enged, azaz ahol tényleg működik a valószínűságszámítás, az a 4-es alatti találatok világa. Csakhogy ebben a zónában olyan alacsony a várható érték, hogy pusztán ezért nem érdemes játszani.

Hogyan tovább? Nos, ha ragaszkodsz a szerencsejátékokhoz, akkor dobd ki a francba a matekkönyvedet és ne foglalkozz az esélyek számolgatásával. Nézd meg a Szerencsejáték RT statisztikáit. Melyik játékformában milyen rendszerességgel vannak találatok és mennyit fizetnek. Ez alapján például ki fog ugrani, hogy a Luxorban – hiába csak 7-10M forint a nyeremény – de nagyjából hetente van és bár nincs róla infó, de valószínűleg jóval kevesebben játsszák, mint a lottót. Nem mondom, hogy ezzel halomra fogod nyerni magad, de a szabad szemmel láthatatlan nullából már látható nullaközeli várható nyereményed lesz.
Persze még mindig jobban jársz, ha egyszerűen csak eliszod.

Törmelék

  • Ismerőseink halála segít abban, hogy megbékéljünk a sajátunkkal.

  • Ha sziklára akarsz írni, keményebbnek kell lenned, mint a szikla. Gyengébb anyagra meg nincs értelme.

  • Odáig szeretnék eljutni egyszer, hogy elunjam a tétlenséget.

Újra itthon

Szeretnék egy olyan országban élni, ahol nem értem meg félszavakból, hogy egy irónikusan kritikus megjegyzés, egy rövid glossza egy még nem elesett sajtótermékben milyen aktuális közéleti otrombaságra reagál. Ahol nem része a túlélési stratégiának, hogy képben kell lenni közéletben, politikában, a maffia belső viszonyaiban. Szeretném nem érteni sem Grafitot, sem Jótündért.