Tata felszerelésteszt

Túrafelszerelés tesztelése. Vagy mégsem? Ez a film szerintem versenyben van a Leghülyébb Videóm díjért: a felszerelt bringa bemutatásánál hiányzik a képről maga a felszerelt bringa (mert nem vette a szintén tesztelendő kamera), aztán a felszerelés alapos és végtelenül részletes elméleti ismertetését egy mozdulattal kidobtam a videóból, mert megvágva is másfél óra lett és annyira unalmas, hogy mindkét macska bealudt mellettem, szóval végül annyi cucc maradt a filmben, amennyit használat közben mutogattam, szerencsére ez se kevés, de a részletes magyarázatok, hogy mit és miért, azok elmaradtak, pontosabban – összeszedett formában – végül a blogon jelentek meg, így a videó nyugodtan lehetett túrafilm, némi felszereléstesztelős beütéssel.

Virsliujjak

First world problem, tudom, de nagyon idegesítő tud lenni. Amikor mobiltelcsiről intézel valami fontos és kritikus dolgot, pl. számlát fizetsz be, vagy szállást foglalsz, és meg kell nyomnod egy Finish gombot, el is indul az ujjad a gomb felé, de mire odaér, az utolsó tizedmásodpercben átrendeződik a képernyő (mert pl beugrik fentre egy fáziskéséssel érkező reklám) és mondjuk ahelyett, hogy megrendelnéd a rózsaszín plüss exkavátort, eladtad a lakást, a családodat és a lelkedet. És akkor még szerencsés is vagy, ha a villlanás alatt észrevetted, hogy milyen gombot nyomtál meg, mert egyébként véget nem érő agyalás jöhet arról, hogy mi is történhetett.

Gumi, azaz nyúlik

Ez még a pénteki szerelgetős naphoz tartozik. A Schwalbe gyárban a német precizitáshoz képest kifejezetten trehányan matekoznak. A gépkönyv szerint az RC520 váz maximum 36-os gumit fogad be, én – angol jelölés szerint – 28*1,4-eset rendeltem, ez 1,4*25,4=35,5 mm széles gumit jelent. Viszont a gumin feltüntették a méretet ETRTO-ban is, miszerint 37-622, ez azért elég rendesen beindította nálam a wtf algoritmust. Egyszerűen a 35,5 és a 37 nem lehet egyszerre igaz, az 1,4 col csak akkor lehetne 37 mm, ha a váltószám 26,43 lenne, ami nonszensz. Nyilván az is volt, a gumi kényelmesen befért, még lötyögött is. Ez viszont felerősítette a gyanakvásomat és megmértem sublerrel, mennyi is az annyi. 32,9 mm a tényleges gumiszélesség. Erre a wtf már nem is elég erős kifejezés. Most füstölhet az agyam, mert Nej graveljére is ilyen gumit terveztem, neki a sárvédő miatt max 38-as jöhet szóba, ez a Schwalbénál az 1,5 colos lenne (átszámolva 38,1, ETRTO szerint 40-622)… ha pontosak lennének a számok. Viszont az eggyel nagyobb gumi meg 1,75-ös (44,5), ami, belekalkulálva a laza méretkezelést is, egészen biztosan szélesebb lesz 38-nál. Végül az 1,5-öst rendeltem meg, erősen bízva az alábbi írásban.

“Fontos: a külső gumi szélessége – hiába adják meg mm pontosan – csak KÖZELÍTŐ érték. Ha szélesebb felnire rakod ugyanazt a külsőt, akkor a gumi is szélesebb lesz, ha keskenyebb felnire, akkor keskenyebb. Ha belefújsz még 1,5 bárt, akkor NŐNI fog a gumiméret, kicsit szélesebb és kicsit magasabb is lesz, ha lentebb ereszted, kissé összemegy. Ne feledd, GUMIBÓL van. Ezért nyúlik. Ráadásul van olyan gyártó, aki mintázattal együtt érti a gumi szélességet, más gyártó meg a minta nélküli gumitest-szélességét méri.… Szóval ne parázz rá! NEM kell pont ugyanolyan széles külsőt választanod, mint az előző gumid volt.”
link

Van még egy érdekes gondolatmenet: ki a hibás, hogy csak 33-as gumi került fel végül? Az írás bevezetőjében azt írtam, hogy a Schwalbe és tény, hogy elég lazán áltak hozzá a jelölésekhez, de a végeredményről nem tehetnek. A hibás egyértelműen a Decathlon. Ők pontosan tudták, milyen bringáról van szó, tudták, hogy 19-es a felni, mely keskenyebbre “húzza össze” a külső gumit, szóval tudtak mindent, mégis 36-os méretet adtak meg felső limitnek. Márpedig az adott körülmények között a 37-esből is csak 33-as lett és bőven lötyögött.
Rendben vagyunk?
Ádehogy.
Az igazi hibás én vagyok, méghozzá a restség bűnét követtem el. Addig oké, hogy mérnök létemre gyári leírásból és katalógusból méreteztem, de semmibe sem került volna elővenni a fiókból egy mérőszalagot és megmérni, mennyi hely van _ténylegesen_ a villák között. Akkor kiderült volna, hogy 40 milliméter, azaz bátran meg lehetett volna kockáztatnom az eggyel nagyobb méretű külső gumit.

Napló a blogban

__________________________05.08; szerda

Ugyanolyan ébredés, mint tegnap: éjszaka egy órányi gyomorégés, enni csak fájdalomcsillapítóval tudok a nyelvem miatt. Most már csak annak szurkolok, hogy tényleg csak kidörzsölés legyen és ne egy torokgyulladás. Mert az még nem volt idén.

Benne leszek a tévében. Van egy ritka ótvar sorompó a környéken, a város legvacakabb sorompója, de szerintem országosan is minimum dobogós. Ez a szemeretelepi sorompó, ahol egyáltalán nem ritkaság a 20 perces várakozási idő. Nem tudom, milyen logikával tudták elérni, hallottam már ezt is, azt is, annyira nem érdekel, mindenesetre botrányosan szar. Mivel mindkét irányban jó 4 kilométerre belátható a pálya, bringával soha nem szoktam várakozni, benézek mindkét irányba, aztán ha tiszta a levegő, átmegyek a gyalogos átkelőnél.
Ugyanezt csináltam a ma délelőtti bringázás során is, amikor visszapillantva észrevettem, hogy a sorompó előtt, gyakorlatilag pole pozícióban várakozott az Apple kamerás autója.
Benne leszek a tévében.

Viszont – többek között – megmásztam egy masszív 8%-os emelkedőt a gravel bringával. Ebben az a kunszt, hogy ennek nem túl acélos a hegymászó része, bele kell állni rendesen combból, vádliból. Sikerült.

__________________________05.09; csütörtök

Éjjel kettőkor nem volt hányingeres gyomorégés. Most megjött már este nyolckor. Emiatt a hajnalit nem is vettem be, nem akartam kockáztatni. Egyébként sem volt már sok értelme, aki bújt, bújt, délután megyek a fogorvoshoz, aki ki szeretné kapni a két gyökércsonkot, feltéve, hogy elmúlt a gyulladás.
Van jó hír is. Valahogy elmúlt a nyelvem hátsó részének a fájdalma. Nem, nem tudom hogyan. Nyilván sokat segítene a megértésben, ha tudnám, mi is volt ez. A lényeg, hogy már tudok nyelni.

Délután, immár itthon. A jó hír, hogy a fogdoki két gyors mozdulattal kikapta mind a két fogat. Sokkal nagyobb kinlódásra számítottam. A rossz hír, hogy az érzéstelenítés elmúltával megint kedvem támadt lerúgni a csillárt. Bevettem egy erős fájdalomcsillapítót, nem használt. Utána még egy másikat, azzal már kibírtam. Elméletileg még szednem kellene az antibébit antibiotikumot, de nem volt hozzá lelkierőm. Így is ülve aludtam, akármerre fordultam volna, egyből lüktetni kezdett a számban a seb.

__________________________05.10; péntek

Egész nap fogfájás. De legalább kispekuláltam, mi a helyzet az antibiotikum támadásával. Az egyik doki tanácsára január óta rögtön reggel beveszek egy pantoprazolt (bakker, ezekről egyszer majd le kell állnom), ez 24 órán keresztül védi a gyomromat a fájdalomcsillapítók káros hatásától. Meg ezek szerint a Dalacintól is, legalábbis hajnali kettőig. Addigra már elgyengül a védelem és elkezd marni az antibiotikum. Aztán ez valamiért előrecsúszott, immár este nyolckor sem véd. Adta magát a megoldás, eltoltam a Dalacint kilencre, nyolckor meg bevettem egy újabb pantoprazolt. Komolyan mondom, lassan én tartom el a magyar gyógyszeripart.

Kihasználtam a rengeteg fájdalomcsillapítót és megpróbáltam belefutni az erdei sétába. Vagy tíz csoszogó lépés össze is jött. Ez pont tízzel több, mint amennyi eddig sikerült.

Esténként brutálisan beerősödik a fogfájás és nem reagál a fájdalomcsillapítókra sem. Itt valami nem stimmel.

__________________________05.11; szombat

Elővettem az országúti bringát. Nem mentem vele nagyot, de voltak benne szintek is. Élveztem, hogy végre száguldozok.

Este megvilágosodtam. Semmilyen tudományos alapja nincs, de úgy néz ki, hogy az esti pokoli erős fogfájást az alkoholmentes sör okozza. Mindig rögtön utána kezd fájni és ha kettőt iszom, akkor armageddon van és tényleg nem használ semmilyen fájdalomcsillapító sem. Érdekes, mert kifejezetten 0,0%-os sört szoktam inni.
Holnap letesztelem. Ma még nyüszítek.

__________________________05.12; vasárnap

Letesztelem. Ja.
Nej ma találta ki, hogy menjünk el Monorra, van ott egy jó kézműves söröző. Én ugyan pont egy héttel ezelőtt ittam ott egy sört, de ezzel úgy látszik csak felbőszítettem. Ebben a körben az a kihívás, hogy Monorra nem csak odamegyünk, hanem a Maglód-Mende-Sülysáp-Úri-Gomba vonalon mászunk is egy rendeset a bringával. Itt, az Alföld peremén ez a legszintesebb edzőköröm. Múlt vasárnap is csak a montival mertem nekimenni, mert azon vannak rendes mászófokozatok. Most meg gyerünk gravellel. Oké, pár nappal ezelőtt az a 8%-os emelkedő azért adott némi önbizalmat.
Persze ha már ekkorát küzdöttünk, akkor nyilván sört is kell inni. Amikor tippem szerint még az alkoholmentes is kifektet.
Nos, az történt, hogy az egyébként délután háromkor nyitó söröző nem nyitott ki. Később kiakasztottak egy cédulát, miszerint ma ötkor nyitnak. Hát, izé.
Jobb híján átmentünk a Fürge Pávába. Hátárpád, igen érdekes hely ez, de kifejezetten tetszett, mindig is kedveltem az extrém helyeket. Aztán amikor megláttam, hogy szentandrási sörök vannak a csapon (meggyes és ogre), rögtön ledölt az összes tartózkodásom. Fájni fog bakker, hát akkor fájni fog, két hónapja szívok ezzel a fogfájással, négy hónapja a lábtöréssel, egy nap ide, vagy oda… oly mindegy. Végül ittam egy meggyest (többet nem mertem) és igen, hazáig veszettül lüktetett a fogam, de itthonra elmúlt.

A lugasban lányom és barátja kerti sütögetést csaptak és gondoltak ránk is. Akkora kupac mindenféle grill állt halomban, hogy alig fért el az asztalon. Bontottak hozzá bort is. Nyeltem egy nagyot, majd bementem a lakásba keverni magamnak egy zabpelyhet. Nehéz az élet fog nélkül.

__________________________05.13; hétfő

Megint a fogorvosnál.
– Hallott már olyanról, hogy foghúzás után alkoholmentes sör okozott extra fájdalmat és blokkolta a fájdalomcsillapítót?
– Nem. De minek ivott alkoholmenteset? A normál sör finomabb.
Én meg csak néztem rá, mint a véres vattára.

Viszont átbeszéltük az átbeszélnivalókat és úgy néz ki, ha nagyon feszesen is, de elképzelhető, hogy a hatvanadik születésnapomra már lesz fogam. Nem végleges, de egy vacsora alkalmára betehető. Mint a Tom és Jerry-ben a kutya támadó fogsora. Mondjuk elég hülyén is nézne ki, a tágabb család vadul szervezi a titkos szülinapi partit, én meg kiülnék a díszhelyre a zabpelyhemmel meg a málnaszőrrel.
Ami viszont teljesen biztos, hogy a születésnap előtti bringatúrán még nem lesz fogam. Már most szakadok a röhögéstől, hogyan fogom selypítve végigkommentálni az utat.

__________________________05.14; kedd

Tanult embernek párja nincs. Ma utánanéztem és kiderült, hogy a monori söröző nem egyedi söröző, hanem lánc. Olyan lánc, amelyiknek mindenfelé van sörözője. Többek között itt mellettünk, kábé tíz kilométerre is. Vasárnap ott mentünk el mellette, csak nem vettük észre. Csá Monor.
Illetve, a fene tudja. A Páva nagyon bejött, oda lehet, hogy még be fogok járni.

Tegnap nem ittam alkoholmentes sört (sem) és egész tűrhetően éreztem magam. Fájni fájt a fogam, de nagyjából a tűréshatáron. Reggel voltaren dolo, este cataflan dolo és ennyi elég is volt.
Néha mosolyogtam is.

Egy újabb mérföldkő: támaszkodás nélkül is fel tudom venni állva a nadrágomat.

Feltekertem a Normafához. Egyelőre még csak a montival, de akkor is.

Így múlik el a világ dicsősége. Ingyenes koncert a soroksári majálison: Boney M.

__________________________05.15; szerda

Álmomban sört ittam és futottam.

Ma mentem egy túratesztet. Meglehetősen élethű tesztre sikerült. 121 kilométer tekerés, nagyjából sík terepen. Fogam jelenleg sincs és a túrán sem lesz, így be kellett érnem reggelire egy zabpehellyel, napközben pedig két tejberizzsel. Meg három sörrel. A teszt sikeres volt, a lábam kibírta és én sem fordultam le végelgyengülésben a bringáról. Aztán este itthon már adtam az érzésnek. Zabpelyhet.
Illetve. Valahol érzem az értetlenkedést. Tegnap feltekertem a Normafához, ma toltam egy 121 kilométeres kört, jogos lehet a kérdés, hogy mit siránkozok én itt? Nos, valahogy úgy vagyok, mint a rozmár. A szárazföldön irgalmatlanul béna, a kis fókák vigyorogva táncolják körül, bezzeg a vízben, ott nincs ellenfele. A kerékpáron megyek, mint a golyó, oké, nem annyira mint régen, de azért elég golyószerűen, aztán ha leszállok a bicajról és mondjuk el kell sétálnom a söntéshez, úgy vonaglok, mint egy rossz kurva.

Aztán este, kiélvezve, hogy végre már nem fáj a sörtől a fogam, ittam még kettőt. És ellazultam, annyira kellemesen, hogy már nem is érdekelt, mennyire fáj a lábam.
Egy kis ízelítő abból, milyen is lehetne az élet.

__________________________05.16; csütörtök

Háát… ma reggel igencsak nehezen ment a járás, de még fájdalomcsillapító után is. Mi lesz itt, ha nem két erős bringás nap jön, hanem öt?

Éjszaka a Windows Update felrakott négy foltot. Reggel már nem láttam egy hálózati meghajtót (NAS) sem. Körülbelül három órát szívtam vele, míg az interneten fellelhető 4257 vudu varázslat közül az egyik végül megjavította a rendszert. Fasza. Miközben ma enélkül is feszített lett volna a napom. Mit mondjak, délután négykor ebédeltem és fél hétkor kezdtem el implementációs tervet írni.

A fiam túl van az első éles munkahetén. Négy napon keresztül röpködött Európában, napi két fordulóval. Nem ő volt a kapitány – nyilván – de ő vezetett. A felesége megosztott egy videót, amin éppen felszáll az a gép, melyet vezetett. Néztem… néztem… és csóváltam a fejem. Egyszerűen nem tudtam elképzelni. Hogy az a valamikori tökmag ott ül a vezetőülésben és egy akkora hatalmas döggel ilyen kecsesen, könnyedén szökken fel az égbe.

Én meg még mindig a Windows registry-t turkálom, mint 25 évvel ezelőtt.

__________________________05.17; péntek

Kész szerencse, hogy ilyen szeles, viharos, trágya idő van. Egész nap meló meg bringaszerelés.

__________________________05.18; szombat

Kifejezetten vicces. Mindenki, aki pörgetni akarja a blogját/fórumját, nekiáll dicsérni Magyar Pétert és ekézni a DK-t, a szektatagok meg egyből mennek őrjöngeni.
Illetve, hoppá, most én is ezt csináltam.

A tegnapi szerelésnek meglett az eredménye. Az eredetileg eladásra szánt RC520-ast átalakítottam és igencsak jó túrabringa lett belőle a lányomnak. Ma azzal toltam egy 76 kilométeres kört és felettébb jól ment.

__________________________05.19; vasárnap

Erős bringás nap után azért még vannak kinlódások. Az éjszakai vécérejárás, a reggeli első mászkálások nagyon durvák, kapaszkodok mindenbe, mert nem tudok rendesen rálépni a lábamra. Szerencsére ez csak izomláz, tíz perc járkálás után elmúlik.
Ma dafke tekertem 93 kilométert. Ugyanazzal az RC520-assal, mint tegnap, csak most már lementem durvább terepre is. Meglepően jól teljesített. Tetszik.

Fogfronton béke van. A második antibiotikumkúra kisöpört minden gyulladást, a két kihúzott fog utáni seb szépen gyógyul, kedden kezdjük el az építkezést. Csak éppen… annyira, de annyira ennék már valami szilárdat. Oké, zabpehellyel, krémekkel, joghurtokkal, tejberizzsel és mindenféle folyadékokkal tudom biztosítani az energiaszükségletemet, de annyira jól esne már valami szilárd: hús, kolbász, zöldség, olajos magok, pékáru… meg ilyenek.

Lányom este megvigasztalt, hogy ez a rengeteg sántítás és fájdalom pont azt igazolja, hogy jó úton járok. A durva izomláz erős terhelés után jelentkezik, viszont az elvesztett izmok visszanövesztéséhez pont erős terhelés kell.

__________________________05.20; hétfő

Készülök a munkanapokra. A Listonic bevásárlócetlimre felírtam, hogy Lucifer. (Így becézem a könyvelőmet. Hosszú történet.) Nos, ha eddig nem tudtad volna, az egykori Fényhozó, jelenleg a pokol királya, valójában elektromos termék. A Listonic legalábbis az ‘Electronics & Office’ kategóriába sorolta.

Jogszerű?

Én ugyan valami mérnökféleség lennék, de annyit még mi is tanultunk politológiából, hogy mi a különbség a legális és a legitim között. Az országban viszont ez a megkülönböztetés mintha elveszett volna, úgy értem, hogy még az ellenzéki sajtó sem igazán erőlteti a témát. Pedig fontos lenne.
Röviden összefoglalva, ha egy kormány a meglévő törvények alapján viselkedik, az legális, de ha a törvények nem egy manipulálatlan közösség értékitéletét fejezik ki, nem annak az érdekeit szolgálják (hanem például egy autokrácia fennmaradását, vagy a büntetlen lopást), akkor maguk a törvények nem legitimek, azaz innentől a betartásuk (legalitásuk) vizsgálata értelmetlen.
Ahogy az alábbi interjúban is kitérnek rá.

A modern autokráciák jogszerűen működnek. A Fidesz minden kérdésre azt feleli, hogy minden a jogszabályoknak megfelelően történt. Ha valami megfelel a jogalkotási szabályoknak, attól még lehet jogsértő?

Azért én vitatnám azt a szakirodalomban is létező tézist, hogy ez egy legális autokrácia, amelyik a jogot betartva képződik és működik. Például a magyarországi esetben az Európai Unió Bírósága, az Emberi Jogok Európai Bírósága, de kezdetben pár ügyben még az Alkotmánybíróság is kimondta, hogy súlyos jogsértések történtek a rendszer kiépítésekor és utána. Például jogsértően távolították el a Legfelsőbb Bíróság elnökét, az adatvédelmi biztost és sok köztisztviselőt.

Ha annyira jogszerű volna a rendszer, akkor nem lett volna életbevágóan fontos leváltani a bírósági vezetőket, új tagokat bevinni az Alkotmánybíróságra, és eltörölni garanciális eljárásokat. Akkor nem arra kellenének a bíróságok, hogy jogszerűnek mondják a jogszerűtlent, és fordítva.

Van egy másik szintje a kérdésnek. Ha egy rendszer jogszerűen működik abban az értelemben, hogy betartja a maga alkotta törvényeket, akkor biztos, hogy rendben van? Ez elvezet a gonosz jog problémájáig. Ezt a fogalmat a náci jogra alkalmazták utólag, a háború után. Jogfilozófusok és később bíróságok is kimondták, hogy a tömegpusztító rendszer gonosz jogot hozott létre. Egy olyan rendszerben, mint a náci, ahol gonosz jog érvényesül, nem az követ el jogtalanságot, aki megsérti a törvényt és megtagadja az engedelmességet, hanem az, aki végrehajtja a gonosz törvényt. Ilyen rendszerben nincs kötelességünk az engedelmességre.

Igen, de az egy totalitárius rezsim, ezek meg nem azok.

Így van. A náci jog gonosz jog volt, a sztálini is, és Ceaușescu rendszerét is ide lehet sorolni. Aztán van egy széles szürkezóna, ami nem ilyen tiszta eset, amit nehéz besorolni. A modern autokraták egy része nem követ el tömeges erőszakot a saját népe vagy más népek ellen. Igyekeznek demokratának és jogtisztelőnek látszani. De autokraták ők is. Itt sokkal nehezebb megválaszolni azt a kérdést, hogy be kell-e tartani az autokrata jogrendszer szabályait.”

Interjú Tóth Gábor Attilával

Maga a teljes interjú elég jó látlelet. Sajnos.