MiVanVelem

Rendszeresen szoktam álmodni és a legtöbbjére ébredés után emlékezni is szoktam. Igen, arra is, ha több álmom volt egy éjszaka. Valamikor ezeket le is jegyeztem, de ma már nem érdekel az egész. Viszont néha előfordul, hogy annyira zavarbaejtő dolgok esnek ki, melyeken utána hosszabb ideig agyalok.

Most éppen az volt, hogy – hasonlóan az ébren töltött időszakhoz – az álmomban sem néztem sem tévét, sem filmeket, sem sorozatokat, tőlem aztán kitalálhattak akármit. Aztán egyszer szóltak, hogy ezt a sorozatot most mindenképpen nézzem meg, mert ez annyira, de annyira ütős, hogy nem lehet kihagyni. Addig kapacitáltak, míg végül rászántam magamat: megnézem az első két részt. Már az elsőnél gyanús volt egy kicsit, de a másodiknál végképp biztos lettem benne, hogy az alkotók az én életemből írtak sorozatot: valahogyan megtudtak rólam mindent, még azt is, amit mindezidáig sikeresen tikoltam, nem vacakoltak, teljesen őszintére vették a figurát, ráadásul Danny DeVitónak adták a főszerepet. Gyártottam egy nagy tál sajtos pirítóst, magam mellé vettem néhány sört és kiváncsian néztem a további részeket. Aztán amikor elértünk addig a pontig, ahol most is élek, azaz amikor már kezdtem tényleg kiváncsi lenni, akkor – ahogy mindig, amikor egy álom kezd igazán élvezetes lenni – felébredtem.
Ez még önmagában nem lenne érdekes. Ami azzá teszi, azaz ami miatt napokig csak bután néztem, az az volt, hogy tulajdonképpen kívülről láttam magamat egy csomó, a múltamban megtörtént jelenetben. Azaz mintha ültem volna a tévé előtt, Danny produkálta a hülyeségeket, Morgan Freeman pedig narrálta. Innen nézve teljesen máshogyan néztek ki az események, ahhoz képest, ahogyan az emlékeimben éltek.

Na most… ilyenkor mi van? Ki álmodik kit? Dsuang Dszi a lepkét, vagy mindenki egymást?

Valahol az embernek joga kellene, hogy legyen egyfajta korrekt tájékoztatásra. De legalábbis igénye. A kormányoldalt most hagyjuk, az mindenféle rejtőzködési szándék nélkül aljas és hazug propaganda, melynek egyedüli célja a gyűlölet maximumra szítása.

Ezzel szemben az ellenzéki sajtó… milyen is?

Nos, azt állítják magukról, hogy ők kiegyensúlyozottak. Nem hallgatnak el semmilyen hírt, jöjjön az akár az ellenzéki, akár a kormányoldalról.
Így van? Tulajdonképpen igen. Csak valahogy mégsem.

Mire gondolok? Konkrétan arra, hogy kiáll valami fideszes beszélő seggfej és belerókázik a médiába. Hírértéke nincs annak, amit mond, eleve markánsan látszik, hogy hazudik, ráadásul tudjuk, hogy holnap simán mondja majd az ellenkezőjét is. Az egész akció értelme annyi, hogy maximális arroganciával felkúrja a még saját fejjel gondolkodni képes emberek agyát. Hogy fokozza a gyűlöletet.
Mit csinál erre az ellenzéki sajtó? Mindegyik kivétel nélkül nyitólapon hozza, öles fényképekkel, 72 pontos betűmérettel, hogy mit mondott az aznapi ügyeletes fasz. Pedig hírértéke nincs, simán el lehetne engedni. Vagy ha volt benne valami, akkor két bővítetlen mondatban összefoglalni, esetleg kapcsolódó elemzést mellékelni hozzá. Az tényleg tájékoztatás lenne. Így viszont – nevezhetik akár a harckészültség fenntartásának is – de ez ugyanolyan uszítás, mint a másik oldalon. Azaz itt is markáns cél – a kattintásmágnes mellett – a gyűlölet szítása.

Nézd meg. Évek óta nem lehet úgy belépni egyik nagyobb ellenzéki portálra sem, hogy ne legyen kint mindennap egy Orbán óriásposzter. Miből gondolják, hogy én ennek a gazembernek az öntelt ábrázatát szeretném nap mint nap nézegetni? Ezzel azt érik el, hogy még ha éppen minden írás korrekt és tényszerű is aznap, nekem mégis kinyílik a bicska a zsebemben, már a belépésnél.
Pedig vannak jó írások, olyan elemzések, melyek a kormányoldalon elképzelhetetlenek lennének, olyan fontos hírek, melyeket máshonnan nem tudnánk meg, csakhogy ezeket egyre inkább elnyomja az uszító szándék.
Márpedig ha van egy színvonalas kocsma, amelyikbe csak a szaros vécén keresztülmászva lehet bejutni, az elég rendesen lelohasztja az érdeklődést.

Este családi gyűlés volt, ahová ketten is röhögve érkeztek meg, ugyanis érintettek voltak a Corvinus diplomaosztóján és vigyorogva mesélték, mik hangzottak el, de úgy, hogy eleinte nem is hittek a fülüknek, hogy pont a Corvinuson, érted, hiszen nemrég még a Lánczi és a mostani csinovnyik sem jobb, sőt, erre ilyeneket mondott a hapsi és utána vastaps, a hivatalos emberek meg szószerint lefagytak, szóval nagyon odabaszott, de persze valószínűleg ezek után Jaksity Györgyöt még a kerületbe sem fogják beengedni, nem hogy a Corvinusba, miközben azért érdemes elgondolkodnunk azon, van-e ennek még értelme, egy ilyen kamikáze akcióval ha nem is kinyírni magunkat, de megnehezíteni az életünket, miközben a hallgatóság maximum röhög egy jót, most aztán beolvastak a Dagadtnak, aztán megy minden a maga útján, hiszen aki eddig is használta a szemét, az eszét, annak nem mondott semmi újat, aki meg nem, az meg úgyis reménytelen.