Edge kicsorbulva

Többször elszórtam itt-ott, mindenféle írásokban, hogy a hétköznapokban az Edge böngészőt használom. Az elsők között voltam, akik Firefoxról Chrome-ra váltottak, nagyjából olyan korán, amikor a többség még nem is hallott róla. És az elsők között voltam, akik otthagyták. Egyszerűen giganagy monstrum lett belőle, már gépindításkor lefoglalta a memória felét, a Task Manager csupa Chrome alkalmazással lett tele. Addigra már szinte az összes böngésző chromium alapú lett, olyan nagyon nem lehetett mellényúlni, gondoltam, kipróbálom az Edge-t, az úgyis benne van az oprendszerben. Szerencsém volt, rögtön találtam benne 2-3 jó kiterjesztést, olyanokat, melyek a Chrome-ban vagy nem voltak, vagy nem működtek olyan jól. A lényeg, hogy ezekkel elvoltam, tudtam használni több gépen is, nem csinált hülyeségeket.
Egy ideig.

1. Az első botlásról itt írtam. Habár a végére kiderült, hogy valamilyen szinten a Chrome is érintett, de az Edge sokkal jobban és végül erre a böngészőre égett rá az abnormális működés. (Azért az, hogy külön kiterjesztést kellett telepítenem, amelyik Chrome-nak hazudta be az Edge böngészőt, nem festett túl jól.)

– Egy! – mondta a cowboy.

2. Ez viszont nagyon durva botlás, a bazdmegek bazdmegje.

Edge stores all of your browser passwords in clear text, even if you haven’t used them in this session, y’know, just in case.
I figured, it couldn’t be that easy, right? But like so many things, yes, yes it was.
To reproduce this
– Open Edge. Don’t browse anywhere, just open it.
– Flip out to Task Manager, search for Edge, then expand that task
– Highlight the “browser” sub-task, right click, and choose “Create Memory Dump”.
– Now let’s look for passwords!
The logged in Windows user can dump all of their stored Edge credentials with no additional rights. Which means that the malware that user executes also has those credentials for the asking.
Microsoft classifies this as “intended behaviour”. I’m not sure what manager or lawyer decided that, hopefully it wasn’t anyone in their security team.
SANS Internet Storm Center

Ez azért már megütött. Mekkora beleszarás már!
Mi a helyzet a többi böngészővel? Nos, értelmes böngésző módjára nem rántják fel _az összes_ jelszavat induláskor, csak azt, amelyikre szükségük van.
Mit lehet tenni? A ‘használjunk más böngészőt’, az kevés. Most, amikor ezt írom, nincs megnyitva az Edge, mégis 10, azaz tíz Edge taszkot mutat a Task Manager.

Szerencsére ekkor már kábé fél éve a Bitwardent használtam, rövid utánaolvasás után kiderült, hogy bele lehet integrálni a böngészőbe, kikapcsolva annak a jelszómenedzselését, szóval körvonalazódott a megoldás:
– Jelszóexport az Edge-ből.
– Jelszóimport a Bitwardenbe.
– A Bitwarden beépítése a böngészőbe.
– A böngésző jelszómenedzsmentjének kikapcsolása.
– A mentett jelszavak törlése a böngészőből.

Majd. Ha lesz rá időm.

– Kettő! – mondta a cowboy. Bár legszivesebben huszat mondott volna, akkora volt a botlás.

3. Fura, hogy végül egy ilyen apróság borította az asztalt, de mondjuk úgy, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban. (Imádom a képzavarokat.)
Nem nézünk tévét, tizensok éve nincs előfizetésünk, én speciel még streaming jelleggel sem nézek semmit. Kivéve a bringatúrás videókat a Youtube-on, illetve a dartsversenyeket. Előfizettem a pdc.tv-re, amikor valami dartsverseny van, akkor az folyamatosan megy a nagy tévén, ha érdekesebb meccs van, akkor nézem.
Ebbe rondított bele az Edge. Körülbelül egy héten keresztül csak egy hibaüzenet fogadott a pdc.tv oldalon, valami túl nagy kukiról. Nyilván el lehetett volna kezdeni nyomozni, hogy mi ez és az _összes_ többi böngésző (öt van telepítve) miért működik rendesen, de ez volt az a pont, ahol bepöccentem. (Mondjuk, volt előzménye, sokszor a Komoot oldalait sem tudta betölteni, ilyenkor váltottam át Chrome-ra.)

– Három! – mondta a cowboy és lelőtte a lovat.

Első körben kigyűjtöttem azt a pár kiterjesztést, amelyek nélkül nem tudok élni. Mára mindegyik elérhető Chrome alá is, ugyanúgy működnek. Letöröltem a régi katyvaszt, felraktam az újakat, ráhúztam a Chrome-ra egy hasonló témát, mint amilyen az Edge-n van… és megkaptam ugyanazt az élményt, mint amit eddig az Edge nyújtott. Gyorsan beleintegráltam a Bitwardent, letiltottam a Chrome jelszómenedzserét. Átállítottam alapértelmezett böngészőnek. Gyakorlatilag kész is voltam.
Persze, hogy nem.
Ugyanezeket el kellett játszanom mindegyik gépen, melyeket használok és ami a legdurvább, a mobilon is. Ott azért elkinlódtam egy ideig a Bitwardennel, de végül összejött.

A végére maradt a legkeményebb feladat: a jelszavak konszolidálása. A Chrome-ból is kiexportáltam a tárolt jelszavakat és beimportáltam a Bitwardenbe. Inkább legyen meg egy jelszó többször, mint egyszer sem. Aztán valamikor majd rendet rakok.
Valamikor. Majd.

Jó. Megvolt. Akkor szabaduljunk meg mindkét böngészőben a mentett jelszavaktól.
Ekkor szakadt rám a plafon.

A Chrome sima ügy volt. A jelszókezelésnél volt olyan menüpont, hogy az összes jelszó törlése, megnyomtam, törölte, a szinkron miatt törölte a felhőből is és így törlődött a többi készüléken (laptop, mobil) is. Kész.

A Microsoftnak ezt nem sikerült megugrania. Nagyon, nagyon nem.
Eleinte nem hittem a szememnek. Aztán ordítva káromkodtan. Végül rezignáltan törődtem bele az elfogadhatatlanba.

Kezdjük ott, hogy nincs ilyen menüpont. Olyan van, hogy mindenféle adatok törlése, itt a jelszavakat lazán hozzácsapták az összes többihez, azaz ha jelszót akarsz törölni, akkor az visz mindent: kukikat, history-t, favoritokat, cache-lt cuccokat. Ezt nyilván nem akartam. A jelszavakat ugyan mutatta a böngésző, de törölni csak egyenként lehetett.
Ezen gondolkodj el egy kicsit. Kábé 500 mentett jelszavam volt. Minden egyes törlés három kattintásba (mert ugye visszakérdez, hogy biztos?) és kábé tíz centiméter egérútba került. Mindez azért, mert basztak kirakni egy ‘delete all’, vagy akár csak egy select négyzetet a jelszavak mellé, persze ‘select all’ lehetőséggel. A kilencvenes években volt egy beosztottam, önképzéssel tanult meg kódolni, egyszerűbb programokat irkált, de még ő is tisztában volt azzal, hogy ha egy listát kell kezelnie, akkor rak mellé olyan kontrolokat, melyek lehetővé teszik a lista elemeinek szelektív kezelését. Ha nem csinálta volna, rojtosra rúgom a seggét.

Természetesen küzdöttem. Mint malac a jégen. Nagyjából hasonló eredménnyel. A Gemini brutál durván leszerepelt, annyiszor küldtem el a k.anyjába, hogy ha az AI egyszer átveszi az uralmat a Földön, akkor nekem annyi. Végül több órás kinlódás után eljutott oda, ahová a Claude rögtön az első lépésben.

1. Nincs olyan lehetőség, sem kliens oldalon, sem a login.live.com oldalon belépve, melynek révén le tudnám törölni az összes jelszavamat, és csak a jelszavakat. Nincs.

2. Hákolás van.
Claude:
– Profilikon > Sync (vagy Beállítások > Profilok > Sync). Kapcsold ki a “Jelszavak és jelszókulcsok” (Passwords and passkeys) szinkronizálást. Ez fontos: ha ez bekapcsolva marad, a helyi törlés után az Edge simán visszahúzza a felhőből a jelszavakat.
– Zárd be az összes Edge ablakot, majd Ctrl+Shift+Esc-kel nyisd meg a Feladatkezelőt, és nézd meg, fut-e a háttérben msedge.exe folyamat (gyakran fut, még ha látszólag be is zártad). Állítsd le mindet.
– Navigálj a %LOCALAPPDATA%\Microsoft\Edge\User Data\Default mappába (ha több profilod van, a megfelelő “Profile 1”, “Profile 2” stb. mappába). Töröld a “Login Data” és “Login Data-journal” fájlokat — ezekben tárolja az Edge a helyi jelszó-adatbázist.
– Indítsd újra a böngészőt, és nézd meg az edge://settings/passwords oldalt. A helyi jelszólistának üresnek kell lennie.
– Ezt csináld meg az összes érintett számítógépen, eszközön.
– Valamelyik gépen Profilikon > Sync > “Reset sync” (szinkron visszaállítása). Ekkor szivárog fel a felhőbe a jelszavak törléséről szóló hír, és törlődnek onnan is.
– Az összes többi gépen a szinkronizálás visszaengedélyezése.

(Nem ezt választottam, fogalmam sincs, hogy működik-e. A Claude szerint igen.)

3. Az összes jelszó törlése. Egyenként. (Ekkor viszont maradhat bekapcsolva a sync.)

Finom, nem?

Betettem az mp3 lejátszóba néhány Alvin lemezt, bontottam egy üveg bort és nekiálltam egyenként kézzel kitörölni a jelszavakat.
1500 kattintás. 50 méternyi egerezés.
Röpke másfél óra alatt megvolt.

Az utóbbi években veszettül szivárog el nálam az MS respektje. Nem akarom mindet leírni, maradjunk annyiban, hogy ezzel a fenti szopatással nagyjából el is érték a mélypontot. Vedd észre, hogy csak ebben az írásban két gigászi inkompetencia is megjelenik és akkor még jóindulatú voltam, nem feltételeztem, hogy szándékosan szivatják halálra a felhasználóikat, illetve építenek bele a szoftverbe Holdról is látszó biztonsági lyukat.

És akkor csodálkoznak, hogy a Copilot-ot bottal sem vagyok hajlandó megpiszkálni. Olyan szinten játszották el a bizalmamat, ahonnan már nincs visszatérés.

A Nagy Toszkán Túra – Videó 01

A film kicsit lassan indul be, mint minden nagy túra első videója, de aztán megjelenik a toszkán táj és berúgja az ajtót. Nagyon kicsi Crete Senesi, majd a nap nagy része a Chianti-völgy bejárásával telik el. Brolio kastély, Gaiole in Chianti, Radda in Chianti… a gyönyörű tájtól tátva maradt a szánk, ami kész szerencse, mert így könnyebben csúszott a bor.

Megvágta, meglőtte 10: Videót nézni

Az utóbbi időben nagyon elmentek az írások a videóvágás felé, ami egyfelől jogos, másfelől viszont történt itt az átalakítás során jócskán más is, ahogy az elején is felvázoltam.

Például nézzük meg, mi a helyzet a videók megjelenítésével?

Az erősítőre simán rádugtam a tévé optikai kábelét, működött.

  • Aztán időnként ez is meghülyül, a tévé elveszíti az optikai csatlakozást. Kikapcs/bekapcs, tadam, lesz. Ennél kellemetlenebb, amikor a DLNA-t veszíti el, ekkor a NAS-on kell újraindítani a DLNA szervert, majd tévé kikapcs/bekapcs.
  • Aztán maga a DLNA. Ettől fáztam egy kicsit, ilyesmivel még nem játszottam, először nem is igazán értettem, mi ez, aztán utánaolvastam és meglett. A NAS-on még bénáztam egy adagot, leginkább azzal kinlódtam, hogyan sugározzak tartalmat úgy, hogy a tévé médialejátszója is értelmezni tudja. Aztán sikerült. Csak éppen az utolsó három év videóiból egyet sem játszott le. Ettől azért megkapartam magam. Aztán még jobban megkapartam magam, amikor kiderült, hogy a régi videók 60-70%-át sem játssza le. Bakker. Jó vétel volt ez az okostévé.

    Hogyan lehetne megkerülni? Hát, például a Youtube-on keresztül. Mondjuk, ez kerülésnek már tényleg kerülés, jó nagy, de működik vajon? A saját videóim ugyanis kint vannak 4K-ban a csatornámon, elméletileg onnan is tudnám nézni a beépített Youtube kliensből. Megint pofára estem. A YT kliens nem engedte 1K-nál magasabbra venni a felbontást, azt meg a Youtube szándékosan elrontja, szóval elég gyatra lett a végeredmény. Megnéztem mások videóit, ott engedte a 4K-t. Nálam nem. Ez már valami személyes rémálom.

    Újabb kerülőút. A tévére rá volt kötve egy miniPC is, elméletileg arról is le lehetett volna játszani a videókat. Mindenki ugyanazon a gigás switchen lógott, Cat6-os kábellel: a DLNA szerverként működő NAS, a miniPC és a tévé is, a PC és a tévé között HDMI, a PC pedig USB-ről ment rá az erősítő DAC bemenetére. Jól nézett ki.
    Csak éppen a miniPC kevésnek bizonyult. Nem nagyon, de pont eléggé. Előzőleg ugyanis 1K-s tévére volt kötve és azon éppen elvitte a videókat, még a 4K-sat is, de az új 4K-s kijelző kifogott rajta. Ha viszont a 4K-s tévét visszabutítottam 1K-ra, akkor olyan pocsék lett a kép, hogy sírtam.
    Persze így is. Belekeveredtem egy olyan kellemetlen zsákutcába, amelyből nagyon fog fájni a kijövetel.

    Nagyjából 160e forintba fájt. Ennyibe került egy új miniPC, amelyik már képes volt lejátszani jó minőségben a 4K-s videókat a 4K-s tévén. De hol voltam ekkor még ettől?

    Kezdjük azzal, hogy amikor megláttam az árakat, rosszul lettem. Intenzív egyeztetésbe kezdtem a Geminivel, több napi tárgyalás után végül sikerült darabonként beszereznem a cuccot. (Szívesen linkelnék, de ez már egy 8 hónapos sztori, az akkori linkeknek semmi relevanciiája sincs.) És így, darabonlént beszerezve, saját kezecskéimmel összerakva lett “csak” 160e forint.

    Aztán az az összerakás. Tudni kell, hogy a 90-es években rövid ideig hardveres is voltam a munkahelyemen és akkoriban tényleg értettem is hozzá. Most viszont, ahogy ránéztem az SSD-re, majd belenéztem a miniPC-be, majdnem elsírtam magam. Ez már nem az én világom, nagyon nem. Aztán a Youtube alapján kiókumláltam, hogyan kell beraknom, de a hűtéssel gondban voltam. Ha van a miniPC-hez gyárilag hűtő (már ha az az), akkor minek adtak az SSD-hez külön is? Mindkettőt be kell raknom? Ha igen, akkor hogyan néz ki a szendvics? Aztán megint megkérdeztem a Geminit, a szerencsétlen egészen addig hülyeségeket mondott, amíg el nem kezdtem mindent lefényképezni és így már sikerült tisztáznunk, hogy az SSD-hez adott hűtőt kell beszerelnem, a géphez adottat meg nyugodtan kidobhatom.

    Eh, öreg vagyok én már ehhez.

    Aztán gyorsan visszafiatalodtam. Lusta vagyok visszaolvasni, szerintem valamikor régen írtam, hogy kidobtam az ezeréves D-Link DNS323 NAS-t (egy vicc volt már az egész), a benne lévő két diszket meg be akartam rakni a desktop PC-mbe. Igen ám, de már csak egynek volt bent hely. Ugyan ott figyelt még 3 minidiszknek való, dehát abba spec nem fér bele egy normál diszk. Fejvakarás. Jé, van benne még egy DVD hely is! Hmm. Hmm. Elővettem ez ezeréves múzeum dobozomat és előtúrtam egy szerelőkeretet. A 90-es évekből. Ilyentől ma már mindenki világgá szalad, manapság már minden műanyag, meg rugó, meg bepattintás, csavarhúzó már nem is kell… én viszont előszedtem a régi csavarjaimat is és tiptop beszereltem a másik diszket is a DVD helyére.

    Na mindegy, működött a miniPC, kiszedtem a régit, beraktam az újat. Nézzük, mit tud. Háát… lejátszotta a videót, az tény… de hogyan? Megint sírtam. Hány csillió pénzt öltem már a projektbe és még mindig nem jutottam el odáig, hogy a 4K-ban gyártott videóimat meg tudjam nézni 4K-ban!
    Elkezdtem kipróbálni egy rahedli videólejátszót. Bevontam a Geminit is, hogy segítsen tuningolni a lejátszókat. Megint eltelt pár nap. Aztán felszállt a fehér füst. Akadt egy lejátszó, amely viszonylag jó minőségben le tudta játszani a 4K-s videókat.
    A Windows Media Player.
    Igen, nekem is egyfolytában tikkelt a szemem. De hát mit lehet csinálni?

    Aztán a slusszpoén. Véletlenül vettem észre, hogy ha nem AVC-be, hanem HEVC-be renderelem a 4K videót, azaz nem 60 mbps a bitráta, hanem csak 40, akkor már lejátssza az okos tévé médialejátszója is. Ebben az a vicces, hogy a HEVC sokkal komplexebb tömörítést használ, azaz a lejátszáshoz sokkal több GPU kell. Aztán azt mégis lejátssza, az egyszerűbb AVC-t meg nem. Mintha lenne a szoftverben egy beledrótozott korlát, miszerint a 60 mbps már sok, azt el se kezdi lejátszani, függetlenül a kódolástól.
    De! Ha esetleg átsiklott volna rajta a figyelmed: az okos tévé médialejátszója játssza le a HEVC 4K videót tökéletes 4K minőségben. MiniPC nélkül.
    Jó. Ez akár jó hír is lehetne. Csak éppen… három év… 93 videó. Ennyit kellene újrafordítanom. Végül két évet megcsináltam, a 2023-at majd ha lesz rá időm, meg kedvem.

    Jogos lehet a kérdés, hogy akkor ezek után kidobhatom-e a miniPC-t? Ránézésre igen, de valójában nem.
    – A 4K-s tévét már csak alapból is meg kell tudni hajtani valami PC-vel.
    – Bizonyos esetekben Youtube videókat ezen keresztül érdemes nézni (nem, nem a beépített Youtube kliensből), ehhez viszont megint kell 4K lejátszás.
    – Ha olyan streaminget néznék, amelyhez nincs kliens – ilyen például a PDC darts – akkor csak a miniPC-n keresztül tudom nézni.

    Aztán a tévé médialejátszójának a hülyeségei:
    – Nem tud DVD-t lejátszani. Amikor kiselejteztem a videóDVD-imet, az összeset felmásoltam a NAS-ra. Na, ezeket nem tudom lejátszani, csak a miniPC-n.
    – A beépített lejátszónak korlátozott a codec készlete. A PC-n meg azt csinálok, amit akarok.
    – De a legdurvább a VFR videók lejátszása. Nem tudja. (Mi is a VFR? Korábban írtam róla, a változó frame rate értékkel renderelt videókról van szó és az a helyzet, hogy nagyon sok házi videó – konkrétan a kajakos társaságunk nagyjából összes túravideója is – VFR.)

    Osztunk ész nélkül

    “Kísérletek szerint az emberek pontossági ítéletei lényegesen jobbak lehetnek annál, mint amit megosztási döntéseik mutatnak. Sok esetben egyszerűen nem az igazságtartalomra figyelnek, hanem az újdonságra, az identitásjelzésre vagy az érzelmi hatásra.”
    Frész Ferenc

    Teljesen összezavarodtam. Most akkor megosszam ezt az írást, vagy sem? :)

    Nyilván hülyéskedtem, kétszer is alaposan elolvastam az írást, mielőtt megosztottam. Habár a már némileg unalmas Unger-hisztériáról szól, de azon belül leginkább a Facebookról, a platformhasználati szokásainkról és rólunk, a racionális helyett érzelemvezérelt, felületes emberekről. Érdemes végigolvasni.

    “Ez a szelektív kontextualizálás fontosabb és gyakoribb technika, mint a teljesen kitalált álhír. A felhasznált mondat valódi, de a befogadó már egy olyan értelmezési keretben találkozik vele, amelyik előre meghatározza, hogy csalódást, dühöt vagy árulást kellene éreznie.”

    Dinnye

    – Ez a dinnye finomabb, mint a múltkori!
    – Igen, ezt a piacon vettem.
    – Maradhat.
    – Annyira nem. Holnaptól szeptember, ilyenkor már nem veszünk dinnyét. Lőrinc belepisil.
    – De kóstold meg ezt! Még teljesen jó.
    – Hmm, tényleg. Mi van itt?
    – Lehet, hogy nem mer hazajönni?

    © 2026 MiVanVelem

    Theme by Anders NorénUp ↑