• Nem tudom, létezik-e olyan, hogy felbontott borosüveg nélkül főzni?

• Nem volt elég jó szülő, képtelen volt eltalálni a lottószámokat.

vs

• A frusztráciió, hogy a gyerek egészséges lelki fejlődése miatt nem lehet ötösöm a lottón.

1978 és 1982 között Kazincbarcikán éltem. A városban, de legalábbis a köreinkben, köznevetség tárgya volt a 6-os helyijárat busz. Ez egy feltáró buszjárat volt, az egykori Alsóbarcika és Sajókazinc települések családi házas övezetét járta be keresztül-kasul. Ennek persze ára volt. Amíg a hagyományos buszjárattal 10-15 perc alatt jutottunk fel a BVK-tól a buszpályaudvarra, addig a 6-os busz 45-50 perc alatt ért fel ugyanoda. Az se sokat segített a helyzeten, hogy ezen a vonalon egy piros Ikarus31 közlekedett. Ez már akkor is rettenetesen ósdi busznak számított. (Csak érdekességként említem meg, hogy az akkoriban hétköznapiként használt Ikarus180 ma már szintén rettenetesen ósdinak számít, sőt, ma már összemosódott a két busztipus, mindkettő őskövület.) Időnként, pusztán csak a buli kedvéért felszálltunk rá és térdünket csapkodva röhögtünk, ahogy az öreg Csepel motor erőlködve próbálta végigvánszorogni a távot, beleértve a kórház mögötti emelkedőt is.

Soha nem gondoltam volna, hogy valamikor szemmel látható összeget is hajlandó leszek fizetni azért, hogy újból ilyen busszal utazhassak.

Aztán megláttam, hogy a két ünnep között lesz két karácsonyivilágítós nosztalgiajárat, oldtimer buszokkal. Az egyik a nagy sikerú Ikarus66, a másik pedig egy Ikarus311. Habár nálam nagy kedvenc a faros is, de nosztalgiaértéke a 311-esnek van, szóval gyorsan vettem is rá két jegyet.

Ahogy a fiam megjegyezte, ezeknek a felvételeknek már szaga van. Nos, pont nem. Szó se róla, végig élveztem a közel egy órányi buszozást, de pont a nosztalgia nem ütött be. A busz túl steril volt. Nem volt semmi olajszag, se magában, se fűrészporral. Nem volt állott bőrszag. Úgy általában sem volt semmilyen szag. Az emberek kulturáltak voltak, nekik sem volt erős szaguk. Az én időmben kormos szagú bányászok, földszagú kistermelők utaztak rajta, nemritkán enyha pálinkaszag kiséretében. A nosztalgiabuszon az emberek mosolyogtak, keveset beszéltek, azt is halkan. Hát, az én időmben a busz élettel volt teli. Oké, olyan élettel, amilyennel, de akkor is életszag volt. Jó, nyilván tudom, hogy ezt már nem lehet reprodukálni, meg akinek életszag kell, az szálljon fel a 99-es buszra, mert ma azon van. Több is, mint kellene. Szóval tudom, mindent nem lehet már visszahozni, nem is morgok komolyan, mint írtam végig élveztem az utat. Csak volt egy apró hiányérzetem leszálláskor.

Amikor belépek a Youtube felületére, feldob egy videóajánló válogatást, a legtöbbször valami érdektelen szeméttel telit. Legutóbb ezt láttam a képernyőn. Igen, ez _két különböző_ videó ajánlója, melyek így kerültek egymás fölé.

Ez most vagy valami egészen elképesztő véletlen, vagy hátul sunyiban kuncog egy AI.