“Több dolgok vannak földön és egen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes.”
– Hamlet –

Szóval ott jártam, hogy a bringaszerelő jómunkásember felajánlotta, hogy akár by design, akár elromlott, de kicseréli az akadozó kormánycsapágyat az országúti bicajomon. Én pedig örömmel csaptam le a lehetőségre, mert akár by design, akár elromlott, de borzasztó kellemetlen volt így tekerni vele. (Elég, ha annyit mondok, hogy 12000 kilométer alatt sem tudtam megszokni.)

Aztán jött a telefon, miszerint bocs, mégse. A csapágy félig integrált, a cső belső átmérője 41,5 mm, na ilyen csapágy égen-földön nincs. Felhívta a Decathlont, de elhajtották. Abban maradtunk, hogy elmegyek én az üzletbe – végülis én tudom számlával igazolni, hogy ott vettem – és beadom, kezdjenek vele valamit. Persze előtte még össze kell rakni, mert a bringa egyelőre csak úgy hevert a szakinál. Menjek érte a következő délután.

Délelőtt viszont beugrottam a Decathlonba, mert Nej bringája is megérett egy lánc- és sorcserére. (Mondtam, hogy drága vétel volt az a láncnyúlásmérő.) Kerestem egy szerelőt, elmondtam a problémámat.
– Igen, már tegnap is telefonált valaki ezzel a problémával – nyugtázta.
– Remek. És mit lehet csinálni?
– Megnézzük.

Elég sokáig néztük. De nem volt ilyen csapágyuk. Integráltban volt méret, de az nagyon nem jó.

– Azt tudjuk még csinálni, hogy behozza, mi pedig beküldjük a központi műhelybe – javasolta a szerelő.
– Ott lesz ilyen csapágy?
– Nem tudom. De náluk rengeteg alkatrész hever össze-vissza, lehet, hogy pont lesz egy ilyen is.
– Huh. Jó. Holnap behozom.

Délután szerelő. Tolta ki a bringát és közben folyamatosan csóválta a fejét, miközben tekergett a szűk járaton.
– Nem tudom megszokni – morogta.
– Tényleg, látta a csapágyon, hogy szándékosan ilyen?
– A fene tudja. Még mindig azt mondom, hogy elmebeteg az, aki direkt ilyen csapágyat tesz be, viszont ez a szabályos, 45 fokonkénti akadás engem is elbizonytalanít.
– Oké. Köszönöm az eddigieket. Viszontlátásra!
– Viszontlátásra.

Hazatekertem, letámasztottam a bringát a kanapé mellé.

Este átjött a fiam megbeszélni ezt-azt. Úgy néz ki, a lányommal közösen elndulnak egy bringaversenyen, ehhez elkérné az országútimat.
– Oké, viheted – bólintottam – De készülj, hogy a kormány 45 fokonként akad.
– Micsoda?
– Gyere, mutatom.

Odamentünk.

– Na, elkezdem tekerni és… várjál már… szóval elkezdem tekerni és… miafasz?
– Pardon?
– Nem akad! – néztem fel kétségbeesetten, miközben jobbra-balra rángattam a kormányt.
– Az baj?
– Nem! Csak éppen nem értem!

Még amikor elmentek, akkor is csak tekergettem a kormányt. Ez nem lehet igaz. Egy órával korábban a szerelőnél akadt. Hazajöttem vele, akadt. Aztán állt egy órát a kanapénak támasztva… és már nem akad. Meredten néztem a macskákat, hátha valamelyik elárulja magát, de vagy nem ők voltak, vagy jól sumákolnak.

Másnap reggel nyilván elmentem bringázni, jó kanyargós terepen, rángattam a kormányt, úgy, ahogy kell, semmi akadás.
Érthetetlen.

De nem bánom.

A bringákat nem csak hajtani kell, de karban is kell tartani. Ez egy nagy igazság, mondaná Csodálatos Nalaya.

Úgy kezdődött, hogy vettem egy láncnyúlásmérőt. Drága eszköz volt, ugyanis ahogy végigmértem a falkát, kiderült, hogy két bringán hamarosan láncot kell cserélni (0,75-ös érték), kettőnél pedig a mérő lazán beleesett a lánc szemei közé. Ezeknek kakukk. És persze ilyenkor nem szoktunk megállni egy lánccserénél.

Az országútimnál valójában már vártam ezt a pillanatot. 12000 kilométer van benne, 6000-nél volt utoljára lánc- és sorcsere. Tekintve, hogy 2000 kilométerenként kellene, így hozzá kell nyúlni az egészhez. Én viszont már régóta készültem arra, hogy átalakítom a hajtást: a 11-28T sort lecserélem egy 11-32T sorra, a 105-ös 5800-as Shimano váltót pedig egy 7000-esre, emellett kap a bringa egy minőségi láncot is. Gondolkodtam a hajtómű cseréjén is, de az egyedül került volna annyiba, mint ez eddigi tételek, így elengedtem.
Leírva ez így egyszerű, de laikusként már az anyagbeszerzés sem volt piskóta. Azt például írták valahol, hogy a 11-32T-hez már nagy kanál kell. Azt, hogy mi lehet a kanál, még kilogikáztam, de honnan tudjam, mekkora a nagy? Mekkora az, ami most van? A gugli is inkább összezavart, mert kiderült, hogy létezik közepes méretű kanál is.
Ilyenkor a leghatékonyabb módszer az, ha hülyét csinálok magamból. Elmentem a szervízbe, úgyis időt kell egyeztetni.
– És ezeretném, ha ezt a váltót lecserélnénk egy nagykanalasra.
– Dehát ez nagykanalas!
– Óh. Akkor nincs ennél nagyobb?
– Miért lenne?
Szóval ezt is megtudtam. Mint ahogy később a netről azt is, hogy ez a _közepes_ kanál és van ennél nagyobb is, de az már a montik gigantikus hátsó lánckerekeihez való.
Aztán megjöttek a cuccok a világ különböző helyeiről. Elvittem az egészet a szerelőhöz. Délután mehettem is a kerékpárért.
– Ez a kormánycsapágy ki van kopva – fogadott a szerelő.
– Nincs.
– Ne bolondozzon már! Akad.
– Tudom. gyárilag ilyen. Így vettem.
– Akkor már hibásan vette.
– Nem. Ilyennek tervezték.
– Nézze, harminc éve szerelek kerékpárokat, még csak nem is hallottam ilyesmiről.
– Forgassa el a kormányt. Egyenesben akad. Aztán forog. 45 fokban akad. Majd 90-ben is. Ez direkt ilyen.
– De ez mire jó?
– Egyenestartás. Úgy megy, mint egy mozdony.
– És 45 fokos kanyarban?
– Ott is.
– Egyenesen?
– Megtanultam bedőlve kanyarodni.
– Nagyszerű.
– Aha. Mit is mondott, meg tudnák szerelni?
– Igen.
– Remek. Kérek időpontot.

Aztán ha ez is rendben lesz, akkor annyira jó lesz a bringa, hogy ezzel fogok aludni. Már most is igencsak pöpec, könnyű a váltás, a Szépjuhásznéhoz pedig az utolsóelőtti lánckerékkel is simán felmentem, azaz maradt még benne bőven tartalék.

Trekking. Nem mondtam, de kitalálható, hogy az én két régi bringámon volt tropa a lánc. Ezen én akartam cserélni a láncot, de már a láncvédőnél megbuktam. Szerelő. Annyiból nem is volt baj, mert ennél is időszerű volt már 8000 kilométernél egy sorcsere.

Ez is megtörtént… és most van három tökéletes bringám. Komolyan, nem is tudom, melyikbe vagyok jobban szerelmes. Mindegyik megy, mint a golyó és mindegyik szuper a saját területén. Most már csak valami időtermelő gépet kellene szereznem, hogy legyen is időm csavarogni.