Dunakanyar-kör bringával 05/04

Budapest – Esztergom – Tata – Velence – Budapest.

Kerékpáros körtúra. Teszteltük a felszerelést, az őszi nagy túra előtt. Mind a teszt, mind a túra jól sikerült. Viszont a GoPro itt jelezte először, hogy csereérett. Rengeteg felvétel nem sikerült, így a videó is váratlanul rövid lett. De azért minden helyszínről került bele valami.

Elveszett videók megkerültek

Gyertek, gyertek ide Apuci keblére.

Az utóbbi pár hónapban – szinte már mániákusan is – próbáltam rendezni a letiltott videóim helyzetét. Nem véletlenül. Végül 5 videónál nem sikerült. Az ötből négy a kedvenceim között van. Érted már? Ha egy fiszemfaszom kis videót tilt le a Youtube, akkor azt mondom, hogy legyen ez az utolsó örömöd. De itt négy jól sikerült anyagról van szó. (Hozzáteszem, az ötödik sem rossz.) Szóval volt miért küzdenem.

Magát a küzdést már leírtam korábban.

Most pedig jöjjenek maguk a videók, minimális kommenttel.

1. Albánia, a teljes körút

Ez konkrétan egy kakukktojás. Ugyanis végig feketeseggű videó volt, de mielőtt ebbe a mentési folyamatba belevágtam volna, kísérletképpen feltöltöttem mindent még egyszer a Youtube-ra. És lássatok csodát, ebben a közel egyórás videóban immár csak 1 perc nem tetszett a méltóságos szolgáltatónak. Na, ezt az 1 percet újravágtam és immár egy hete fent van és még mindig nem gyilkolták le a szerzői jogi brigantik. Azaz hosszú kavarások után újra Youtube, persze a korábbi 100+ látogatószám ment a levesbe, de legalább fent van.
Még. Nyilván, ha megint kinyírják, megy át a Megára.

2. Albánia, Theth-völgy, road movie

A túrának, de megkockáztatom, Albániának is a legkeményebb terepe ez volt. Bent az Albán-Alpok völgyeiben, leginkább járhatatlan utakon, sziklák, szakadékok között, kívül mindenféle állami törvénykezésen. Ebből vágtam össze egy videót, ahol minimális zene mellett (de persze pont volt annyi, hogy a Youtube letiltsa) leginkább csak a motor bőgött. Nem üti az előző videót, hiszen a kettő között csak 1-2 percnyi átfedés van.

3. Erdei bringa 2013

Erről is írtam már egy csomószor, most csak ismétlem magamat. 2013-ban, vasárnap, csak úgy, felraktam a goprót és körbebringáztam az erdőt. Nem is tulajdonítottam az egésznek nagy jelentőséget. Igenám, de pont ebben az évben indult be a Pilisi Erdőgazdaság és kezdte el ezerrel irtani a faállományt. Azaz egészen véletlenül sikerült dokumentálnom az erdőnek egy olyan állapotát, amely már nincs meg.
Sajnálatosan nincs meg.
Ilyen szempontból kifejezetten komoly dokumentumértékű a felvétel. (2,5 percet kellene benne újravágnom, de esélytelen. Ez még a hőskorban készült egy nem igazán jogtiszta Premiere-rel. Azóta semmilyen alkalmazás nem képes megnyitni a szkriptfájlt, még a Premiere ingyenes, illetve feltört verziói sem.)

4. Izland, 2014

Ez a videó szenvedett a legtöbbet. 3-szor, azaz háromszor vágtam újra, mert mindig jött valami köcsög, aki le-letiltott egy számot. Átraktam az Indára, aztán a Dailymotion-ra, aztán megint a Youtube-ra, aztán megint az Indára… az egész egy rémálom volt. Remélhetőleg immár végleges helyére került és nem kell újralinkelnem a fél blogot.

5. Murter, Pyrus túra, 2014

Erre mondtam azt, hogy nem akkora nagy kedvenc, de attól még vastagon benne van a közepes kedvencek között. Mindenképpen megmentésre érdemes. 2014-ben elmentünk a Pyrusos haverokkal evezőt mártogatni Murterre (családunk házi szigetére) és… evezgettünk.
Tipikus adriai, tengeri hangulat.

6. Jón-szigetek

Igen, ez is kedvenc. Korábban már be lett linkelve, de ettől függetlenül beraktam ide is, hiszen idetartozik: ez is a menedékházban lakik.

Tulajdonképpen ez a videó volt az utolsó csepp a pohárban… ez kényszerítette ki, hogy találjak végre valami véglegesnek tűnő megoldást.
Nem akarok itt Coelho lenni, de a legtöbbször tényleg az segít rajtad a legnagyobbat, aki beléd rúg.

Hasznos információ

Ha le szeretnéd menteni bármelyiket is, a beágyazott videóknál nincs rá lehetőséged. De ha az alábbi linkekre kattintasz, akkor a Mega lejátszója indítja el a videót és ekkor már van Download gomb.

Kora reggeli etüd

Vettem a bringámra egy hátsó sárvédőt. Mert igaz, hogy országútira nem nagyon szoktak, meg itt minden gramm számít, de elegem lett abból, hogy üleptől nyakig csupa sár meg víz vagyok egy-egy bringázás után.
Rögtön a reggeli kávé után neki is álltam felszerelni. Kivettem a bringakupacból az országútit, nekitámasztottam a kanapénak. Aztán leültem az asztalhoz, megnézni, hogyan is néz ki ez a sárhányó. Itt egy műanyag csavar, ott egy műanyag csavar, amott meg egy harmadik. Lazítsuk ki mindet, hadd állítsam be a megfelelő formára. Nyaklott-boklott. Egészen addig, amíg az egyik műanyag anya le nem esett.
Na, szépen vagyunk. Mivel koppanást nem hallottam, akkor ez vagy a széken van, vagy valahol a nadrágomon. Fekete műbőr szék. Fekete nadrág. Fekete, kicsi műanyag anyacsavar. Óvatosan felálltam. Semmi koppanás. Akkor ez a széken lesz. Nem volt ott. Akkor? Léptem egyet. Na, most jött a koppanás. Majd gurulásra utaló, súrlódó hangok. Kellemetlenül hosszú ideig. Valahol a bringakupac mögött haltak el.
Sóhaj.
Előhalásztam a fejlámpát és hasravágtam magam.
Ekkor dőlt a hátamra a kanapénak támasztott országúti bringa. Ugyanis lendületből kirúgtam a kerekét.
Behunytam a szememet. Mozdulatlanul feküdtem a parkettán. Fejemen a fejlámpa. A hátamon egy kerékpár. És csak annak szurkoltam, hogy ha megmozdulok, ne kezdjen el fájni a gerincem.
Mázlim volt.
Valahogy kiforogtam magam a kerékpár alól, felálltam, arrébbvittem.
Aztán vissza a földre.
Hol a csavar? Sehol. Ez tutira valami nagy bújócskaverseny-győztes lehetett, mert egyszerűen felszívódott. Aztán egy pálcikával nekiálltam hadonászni a szekrény alatt és az egyik láb mögül sikerült kikotornom a némán lapuló csavart. Anyád.

A többi már rutinmunka volt. Visszaraktam a helyére, felszereltem a sárvédőt, ki is próbáltam, remek.

De nem bántam, hogy a fenti akció közben egyedül voltam otthon.

Jón szigetek #08/07

Mondhatni az utolsó pillanatban. Már az elején összeraktam, milyen sorrendben jönnek majd a videók. Időben el is készültek, de a Youtube tiltása miatt a Jón-szigeteki kalandról készültnél meg kellett oldanom valamilyen alternatív módon a videó publikálását.
Nem volt egyszerű. Nem akarom nagyon szaporítani a szót, itt már bőven megtettem.

Nézzük magát a kalandot. Cobranco egyik kerékpáros túrája adta az ötletet. Nagyon jó ötlet volt. Egy hét, benne Lefkada, Kefalónia és Ithaka. Remek időt fogtunk ki május végén, gyakorlatilag megsültünk és mindenhol tudtunk fürödni. Túrázgattunk is, ahogy kell. Hazafelé pedig még útbaejtettük a Meteórákat.
És persze ne feledkezzünk el a tengerre néző teraszon lenyomott családi kettlebell gyakorlatokról sem. :)

Ez aranyos

Miután átrágtam végre magamat a kásahegyen, gondoltam, megköszönöm a Mega Supportnak a segítséget. Végülis, ők lendítettek át a holtponton. Írtam egy köszönőlevelet, belerakva a témát feldolgozó írás linkjét.
Azután elgondolkodtam. Mit fognak érteni ezek a szerencsétlenek a magyar szövegből? Mit fognak érteni, ha ráeresztik a Google fordítót?
Kipróbáltam.
Az, hogy a kisklapec szót little girl-nek fordította, még hagyján. De aztán az első bekezdés. Itt konkrétan leestem a székről.

Ezt írtam:

beleadsz apait-anyait

Erre fordította:

you put your mother-in-law

Sok szerencsét fiúk a megfejtéshez.

Egy szerencsétlen kisklapec siránkozásai

TLDR: Működik. Valahogy. Nézzél videókat.

Na, egy újabb falnakszaladás. Van ez így. Amikor egy nagy kirándulásról összeraksz egy félórás, meglehetősen jó videót, beleadsz apait-anyait, a zenei hátteret pedig hozzá hangszereled a videóhoz, értve ez alatt, hogy egy valamikor nagy, de mára elfeledett zenekar számaiból rakod össze a teljes videó háttérzenéit, aztán amikor felteszed a Youtube-ra, kiderül, hogy a zenekar jogi képviselője egy neandervölgyi tipusú üzletember, mindenféle kompromisszumot elutasít a szerzői jogokkal kapcsolatban.
Gyakorlatilag egyből küldi rád az FBI-t, ha öt percen belül nem törlöd a cuccot.

Van ilyen. Ha érintett vagy, tudjál róla, hogy a Ramones-szal, Adam Ant-tal, az AC/DC-vel és a Fleetwood Mac-kel nem lehet szarakodni. Egyből tiltanak.

Mit lehet ilyenkor tenni? Amikor egy tiltott számból használtál egy rövid részletet, akkor azt újra lehet vágni.

Nem mintha ez végleges megoldás lenne. Az izlandi videómat már háromszor vágtam újra, Aztán mindig akadt valami seggfej üzletember, aki megváltoztatta a szerzői jogokkal kapcsolatos hozzáállását.

Amikor viszont egy 36 perces videót kellene teljesen újravágni – kábé kétheti munka – akkor a szerző arca ökölbe szorül… és alternatív megoldásokat keres.

Ezt egyszer és mindenkorra tegyük rendbe. Ha egy házi videót raksz össze, akkor hamar rájössz, hogy zene nélkül az egész egy kalap szart sem ér. Egy házi videó ugyanis akkor lesz élvezhető, ha eltalálod a klasszikus hármas (zene/szöveg/csend, azaz környezeti zajok) egyensúlyát. Bármelyiket is kihagyod, béna lesz a végeredmény.
Azaz szükség van a zenére. Hogyan juthatsz hozzá? Nos, zenék alapvetően vannak. Az én korosztályom úgy nőtt fel, hogy gyűjtögetett. Ez manapság is működhet, ott vannak a torrent oldalak, ott van a Youtube. És nem elhanyagolható módon ott van a 30-40 év alatt begyűjtött, megvásárolt zeneanyag. Ne tudd meg, hogy amikor kezdett jól menni a családnak, hány kiló cédét vettem. (Korábban meg kazettát és bakelitet.) Na és persze ott van egy csomó egyéb lehetőség is, melyek nekem már magasak. Mindegy, a zenét be tudod szerezni.
Mi hiányzik ebből az egészből fájóan?
Az, hogy viszonylag kevés ügyintézés után, viszonylag olcsón meg tudd szerezni egy adott szám licenszét egy home videóhoz. Egy olyanhoz, mely deklaráltan nem monetizált. Egy olyanhoz, melyet maximum kétszázan fognak megnézni. Vagy elő tudjál fizetni egy értelmes összegért egy olyan hozzáférésre, mely ilyen célra felhasználható rengeteg zenét tartalmaz.
Ugyanis amíg az van, hogy én a kefalóniai teraszon végrehajtott családi kettlebell gyakorlat mögé csak és kizárólag a Fleetwood Mac együttes Tusk című dalát tudom elképzelni, de fogalmam sincs arról, hogy milyen jogi labirintuson keresztül tudnám elérni a jogtulajdonost és kialkudni vele egy méltányos díjat, nem is beszélve a maradék videó többi 5-6 zenéjéről, nos, addig inkább illegális megoldásokat fogok keresni. Nem a pénz miatt. Hanem a feladat bonyolultsága miatt. (Persze játszhat a pénz is. Ha úgy állnak hozzá, hogy én ezzel egy feldolgozást készítek, akkor nyilván vastagon fog fogni az a ceruza.)

Na, jó. Megideologizáltam, miért akarok szabályt szegni.

Hogyan tudom ezt megtenni?

Háát… nem egyszerű.

De egy-két hónap intenzív szellemi munka után kialakult a megoldás. Nem volt egyszerű és fel kellett adnom azt az elvet, hogy illegális megoldásért nem fizetek.

Jöjjön először a ‘futottak még‘ kategória.

1. A videómegosztók

No way. Ezeket egyre inkább megpróbálják beleszorítani abba a sarokba, hogy ők legyenek a felelősök a jogsértő tartalmakért. (Lásd azt a bizonyos 13-ast.) Habár ez a harc még nem dőlt el, de majdnem. A nagyok megcsinálták maguknak a szkennelő robotjaikat és ugyan ezek borzasztóan bénák, nagyon sok fals pozitív eredménnyel, de egy biztos, jogvédett tartalmakat nem engednek át, még azon az áron sem, hogy jogosakat is letiltanak. Nem akarnak pereskedni, nem akarnak fizetni. Valahol érthető. Ki bír nagyobb jogászi erővel: a feltöltő magánember, vagy egy szerzői jogi mamut?

Az persze egy másik kérdés, hogy a videómegosztók abból a tartalomból élnek, amit a feltöltők feltöltenek, pontosabban a rájuk aggatott reklámokból. Ha túltolják, elnéptelenednek. Az meg nem jó az üzletnek.

Na, mindegy, ez a jelenlegi állapotban felejtős. Igen, sajnos a Vimeo is. Elolvastam a feltételeiket és immár ők is szűrnek a tartalmakra. Ugyanúgy, mint a másik titkos kedvencem, a DailyMotion is.
Felejtsd el a videómegosztókat. Ez a hídfőállás elbukott.

Viszont nem árt, ha tudod, hogy ezzel mit vesztel. Konkrétan a social media jelleget. Ez a jelleg ugyanis nézettséget hoz. Amikor kiteszek egy videót, megnézi 50-60 ember. Ez oké. Aztán telnek az évek és a nézettség gyarapodik. Mára az 5 éves videóim rendre 200 fölött járnak a Youtube-on. Aztán vannak teljesen meglepő értékek: egy, még csak nem is túl jó, régi tiszafüredi kajakos videó 3000 megtekintésnél jár jelenleg és folyamatosan nő. Fel nem tudom fogni, hogyan.
És egy csomóan lájkolták.
És nem ez az egyedüli meglepő érték.

Ne hidd, hogy ez nem számít. Tudom, hogy a platformnak nem igazán logikus a dinamikája, nem is ezt várom el tőle. De amikor kikerül valami, amit akár önmegvalósítási, akár boldogítási céllal rakok ki, akkor nagyon fontosak a számok. Hány embert érdekelt? Hány embernek tetszett? Ha mindezen számok a küszöb alatt maradtak, akkor mit rontottam el? És ha rendszeresek az elmaradások, akkor van-e értelme csinálni?

Nos, amikor alternatív megoldást választasz, akkor mindezt kidobod. Nem lesz semmilyen statisztikád. Hányan nézték meg? Hány perc volt az átlagos megtekintés? Felejtsd el. Lőttél egyet a sötétbe, aztán vagy eltaláltál embereket, vagy sem.
Meg persze buktad a megosztási lehetőségeket, a lájkolások miatt mások hírfolyamában való megjelenést, buktál mindent, ami social.

Említsük meg azért a korábban kitárgyalt Indavideót is. Hekkelésekkel ugyan, de működik. Korlátozott mértékben, de social is. Csak éppen külföldről nem érhető el. Nekem viszont onnan is vannak nem elhanyagolható mennyiségű olvasóim. Na meg a lányom.

Nem könnyű döntés.

Jó. Keressünk tárhelyet. Valami optimálisat.

Nos, ez sem igazán egyszerű. Védett legyen. Lehessen róla stream-elni. Ne legyen drága.
Ahogy mondani szokták, a fenti háromból kettő választható.

2. Dropbox

Nagyon bíztam benne. Hiszen korábban már kivariáltam, hogyan lehet róla streamelni. Nem egyszerű, de működik. Az ingyenes előfizetés 2 GB tárhelyet ad, ez halványlila lópössentés, nekem évek alatt felhízott 9 GB-re, de ez is kevés. A következő lépcső 1 TB, havi 10€ összegért. (Előre fizetve egy évet csak 8,7€.) Hömm. Mindkettő sok. Nekem most van hat letiltott videóm, olyan 7,5 GB méretben. 50-100 GB bőven elég lenne, töredék összegért. De nincs.

Megjegyzés. Azóta sikerült webre optimalizálnom a videókat, már nem 7,5 GB méretről beszélünk, de ez a lényegen nem sokat változtat.
Újabb megjegyzés. Közben visszaálltak a méretek. Írás közben a munka továbbra is folyik.

3. Box.net

Egyike a most is használt ingyenes tárhelyeimnek. Pontosabban, volt. Ugyanis megnéztem a feltételeket… és rácsodálkoztam. Még csak ki sem tudtam próbálni a streamelést. Ugyanis az ingyenes csomagban a maximálisan feltölthető fájlméret 200 MB. Azaz lepkefing. De a fizetősek is durvák, még a szóbajöhető legdrágább is heti 5 GB méretben maximalizál. Nos, annál akár egy videó is nagyobb lehet. És ez a csomag már elég drága.

4. GDrive

Akár jó is lehetne. (Vicces ugye, hiszen Youtube.) Nos, nem is ölik meg házon belül a konkurenciát, nincs semmilyen módon sem streamelési lehetőség. Az már csak hab a tortán, hogy nekik van messze a legvacakabb szinkronizációs programjuk. Nem is vacak, egyszerűen egy vállalhatatlan szar. Aztán ahogy ráharapnak a feltöltött tartalmakra, miszerint innentől minden jog őket illeti meg (nem jártam utána, de valahol így olvastam), na az nem fér bele. Pedig az áraik nem lettek volna rosszak.

5. Sync.com

Titkosít. Plusz pont. Ingyenesen 5 GB. Azaz semmi. A legkisebb csomag meg 2 TB havi nyolc dollárért. Fajlagosan oké, de ki a francnak kell ennyi? A streamelést már ki sem próbáltam.

6. Pcloud

Nagyok voltak az elvárásaim. Hiszen mindenhol azt írták, hogy az egyik legjobb fénykép- és videómegosztó tárhely. Az ára tényleg nem rossz, de egyszerűen nem tudtam mást kicsiholni belőle, mint egy linket a videóra, mely ráadásul valami extrém béna lejátszóban indítja el. Ez… nem oké. Innentől az árak már nem is lényegesek.

7. MiMedia

500 GB, havi nyolc dollárért? Tovább nem is nézegettem.

8. A blogszolgáltatóm

Ez sem tűnt rossz ötletnek. Bővítsük fel a mostani 10 GB-s (fényképekre méretezett) tárterületet 30 GB-re. Mennyibe is kerülne? Hoppá. Durván havi 2000 forinttal többe, azaz 600 helyett 2600-ba. Ez már azért túl van a tűréshatáromon. És hogyan lesz az ide feltöltött videókból embed lejátszás, meg direkt link? Sehogy. A jelenlegi konfiguráció erre képtelen, nyilván valahogy össze lehetne szenvedni egy WP plugin-nel, de az ár és a kinlódás együtt már sok.

Jöjjenek a reménytelibb versenyzők.

9. Onedrive

Nem röhög. Ránézésre ez egy egészen komoly versenyző. Havi 565 forintért ad 50 GB tárhelyet, mely pontosan eltalálja az igényeimet. Az ár pedig baráti. Sőt, a felrakott videóknál van embed link és van normál link is. Szuper.
Csak éppen nem működik. Ez annyira, de annyira Microsoftos. Hogy tudjuk, mi kellene a piacnak, nagy garral ki is állunk, hogy itt van, mi ezt csináltuk, aztán a gyakorlatban kiderül, hogy a termékünk maximum arra képes, hogy összeszarja magát és utána bűnbánóan tapicskol a lucskos pelenkában.
Összeraktam egy tesztbejegyzést a blogra. A beágyazott videó egyszer sem jelent meg, csak valami hibaüzenet. Aztán engedélyeztem a böngészőben az illegálisnak minősített szkriptet (Chrome-ban és Firefoxban is), ekkor 10-30 másodperc várakozás után átdobott – az eredeti ablakban – egy belsős videólejátszó oldalra. Azaz ha kint volt egy ilyen beágyazás a blog főoldalán, akkor a főoldal olvashatatlanná vált. Remek.
Írtam a supportnak. Két nap múlva egy indiai csóka válaszolt, miszerint továbbította a bejelentésemet a technikai személyzetnek. Ekkor csináltam egy újabb, immár éles tesztbejegyzést (elrontottam egy nagyon régi írást, bízva abban, hogy oda már nem járnak olvasók), elküldtem a linket, meg sokkal alaposabban leírtam a jelenséget. Egy héttel később írt a csóka, hogy küldjek neki egy tesztoldalt és írjam le részletesen a hibát. Kapd be, Abdul.
Ez szar. Mindenestől. Reménytelenül.

Hah! Miközben a fenti sorokat írtam, éppen egy backup telefont telepítettem. (Hamarosan írni fogok róla.) Egy Samsung telefont. Mely a telepítéskor kiírta, hogy a Samsung ajándékaként kapok 100 GB tárhelyet a Onedrive-on.
Hát, kösz. Kösz a semmit.

És akkor a végső megoldás.

10. MEGA

Egyfelől kösz Ati a tippet. Fejben megvolt a társaság, de úgy maradtak meg, mint egy zűrös cég, Kim Dotcom, meg a kínaiak, nem túl jó renomé.

Alapvetően nem lenne rossz. Titkosít (Zero Knowledge Cloud Service), azaz rajtam kívül a kutya nem tudná megvizsgálni, mit tartok fent. Azaz sem a tárhelyszolgáltató, sem semmilyen külső Content ID alkalmazás nem fér hozzá a valódi tartalomhoz. Csak az, aki konkrétan nézi a streamet.
Az első fizetős kategória 1500 FT/hó. Nem kevés, de nekem valahol itt van a határ, amit be tudnék vállalni.

Vedd észre: kifizetnék évente 18000 forintot, csak azért, hogy azt a 8-10 videót is meg lehessen nézni, melyeket a Youtube nem enged. Margit, normális?
Ahelyett, hogy kifizetném valami egyszerűsített eljárással szerzői jogra?

De sajnos még így sem működött. Egyelőre free előfizetés, felraktam az első videót, kaptam is egyből hozzá embed kódot, direkt lejátszást nyújtó linket. De a másodikhoz már semmit. Meg a többihez sem. Feltúrtam a netet, de nem találtam semmit erről a korlátozásról.
Írtam a helpdesknek. És ekkor történt a csoda.
Kompetens helpdesket találtam.
Először visszaírtak, hogy nincs ilyen korlátozás, de nem minden videót engednek streamelni. Konkrétan .mp4, vagy .webm kiterjesztésűnek kell lennie.
Ezen némileg felhúztam magamat, hiszen ez önmagában nem jelent semmit. Az mp4 csak konténer. Visszaírtam, hogy mind az engedett, mind a tiltott videók mp4 formátumúak, AVC kodekkel. Az egyedüli különbség az, hogy az egyiket a Sony Vegas videóvágó programmal raktam össze, az összes többit, azaz a nem engedélyezetteket meg a Cyberlink Powerdirector programmal.
Nos, erre kaptam egy olyan választ, hogy a fülem-farkam kettéállt. A support ugyanis bőven az én tudásomat meghaladva kirészletezte, hogy milyen különbségek lehetnek ugyanazon kodek használata mellett ugyanabban a tipusú konténerben. Leírták, hogy ők mit engednek és mit nem. Végül leírták a konkrét eljárást, példaparancsokkal, hogy hogyan tudom az ffmpeg progi segítségével átkonvertálni a videóimat a nekik megfelelő formátumra. Illetve figyelmembe ajánlották az opensource Handbrake alkalmazást, amellyel ugyanezeket meg tudom csinálni grafikus felületen is.
Kipróbáltam.
Működött, mint egy svájci óra. Még .flv bemenetű videóval is. Ráadásul a fájlok mérete is jelentősen kisebb lett, számomra érzékelhetetlen minőségromlás mellett.

Nos, ez döntött. Az oldal tudja, amit szeretnék. Rajtam kívül nem fér hozzá senki a tartalomhoz. A support pedig korrekt és teljesen képben van szakmailag.

Ja, rákérdeztem a statisztikázásra is, de azt válaszolták, hogy arra nincs semmilyen lehetőség a rendszerben.

[Update #1]

A ‘számomra érzékelhetetlen minőségromlás’ kifejezésről sajnos később kiderült, hogy valójában wishful thinking. Ugyanis tesztelésképpen csak olyan 5-6 percet néztem meg korábban a videókból. Aztán pár nappal ezelőtt gondoltam egy merészet és végignéztem egy félórásat. Pontosabban csak szerettem volna. Tíz perc után bejelentkezett DJ Mega. Olyan lett a lejátszás, mint amikor egy DJ rángatja a bakelitlemezt. Csak itt a hang és a kép egyszerre kezdett el reszelni.
Ez baj.
Mi lehet ez? Hát, például a Mega nem streamel olyan jól, mint a videószolgáltatók, nem pufferel olyan hatásosan. Vagy nem épített ki akkora frontend infrastruktúrát. Vagy az a Zero Knowledge titkosítás igényel extra erőforrásokat, mely nyilván a streamben is jelentkezik. (Nagy valószínűséggel kliensoldalon titkosít ki böngészőn keresztül egy szkript, hiszen ha szerveroldalon történne, akkor nem lenne zero knowledge. Akkor viszont Chrome esetén isten irgalmazzon a lejátszásnak.)
Akár ez, akár az, a megoldás használhatatlan. Ismét egy fal.
Nyilván nem adtam fel, de bele kellett mennem olyasmibe, amelytől már az elején is fáztam és mindenáron el szerettem volna kerülni.
Videókódolási trükkök és fortélyok. Melyekhez rohadtul nem értek. És – tekintve a téma bonyolultságát – nem is szándékoztam megtanulni. (A videómegosztók többek között ebből a tudásból élnek. Én meg nem akartam elvenni a kenyerüket.)

Először kezdtem a mérnöki megoldással. Itt van ez a remek Handbrake program, véges számú beállítással. Kezdjük el ezeket tekergetni. A nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb lesz belőle valami.
Háát… egy hétig tekergettem. A folyamat ugyanis egyáltalán nem volt gyors.
– Átállítani egy paramétert. Egyszerre szigorúan csak egyet.
– Konvertálni a videót.
– Megnézni, hogy a minőségromlás elfogadható-e még?
– Feltölteni a Megára.
– Megnézni a desktop gépről (32 GB RAM, core-i7, gigás ethernet), hogy DJ Mega beletipor-e a lejátszásba? (És ez persze 10-12 perc lejátszást jelentett, mert annyi után jelentkeztek az első tünetek.)
– Ha jó, akkor megnézni egy sokkal gyengébb laptop gépről (8 GB RAM, core-i5, Wifi, akkumulátorról), hogy így is jó-e? (Mobiltelefonon nem teszteltem. Bocsi.)
– Ha bárhol nem jó, akkor goto 10.

És akkor persze ott van, hogy amikor módosult egy beállítás, akkor az összes korábbi videót újra kellett fordítani és újratesztelni. Mindenestől.

(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért tesztelgettem mobilról is. A végső beállítással az a helyzet, hogy 10-12 perc után borzasztóan bevisszhangosodik a lejátszás, amennyiben elfordítva tartod a mobilt. Ha állva tartod, akkor nem… de ilyenkor a bélyeg méretű képen nem is látsz semmit.
Szóval _ezeket a tiltott videókat_ ne mobilon nézd.)
(Megjegyzés: ez később rendbejött.)

Persze megvizsgáltam szerveroldalon is, hogy van-e ott is valami trükközési lehetőség. Sajnos nincs. Sőt, van egy érdekes korlátozás: egyszerre maximum hatan tölthetnek le egy fájlt. Ez bizonyos esetekben fájhat: az eddigi tapasztalataim alapján amikor kipublikálom a videó elérhetőségét, nagyon hamar összejön 10-12 megnézés. Aztán utána kell egy hét is a konstans 50-es indulási szám beállításához. Nos, a korai madarak belefuthanak abba, hogy a 6-os limit miatt nem tudják megnézni. Ilyenkor az a megoldás, hogy várni kell egy kicsit, olyan 20-30 percet, aztán lehet próbálni megint. Hangsúlyozom, ez csak azokat érinti, akik egy órán belül szeretnék megnézni a videót. Később már sokkal lazább a helyzet.

Nos, valami végül kiesett a dobozból. A videókat jelentősen le kellett butítanom. (De még így is jobb minőségűek, mint amit az Indavideo maximális követelményként megenged.) A méreteket is le kellett korlátoznom HD-re (720p), pedig ebben a szezonban már mindent full HD-re vágtam. Meg ilyenek. De ez akkor is siker. Rohadt nagy siker. Mert már közel álltam ahhoz, hogy hagyom az egészet a fenébe.

[Update #2]

Persze, hogy nem. Piszkosul nem. Megint wishful thinking. A fenti metódus két videóval tökéletesen működött, örültem a titkos paramétereknek és meg voltam győződve róla, hogy innentől már csak idő kérdése, hogy a maradék három videó is felkerüljön a Megára, a megfelelő formátumban.
Ahogy Móricka…
A konvertáló program – az a bizonyos Handbrake – a harmadik videónál hibával elszállt. Majd a másik kettőnél is. Frissítettem. Nem segített. Feltettem az ún. night build verziót. Az sem. Jó. Keressünk alternatív paramétereket. Rohadt sok idő elment a kereséssel. Sikertelenül. Csak azokkal volt jó a lejátszás, melyeket korábban már kikisérleteztem. Csak hát azokkal meg fejreáll a konvertálóprogram. Google. Rengeteg tipp. Rengeteg ötlet. Egyik sem működött.
Az mindenesetre látszott a logokból, hogy a programnak a videókkal van baja. Mi lenne, ha átmosdatnám az ffmpeg-gel? Az mindenféle érdekes trükköket tud. Például kiolvassa a fájlt, majd elrakja ugyanolyan formátumban. Csak éppen javítja a hibákat. Kipróbáltam. A Handbrake ugyanúgy lefagyott. Oké. Az ffmpeg tud olyat is, hogy kiolvassa a fájlt, majd ugyanazzal a kodekkel átrakja másik tipusú konténerbe. Kipróbáltam ezt is. A Handbrake ugyanúgy fejreállt.
Kínomban előszedtem a Mega suporttól kapott levelet. Ők is írtak egy ffmpeg parancsot.

ffmpeg -i "Insert-affected video file name (eg. abc.mp4)" -movflags faststart -acodec copy -vcodec copy "new file name (streamable).mp4"

Hátha. Ráküldtem a kérdéses fájlra, majd Handbrake. Dögvész és pusztulás.
Aztán hirtelen ötlettel felraktam magát az ffmpeg-gel átkonvertált videót a Megára. Semmit, de konkrétan semmit nem vártam a húzástól, hiszen a fájl mérete ugyanolyan böszme nagy maradt, mint az eredeti videóé, DJ Mega biztosan bele fog szólni a lejátszásba. De semmi más ötletem nem volt és amíg törtem a fejemet, legalább csináltam valamit.
Én lepődtem meg a legjobban, amikor ezt a fájlt szó nélkül lejátszotta a Mega videólejátszója. Nem volt DJ Mega. Nem volt semmi szakadás.
Hoppá.
Akkor jöjjön a legnagyobb vaddisznó. Jón-szigetek videó. Átkonvertáltam. Felraktam. Meg mellette a Murter videót is. Nézzük. DJ Mega valami olyan brutalitással széteffektelte a videókat, hogy csak pislogtam. Akkor most mi van?
Az, hogy hülye vagyok. Ugyanis amíg nézegettem a videókat, a háttérben futott a Handbrake és éppen két – nem mp4 videót – próbált átkonvertálni .mp4-re. Ez gyakorlatilag felzabálta a gép erőforrásait, nyilván semmi nem maradt a Chrome-nak a videók lejátszására.
(Megjegyzés: utólag kiderült, hogy ez is téves koncepció volt.)
Oké. Padlás, szivar, laptop. Wifi. És mind a két videó olyan simán, olyan szépen csúszott le, mint takony a mosdókagyló falán.
Pislogtam. Felfogod, ez mit jelent? A videók innentől _minőségromlás nélkül_ lesznek elérhetők. Amelyik full HD, az full HD minőségben. Nem rángat, nem szaggat. DJ Mega nem szól bele. Sőt, teszteltem mobilon is, tökéletes minőség, semmi visszhang. Igen, a fájlméretek relative nagyok lesznek, de ez a Youtube-nál sem működik másképp, ha nagy felbontást választasz.

Azaz szoptam, persze, mert én rendszeresen szoktam, de megint úgy jöttem ki az egészből, hogy a vártnál sokkal, de sokkal jobb lett az eredmény.

Még persze meg kell oldanom az egzotikus formátumú videók (.flv, .m2ts) átkonvertálását, de az eddigi kinlódásokhoz képest ez már ünnepi fáklyásmenet lesz. Remélem.

[Update #3]

Ja, persze. Mórickának meg a berva anyját… mert mindig csak azt hiszi, hogy… pedig ádehogy.

Konvertálások. Először egy m2ts-ből kellett mp4-et csinálnom. Sima ügy volt, az ffmpeg tudta.

ffmpeg -i "2017-09-Theth.m2ts" -codec copy "2017-09-Theth.mp4"

Utána még stremelhetővé alakítottam, aztán felszórtam. Meg se néztem.
Az flv némileg húzósabb volt, itt hibaüzenettel elhasalt ugyanez a konverzió. Fejvakarás. Aztán találtam egy cikket, ahol leírták, hogyan lehet minőségromlás nélkül webm formátumra alakítani. Szuper. A Mega két formátumot streamel: mp4-et és webm-et. Megcsináltam, de elég gyanús lett a végeredmény: az 1,5 GB méretű fájlból lett valami 3 MB. Naná, hogy nézhetetlen volt. Akkor? Amíg gondolkoztam, ráküldtem a Handbrake-et, majd találtam egy másik ffmpeg parancsot. Azt is ráküldtem, majd elmentem aludni.

ffmpeg -i "2013-0512-ErdeiBringa.flv" "2013-0512-ErdeiBringa-ff9999.mp4"

(Vedd észre, mennyire pofonegyszerű lett maga a parancs. Az előző konverzióból kivettem a -codec kapcsolót. A hibaüzenetet ugyanis az okozta, hogy az flv-ben lévő kodeket nem tudta egy az egyben átrakni az mp4 konténerbe.)

Új nap, új remények. A Handbrake konverzió sikerült ugyan, de béna lett. Az ffmpeg konverzió is sikerült és a minősége is jó lett. Streamelhetőre konvertáltam, aztán felraktam.

Utána gondoltam, megnézem a tegnap felrakott videót. Döbbenet. Nincs alatta hang. Megnéztem a lokálisat. Az alatt volt. Miaf? Kodekvizsgálat. A videó alatt ac3 audió kodek van. Na, azt nem stremeli a Mega. Fulladjatok meg.
Az alábbi parancs konvertálja át az audió kodeket aac-ra, anélkül, hogy a videóhoz hozzányúlna.

ffmpeg -i "2017-09-Theth-ffs.mp4" -vcodec copy -acodec aac -strict -2 -ab 320K "2017-09-Theth-ffs-aac.mp4"

Felraktam. Szólt. Az átkonvertált flv-t is rendben le tudtam játszani. Szuper.

[Update #4]

Azt hiszed, vége? Te kis naív nyári gyermek.

Eddig ugyanis laptopon dolgoztam, mert kellett a szellemi teljesítményhez a dohányfüst. Nyilván a laptopon teszteltem, na meg a mobilomon. Úgy voltam vele, hogy ha ezeken jól megy, béna wifis kapcsolaton keresztül, akkor minden máson is mennie kell.

Aha.

A desktop gépen – a brutálisan sokkal erősebb desktop gépen – 5-10 perc után úgy elkezdett szaggatni, hogy a nokedligyártó falusi mámik is megirigyelhették volna.
WTF?
Kuruzslások. Újraindítottam a gépet. Kipróbáltam más böngészőből. Semmi.
Megpróbáltam lejátszani azokat, amelyeket a Handbrake át tudott konvertálni. Ezek voltak ugye azok a gyengébb minőségű, de sokkal kisebb méretű videók. Szaggatott. Ember! Ezek egyszer már jók voltak!
Ekkor kezdtem el komolyon gondolkodni azon, hogy belepisilek a konnektorba.
Lehet, hogy a Mega vacakol? Teszem azt, ma valamiért rossz napja van?
Feltettem a legerősebb videót a Dropboxra, majd megcsináltam a streamelős varázslatot. Nézzük. Rögtön, már az első másodpercben bejelentkezett DJ Dropbox és vadul rázta az anyagot. Tehát nem a Mega vacakol.
Közben figyeltem a böngésző hálózati forgalmát. Azt láttam, hogy a Mega esetében 50 mbps sebességig oké, afölött szaggat. A Dropbox kicsivel jobban csinálta, az olyan 200 mbps körül kezdett szaggatni.
Mindenesetre jó jel. Látszik, hogy a desktop gép hálózatkezelésével van gond.
Miben különbözik a többi géptől?
Gondolkodtam. Gondolkodtam. Aztán lassan derengett.
Ott volt az orrom előtt.
A hálózati forgalmat monitorozó program.
Amikor a gép telepítésénél feldobtam a gyártótól a drivereket, az egyik csomag felrakott egy ún. Killer Ethernet Performance Suite nevű cuccot. (Az ethernet kártyám tipusa Killer E2500. Igen, szerintem is béna név, de mit csináljak, ez alapvetően egy gamer konfiguráció.) A fenti program pedig nem csak monitorozott, hanem lehetett vele szabályozgatni is a hálózati forgalmat, illetve próbálta a szerencsétlen optimalizálgatni is.
Nos, ennyire sikerült neki.
Leszedtem. Restart. Ne tudd meg, mennyire izgultam. Több hete ezen a videómatatáson pörgök és már rohadtul elegem van a szopásokból.

Működött. Most már minden gépről megy mindegyik videó, nagyjából olyan minőségben, mintha itthon, lokálisban nézném. Ennyi.

Oké, nézzük az anyagiakat. Az ingyenes hozzáférésük 15 GB tárhelyet ad. (Igen, ez régen 50 GB volt, de azóta lecsökkentették.) Mondhatnád, hogy ez se kevés, uccu. Igenám, de ehhez lófütty letöltési sávszélesség jár: félóránként 1 GB. Ha az otthoni anyagaimat tartanám fent, akkor oké. Ha videókat, melyek mérete már eleve több, mint 1 GB és remélhetőleg lesz olyan is, hogy többen akarják megnézni egyszerre, akkor már valamelyik fizetős hozzáférést kell választanom.

Még egy apró nüansz, mely sokkal később, mondhatni az utolsó pillanatban derült ki. A Mega ugyanis úgy áll hozzá, hogy amikor regisztrálsz az ingyenes csomagra, kapsz 15 GB tárterületet és azt a bizonyos nevetséges sávszélességet. De ha megcsinálsz bizonyos dolgokat, akkor jutalmakat kapsz. Ha telepíted a desktop klienst, akkor +35 GB tárterület, meg plusz 35 GB sávszélesség. Ha telepíted a mobil klienst, akkor ugyanez. Aztán persze ha telepítetted, akkor kiderül, hogy ezeket nem örökbe kaptad, hanem korlátozott ideig. Nálam most 50 GB tárterület van, 70 GB sávszélesség, de csak fél évre. Ez annyira nem is zavart, gondoltam, tesztelgetni ez is elég lesz. Aztán fél év múlva, ha minden rendben, akkor előfizetek.
Hja, Móricka…
Ezek az értékek ugyanis _csak és kizárólag_ rám vonatkoznak. Azaz ha a böngésző valamelyik fülén be vagyok jelentkezve, vagy a Megasync alkalmazáson keresztül töltök fel/le, akkor minden sima, süt a napocska, madarak csicseregnek. Ha nem, azaz például nem tudja, ki akarja megnézni a videót, akkor a free hozzáférés beállításai lépnek életbe, azzal a szuperbéna sávszélességgel.
Nincs mese, fizetni kell.

[Update]

Nos, ez sem egészen így van. A transfer settings menüpontban állítható, hogy magamon kívül másnak mennyi letöltési sávszélességet engedélyezek. Alapértelmezésben nullát.

Az áraik egyébként teljesen megegyeznek a Dropbox áraival, attól az apróságtól eltekintve, hogy itt van egy eggyel kisebb csomag is: 200 GB, havi 5€. (Egyben fizetve az évet itt is olcsóbb.)
Nos, ez az ár éppen a tűréshatáromon van.

Aztán végiggondoltam. (Igen, én is szoktam racionalizálni.) A jelenlegi online életem úgy néz ki, hogy az anyagaimat négy szolgáltatónál tartom, kimaxolva az ingyenes előfizetések lehetőségeit. Nem mondom, hogy kezelhetetlen, de cifra. Mindegyik gépemen négy szinkronizáló alkalmazás fut, hol rendesen, hol beragadva. Más és más szerződési feltételek, más és más korlátozások. Megér-e nekem havi egy szivart, hogy mindezeket rendbeteszem és tokkal-vonóval átköltözök a Megára? A fenti tárhely nekem bőven elég. Igen, van még egy korlátozás, a havi adatforgalom nem lehet több 1 TB-nél 12 TB-nél. (Valószínűleg itt is egy IP címre vonatkoztatja.)

Fogalmam sincs, milyen csontvázak fognak még kiborulni a szekrényből, szóval ha kipublikáltam, akkor töltsétek, mint az állat. Lássuk, mit tud a rendszer. És ha valami nem stimmel, lécci jelezzetek vissza akár a Facebook-on, akár a blogon.

Van még itt egy egyáltalán nem elhanyagolható aspektus. A céget Kim Dotkom alapította, aztán kitúrták belőle a kínaiak, tőlük meg az új-zélandi kormány vásárolta meg. Mit mondjak, eléggé büdös a történet. Kim írta is, hogy emberek, óvatosan, a Mega már nem biztonságos. Technikailag a kettős titkosítás – azaz, hogy a szimmetrikus kulcsot, amellyel titkosítok, betitkosítják mind a saját kulcsommal, mind a rendszergazda kulcsával – nem ritka, lásd Windows alatt az EFS-t. Innentől ha más nem is, de a szolgáltató hozzáfér a cuccaimhoz. Az viszont teljesen más kérdés, hogy tényleg így van-e ez, vagy Kimből tört ki a sértettség? Hiszen ő sem állította, hogy így van, hanem csak azt mondta, hogy így is lehet. Az viszont tény, hogy meglehetősen gyanús, miért is állana az internet szabadságáért indított kezdeményezés élére pont egy ország kormánya?

Nos, ezeken lehet agyalni. Én most abban az állapotban vagyok, hogy meglátjuk. Még így is, ezekkel a gyanúkkal is, eddig ez a legjobb megoldás számomra.

És hamarosan kikerülnek a blogra az üldözött videók. Végre.

Törmelék

  • A lelki béke titka, hogy soha nem szabad felvenni a kesztyűt. Az egót meg hagyni kell kussolni a sarokban. Nem ezen múlik, mik is vagyunk valójában.

  • Az a baj a gyerekneveléssel, hogy amikor csinálni kell, akkor az ember még nem annyira bölcs, mint húsz évvel később, amikor már tudja, hogy hol rontotta el.

  • A tánc, az magányos. Ha van partner is, az már a dugásról szól.

Zakopane. Majdnem. 07/06

Egy üde kis szösszenet a tavalyi télből. Márciusban kiugrottunk Zakopánéba és beleharaptunk rendesen a téli Tátrába: Giewont, Öt Tó, Murowaniecz. Sajnos a körülmények miatt a kamerákat nem igazán tudtam kezelgetni, kevés jó felvétel született. Ennek ellenére ebben az extra rövid videóban valahogy csak sikerült visszadnom az őrült napok hangulatát.

Ez egy igen-igen kemény, kemény világ

Végre sikerült meggyőznöm Nejt, hogy süssön pogácsát. Imádom a pogácsát. A sajtosat, a krumplisat, a tepertőset, a hagymásat, a kerek pogácsát, a lyukas pogácsát, eh… szóval mindegyiket. Egy baj van vele: egy darab pogácsa energiatartalma 300 kcal. Nekem meg a napi limitem 1800. Kiszámolhatod.

Szóval reggel hétkor, amikor már markánsan világosodott, felpattantam a bringámra és megnéztem, hogy ityeg a fityeg Visegrádon. Jelentem, kielégítően. Utána hazatekertem. 136 kilométer, 6,5 óra, 3000 kilókalória. Mármint pluszban, az 1800 mellé.

Jelentem, felkészültem. Jöhetnek a pogácsák. Meg a sörök.

PS.
Ezt most csak az arányok kedvéért. Nej tényleg megsütötte a pogácsákat. Két tepsit. Habár igyekezett (normál liszt helyett pl szénhidrátcsökkentett lisztet használt), de az eredmény így is sokkoló lett: 100g pogácsa 430 kilókalóriára jött ki. 300 helyett. Aztán ne hidd azt, hogy egy délután 5-700g pogácsa az olyan sok. Meg nyilván hozzá a borok. Lényeg a lényeg, hiába volt 4800 kilókalóriám a napra (minusz 750 RMR), simán túltoltam 2000 kilókalóriával. 2000! Gondold el! Életem során, amikor valaki, akár anyám, akár a feleségem pogácsát sütött, ettem, két pofára. Most először mértem. És elszörnyedtem. Ehhez még egy 3000 kilókalóriás sportteljesítmény is kevés. És az egy dolog, hogy ezen én szörnyülködök… de az emberek jelentős része ezzel még tisztában sincs. Mint ahogy én sem voltam egy évvel korábban.

Vicces. Ja, nem.

Ugyanazon a futópályán. Ugyanazon a napon. (Egy óra eltéréssel.) Ugyanolyan tiszta, napos időben.

Nej trackje (3 kör, Polar M430 órával.)

Az én trackem (2 kör, azzal az ordas szar Garmin Fenix5 órával.)

Ezen a két ábrán látható minden, de tényleg minden. Hiába zsúfoltak bele Garminék a rohadt drága, csúcskategóriás Fenix5-be fitnesszprofesszori tudást, ezernyi számított mutatót, indexet, ha a mérés úgy szar, ahogy van. Ahogy mondani szokták, szarból csak szarvárat lehet építeni. Ezen a konkrét futáson például az óra – és persze a felhőben tanyázó fitnesszalgoritmus is – szétlelkendezte az agyát (és persze be is könyvelte), miszerint minden idők legjobb értékeit futottam. Pedig csak a mérés lett szar. A futás átlagos volt.

Teljes kiőrlésű kenyér

Egészségesebb, mint a fehér? Igen.
Ezt eszem a fehér helyett? Nem.

A lényeg, mint mindig, most is a részletekben van.

Első körben vizsgáljuk meg, miért egészségesebb?
Van ez az izé, a glikémiás index, rövidítve GI. Azt mutatja meg, hogy az ételben lévő szénhidrátok mennyire gyorsan szívódnak fel a vérbe. Olyasmi jellegű a cucc, mint az oktánszám: kijelentették, hogy a leggyorsabban a glükóz (sima cukor) szívódik fel, tehát legyen az 100, a többiek pedig aránylanak.
A fehér kenyér GI száma 70-75 között van. (Ahány táblázat, annyi érték, de ez a zóna.)
A teljes kiőrlésű kenyéré 51-58 között. (Szintén van mindenféle érték.)
Látható, hogy annyira azért nem drasztikus a különbség, mint várnánk. Akkor miért annyira nagy favorit? Azért, mert van közben egy kategóriaugrás.
Ez itt egy a sok táblázat közül. (Ezek is szórnak.)

  • GI magas: 70-100
  • GI közepes: 56-69
  • GI alacsony: 0-55

Látható, hogy a fehér kenyér éppen átcsúszott a magas kategóriába, a teljes kiőrlésű pedig a közepes kategóriában maradt.

Nos, a legtöbb egészségi tanácsadó oldal ezzel már nem foglalkozik. (Igen, tele vagyunk önjelölt egészségi tanácsadókkal. Mondom én, aki… hagyjuk.) A lényeg, hogy a két kenyér között kategóriakülönbség van, tehát az egyik jó, a másik rossz.

Egy csomó rossz példát tudnék sorolni az ilyen balul elsült kategorizálásra. Elég lesz csak egyet elmesélnem. Amikor még aktív bridzsversenyző voltam, az egyik vidékbajnokságon csapatban az utolsó elődöntős meccsünket nagyon elszúrtuk. Sokat estünk vissza. Pont annyit, hogy ha egy hellyel is, de lecsúsztunk a C csoportba. Utána persze rommá vertük a C csoportot, de az a pillanatnyi egy hely különbség pont egy kategóriát jelentett, amikor befagyasztották a kategóriahatárokat.

Mindenesetre megtanultam, hogy amikor kategóriákról beszélünk, érdemes alaposabban is megnézni, hogy a szereplők pontosan hol helyezkednek el? Hiszen akik a határra esnek, azoknak jogos lehet az igénye egy finomabb értékelésre.

Egyfelől.

Másfelől vannak azért bajok a teljes kiőrlésű kenyérrel is. Egyrészt az íze. Akárhogyan is tekergetjük, messze nem olyan finom, mint egy jól kovászolt fehér kenyéré. De ez a kisebb baj. Ha jobban megnézzük, a tk kenyérnek valamivel magasabb az energiaértéke is. De még ez sem az igazi baj.
A legnagyobb probléma a sűrűsége. Egy szelet tk kenyér súlya olyan másfélszerese a fehér kenyérének.
Gondolj bele. Naív Ember elolvassa az egészségügyi szakértő írását, bólint és áttér a tk kenyérre. Csakhogy mostantól egy szelet kenyérrel másfélszer annyi szénhidrátot fogyaszt el. Igaz, lassabban szívódik fel, de akkor is, abszolút értékben jóval többet evett.
De az sem szerencsés, ha – mindezzel tisztában léve – innentől kevesebb, azaz kisebb térfogatú, szemre is kevesebb kenyeret eszünk. A gyomrunk súlyra is és térfogatra is érzékeny (meg szubjektíve is), egyszerűen éhesebbnek érezzük magunkat egy kisebb szelet kenyér után.

Akkor mi a megoldás?

Egyszerű. Meg kell nézni, mitől jobb a tk kenyér?

Attól, hogy amikor megőrlik a búzaszemeket, akkor nem válogatják szét. Benne hagyják a szemek héjából, magjából keletkezett őrleményt is. Mi is ez? Rost. Számunkra emészthetetlen valami. Mégis ez csinálja a csodát. Egyszerűen amikor jelen van a gyomorban, az olyan a gyomorsavaknak, mint egy kihívás a kocsma elé. Azt mondod, nem tudlak megemészteni? Na, akkor ezt figyeld! Persze, nem sikerül, de addig a gyomor nem foglalkozik a szénhidrátokkal. Illetve foglalkozik, de sokkal mérsékeltebben.

A rostoknak mindemellett van még egy pozitív hatásuk: növelik a széklet mennyiségét, ezzel gyakorlatilag olajozzák a bélműködést. Szóval a rostok jók, érdemes figyelni rájuk.

Innentől tényleg adja magát a megoldás. Egyél finom, kovászolt fehér kenyeret. Egészségedre. De egyél hozzá egy csomó rostot is. Nem, ne azt a korpát, ami nem annyira finom. Rengeteg alternatívád van: paradicsom, paprika, retek, újhagyma, kígyóuborka, szárzeller… és akkor a savanyúságokról (cékla!) még nem is beszéltem. Ezek egyrészt finomak, másrészt súlyt is, térfogatot is jelentenek (kalóriát nem igazán, hiszen főleg rostok) és sokkal több rostot adnak, mint a tk lisztben lévő korpa. A végeredmény az lesz, hogy habár a kenyérnek magas volt a GI értéke, de amit megettél, annak összességében jóval kisebb lesz a GI értéke, mintha önmagában csak tk kenyeret ettél volna. És még jobban jól is laktál.
Ennyi.

PS.
És akkor említsük meg a nagy kedvencemet, a durumlisztet és az abból készült cuccokat. Ez nagyjából egyesíti a kétféle kenyér/tészta előnyeit: egyrészt alacsonyabb a GI értéke, mint a fehér lisztből készülteké, másrészt sokkal finomabb is a teljes kiőrlésű lisztből készülteknél.

Passau – Bécs, bringával 09/08

Kihasználtam, hogy a kajakos filmfesztiválra előre le kellett gyártanom a videókat és amíg ezeket hetente kiraktam, addig volt időm a nagy videókat összeállítani.
Jöjjön akkor a Passau-Bécs bringatúra. Hét nap volt, benne egy kis bécsi tekeréssel is – értelemszerűen a videó nem lett rövid.
De nagyon élveztük, mind a túrát, mind a felvételek visszanézését.

A motivációgyilkos

Igen, szoktam mondogatni, hogy fontos, nagyon fontos az, hogy pontosan lásd, mi folyik körülötted, ne passzív elszenvedője legyél az életednek, hanem határozottan alakítsd. Ha kell, mérjél, ha kell, szabályozzál, vedd át az irányítást. Már persze amennyire lehet.

De időként jönnek olyan öv alatti ütések, amelyekkel nehéz mit kezdeni.

Mára jó időt mondott a levelibéka, kedvem is volt mozogni, elmentem bringázni egy nagyot. 81 kilométer. 1500 kalória. Ez azért elég jó. Jó annyira, hogy ma semmilyen formában ne foglalkozzam az étkezéssel. Ma a házban vagyok: nem ér a nevem.

Hát, a lónak a farát, sógorasszony.

A Rizmájernél éppen akkor hozták ki a friss pogácsát, amikor 66 kilométer után beléptem egy sörre. Persze, hogy vettem kettőt. Itthon a fiamat találtam a konyhában: a hétvégére hazajött és úgy döntött, meglep minket valami ínyencséggel. Ennek örömére ittunk valami háromcentest egy szilva üdítőitalból. Erősebb sportok után nálam kötelező egy proteincsoki. Aztán amíg várakoztunk az ebédre, elkortyoltam kér deci fehérbort.

Természetesen mindent beírtam a MyFitnessPal alkalmazásba. Tudod, mi jött ki? A 3,5 óra bringázás olyan 1500 kalória volt, az RMR levonása után 1350. A két pogácsa, az egy sör, a 3 cent pálesz, a proteincsoki, a két deci bor pedig 1200. Azaz ilyen hülye apróságokra elszórakoztam a fárasztó, izzadságos melóval összevakart energiahiányomat.

Ilyenkor azért eszembe jut, hogy jó-e ez? Jobb-e tudni, hogy mi mennyi és hogy mikor mennyire sértettük meg az egyensúlyt? Vagy nem lenne-e jobb időnként tudatlanul élni, egyszerűen csak lebegni a zabálós, zsíros, boros nirvánában és élvezni mindazt, ami élvezetet okoz?

Nehéz ügy. Akár Hamlet is foglalkozhatott volna vele. Egy szelet szalonnával a kezében.

Cipők, cipők mindenhol

Egy időben nem győztem élcelődni családunk nőtagjanak rovására, miszerint sorra nőtték ki a cipőszekrényeket és vettünk egyre többet, egyre nagyobbakat. Mert cipőt ugye nem dobunk ki. Minden alapom megvolt rá, hiszen férfimódra volt három cipőm és ez mindenre elég volt: egy téli, egy minden más évszakra és egy ünneplő. Na meg egy házi papucs.

Most? Csak kapkodom a levegőt.

Az egész ott kezdődött, amikor bementem a Decathlonba. Venni egy sportcipőt. Velem egykorúak tudják, hogy a mi időnkben létezett olyan, hogy univerzális sportcipő. Lehetett benne futni, focizni, kosárlabdázni, jó volt túrázásra, sőt, sokan még utcai cipőnek is ezt használták. Tényleg univerzális volt.

Nos, ma ilyesmi már nincs. Cipőt akarsz? Oké. Milyen célra? Mert van futócipőnk. Fociscipőnk. Kosárlabdás cipőnk. Túracipőnk. Sőt, van kerékpároscipőnk is. Melyiket szeretnéd?
Izé.
Megpróbáltam ragaszkodni a hagyományokhoz. Megvettem a legegyszerűbb túracipőt, kiindulva abból, hogy valószínűleg ez a legtartósabb.

Szerinted?

Mostanra van túraszandálom, nyárra. Túrabakancsaim. Külön egy magashegységekre, külön egy középhegységekre. Meg kettő itthonra. (Ezek már sérült bakik, de padláson/teraszon dohányzásra tökéletesek.) Van futócipőm. Egyelőre még csak egy. Pedig lehetne külön az erdőre, külön az aszfaltra, meg külön a télre. Természetesen megvan a régi univerzális túracipőm is. Vannak kajakos cipőim is: neoprén félcipő jó időre, neoprén magasszárú hidegre, gumicsizma extrém körülményekre. Van téli bakancsom. Van átmeneti, tüskeálló vadászbakancsom. És persze van nyári cipőm, van ünneplő cipőm és van külön házi-, illetve úszópapucsom.
De igazából ott sokalltam be és ott kezdtem fejben blogposztot fogalmazni, amikor kiderült, hogy szükségem lesz külön kerékpáros cipőre is. Hogy miért? Jogos a kérdés. Korábban én is értetlenül álltam az áruház bringás szigetén a cipősblokk előtt. Hiszen nem használok semmi cipőrögzítést (SPD), akkor meg minek?
Hát, ravaszul találták ki. Akarsz télen bringázni? Oké. De le fog törni a lábad a hidegtől. Igen, még prémes cipőben is. Sebaj, vannak bringás kalucsnik. Ezek olyan stretch cuccok, melyeket rá lehet húzni a cipőre és melegítenek, meg vizállóak, szóval tényleg hasznosak.
Tavaly ősszel vettem is egy párat. Még decemberben szétszakadt. Pedig méretre jó volt: 44-46 a címke szerint, nekem meg 45-ös a lábam. Visszavittem, az ügyintézés jelenleg is folyamatban van. Meg a tél is. Hogy tudjak bringázni, vettem egy másikat, egy másik cégtől. Ez 44-47-es volt. És az első felvételkor kis híján ez is szétszakad. Mi a fene van itt?
A ravasz design.
Másnap elmentem a sportboltba és megnéztem a kerékpáros cipőket. Aztán bólintottam. Igen. Igen ravasz. A bringás cipőknek ugyanis le van törve a sarka. Hiszen kerékpározás közben nincs szükség erős cipősarokra. A kalucsni viszont kerékpáros cipőkhöz készült. Azaz az én univerzális túracipőm sarka annyira kifeszítette a kalucsnit, hogy 5-10 alkalom után szétszakadt.
Oké. Megvettem a legegyszerűbb bringás cipőt. Kipróbáltam. Simán feljött a kalucsni. Siker.

Csak éppen már a szervereket tartalmazó szekrényben is derékig állnak a cipőim.