Rekviem

És akkor egyperces néma csend mindazon jelszavak számára, melyeket a billentyűzetről fel nem nézve gépeltünk be valahová a semmibe, a megfelelő ablak helyett. Reméljük boldogan élnek egymás mellett abban az imaginárius világban.

Próbálta már újraindítani?

Elvesztem és el is fogok. Hamarosan túl fogok esni első online tanfolyamomon. Mármint előadóként. A környezetet nagyjából kialakítottam, értsd beruháztam egy normális webkamerára és az 5 köbméter szemetet is arrébbhordtam. (A hulladékudvarok még mindig nem vesznek be háztartási lomot.)
A helyzetet cifrázza, hogy új tanfolyam, azaz újra meg kell tanulnom, mikor mit kell mondanom, na meg végig kell nyomkodnom a laborfeladatokat.
A laborkörnyezet nested virtualizáció, azaz virtuális hoston fut vagy tíz virtuális szerver. Melyeket egy rdp gateway-n keresztül érek el. (Az oktatás része meg teams, de ez most nem lényeges.)

Nos, maga a labor… hát érdekes. Egy csomó gond volt vele. És igen, ha hiszed, ha nem, mindegyik gondot az oldotta meg, hogy restart. Hát, nagyjából így érzem magam.

PS.
Na jó, nem csak. Volt, amikor a diszk fogyott el – bár ehhez is kellett restart – de volt amikor… na ezt úgysem hiszed el… szóval volt, amikor az Outlookból nem lehetett levelet küldeni, de az istennek sem, és már téptem a hajamat, azt a keveset, hiszen megvolt az ospprearm is, amikor elolvastam a setup manualt és azt írták, hogy az ospprearm parancsot _kétszer kell kiadni egymás után_ hogy ténylegesen megtörténjen az aktiválás. Nabazdmeg.

Az első

Nem igazán értem. Miért olyan nehéz megtenni az első lépést? Pontosabban, miért nehezebb megtenni az első lépést, mint a másodikat? Ha már eldöntöttük, mit csinálunk, akkor miért gatyázunk az első lépéssel? Ahelyett, hogy nagy levegő és elkezdenénk? Nem bízunk a döntésünkben? Várunk, hogy közben hátha történik valami csoda? Valaki megcsinálja helyettünk? Nem fogja.

Finomságok

Amikor elkapcsolsz egy koncertről, mert azt mondod, hogy ez a punkzene szar volt, aztán elgondolkodsz, hogy hogyan is lehet szar egy olyan zene, mely deklaráltan azzal az igénnyel készült, hogy szar legyen, szóval némi töprengés után kénytelen vagy módosítani, hogy ez a zene valójában unalmas volt.

A világ nagy momentumai

Úgy elképzeltem, miket mesélnék olyan 10-15 év múlva a térdemen ülő kisunokámnak arról, hogy milyen élmény volt megélni olyan pillanatokat, amikor az egész világnak együtt dobbant a szíve, amikor az egész világ történelmét befolyásoló dolgokat éltünk meg.
– Nos, tudod kölyök, az én életemben három ilyen élmény volt: amikor 1989-90-ben összedőlt a Szovjetunió vezette keleti blokk és végre szabadon élhettünk. Aztán nagy dolog volt az ezredforduló. Na meg a koronavírusos pandémia is.
– Mi volt az a zúnió?
– A világ rosszabbik fele.
– Milyen volt, amikor megszűnt?
– Nem tudom.
– Hogyhogy?
– Diplomát írtam. Szoftvert fejlesztettem. Államvizsgára készültem. Nappal aludtam, estétől reggelig zárt szobában ültem a számítógép mellett. Még azt sem tudtam, mi történik a szomszéd szobában, nemhogy a világban.
– De az ezredforduló biztosan nagy buli volt!
– Lófaszt, szerelmetes unokám.
– Hogyhogy Papa?
– Mert amikor a korai programokat írták, lespórolták a dátumokból az első két számot. Tudták, hogy ebből baj lesz, de mindenki úgy volt vele, hogy negyven év alatt csak megoldódik valahogy. Hát, nem oldódott meg. Sőt, a számítógépek úgy behálózták az életünket, hogy amikor közeledett az ezredforduló, mindenki bepánikolt. Ha megállnak a programok, kipusztul az emberiség.
– Tényleg?
– Dehogy! De az emberiség nem változott semmit, mindig összeszarta magát, amikor lehetett. 1000-ben más miatt hirdettek világvégét. Mintha a világot bármennyire is érdekelte volna, hogy az egyik majomfajta mikor kezdte el mérni az időt és hogy az ujjaik alapján kitalált számrandszerben éppen kerek szám jön. 2000-ben is világméretű pánik alakult ki. Évekkel korábban elkezdték lecserélni a gyanús programokat. De amikor jött az új év, a pánik felerősödött és minden informatikusnak ki lett adva, hogy egész este nem ihat, egész este nem mehet sehová, otthon kell ülnie a telefon mellett.
– Azannya!
– Az. Életem legszarabb szilvesztere volt.
– Akkor legalább erről a koronás vírusról mesélj, nagypapi!
– De kicsim, tudod jól, hogy nem lehet! Minden lakásba be lett telepítve a nemzeti lehallgatókészülék és I. Orbánról csak jót lehet mondani.
– Papa, csalsz! Nem meséltél semmit! Akkor úgy élted meg a világ nagy eseményeit, hogy észre sem vetted ezeket?
– Nagyon okos gyerek vagy. Pont erről szól a világ. Hogy történnek a nagy dolgok, legendák íródnak róluk… mi, kisemberek meg csak úgy elédegélünk az események tövében. Kérsz még egy szelet szalonnát?
– Hagymával, ha lehet.
– Csakis.