Azok a szürke hétköznapok
Bélának rendbejött az emésztése.
Az a helyzet, hogy ez egy 8-9 hónapos történet, egyre nehezebb felidézni az akkor vérforralóan bosszantó eseményeket. Mára valahogy már egyáltalán nem érdekesek. Nem is fogom különösebben erőltetni, ebben az utolsó részben még összeszedek néhány apró sztorit, aztán zárok. (Persze feltúrhatnám az akkor keletkezett kábé 250 oldalnyi feljegyzéseimet, de túrja a harapós ló.)
Nos, miután átalakítottam a vágórendszert natív 4K-ra és megoldottam a 4K-s videók megtekintését is egy 4K-s tévén, már csak egy területre kellett koncentrálnom: innentől minden eszközzel 4K-ban kellene felvennem, persze ha képesek rá. A mobil helyből tudta, a camcorder egyáltalán nem, ezekkel nem is volt gond, ellenben a Gopro eddig 2,7K-ban vett, ezt bizony át kellett állítanom. Csak éppen… nagyobb anyagmennyiség, illetve ami még durvább, időegységre vetítve is nagyobb anyagmennyiség. Ehhez egy nagyméretű, az eddigieknél is gyorsabb SD kártya kell. Újabb dollárjelek pörögtek a szemem előtt. De ekkor már mindegy volt. Van is egy ilyen kognitív torzítás, most lusta vagyok előkeresni a nevét, a lényeg, hogy ha az ember már beletolt a projektbe X csillió pénzt, aztán kiderül, hogy még kellene (meg még kellene, meg még kellene) egy kicsi, hogy tisztességesen be lehessen fejezni, akkor sóhaj és fizet.
Oké, keressünk SD kártyát. Rögtön itt is van kettő:
– SAMSUNG PRO Plus 512GB MicroSDXC 130 MB/s MB-MD512SA/EU
– SAMSUNG PRO Plus 512GB MicroSDXC 130 MB/s MB-MD512SB/WW
Csontra ugyanaz a két kártya. Csak éppen az áruk más. Megint vakarhattam a fejemet. Végül megkérdeztem a Geminit. Azt mondta, hogy a drágább kártya mellé adnak USB adaptert is. Ja, olyanom van, az nem kell. Erre a Gemini elkezdte csóválni a fejét. Hogy ez a Samsung USB adapter pont a Samsung kártyákhoz lett optimalizálva. Ha többszáz gigát kell felmásolnom a Gopróról a gépre, akkor nagyon nem mindegy. De persze ha az a 300 forint árkülönbség földhöz ver, akkor vegyem bátran az olcsóbbat.
Nem azt vettem.
Aztán még valami. Folyamatosan kinlódtam a C: meghajtómmal. Amikor nagyon régen összeraktam a gépet, úgy nézett ki, hogy raktam bele egy 512-es SSD-t, a fele lett a C:, a másik fele a D:, ahol a videóvágás történik. Na most a Windows-ban a C: még nálam is hízékonyabb, az utóbbi időben már folyamatosan kinlódtam vele. Hiába raktam át másik meghajtóra a Documents és a Downloads könyvtárakat, irányítottam át a Temp-et, hiába figyeltem erősen, mit rakok fel, valahol, valami miatt folyamatosan hízott a C: Hiába kapott 256 GB helyet, rendre elfogyott. Persze srinkelhettem volna, de akkor meg a videóvágásra fenntartott hely csökkent volna, én pedig pont most akarok áttérni natív 4K felvételek 4K-s vágására.
Nem egyszerű. A végső megoldás az lett, hogy beszereztem egy újabb SSD-t. Az 512-est megkapta a C:, az új 1024-est meg a Vegas Pro.
De messze nem volt ennyire egyszerű. Messze nem.
Kezdve ott, hogy szegény alaplap már agyon volt dugva. GPU (két pcie hellyel), pcie hangkártya, pcie hálókártya, volt már egy ssd, négy sata diszk… elég szűken voltunk. Arról nem is beszélve, hogy második ssd-nek már nem rakhattam bele akármit, NVMe/Sata, milyen generáció (Gen3/Gen4), mekkora TBW,… és persze a zsúfolt házban a hűtési problémák. Külön izgalmat jelentett, hogy a Gemini egy olyan alaplapleírást túrt elő, amely szerint a második SSD leblokkol a 6 SATA csatlakozóból négyet, az én manuálom ilyesmiről nem írt, de a Gemini kitartott, végül vakon vettem meg az ssd-t és csak a berakás után derült ki, hogy nekem volt igazam. Hűtőbordát nem tudtam rárakni, maradtam a gyári grafén-alumínium matricánál, eleinte állandóan mértem a hőmérsékletét a hozzáadott progival, de végül leszoktam róla. Bírta.
Aztán. Ránézésre apróság, mégis ez okozta a legnagyobb kárt. A GPU-ban hátul 3 darab display port és egy darab hdmi port van. Nekem viszont két hdmi-s és egy dvi-s monitorom. Logikus, hogy vennem kellett két fordítót. egy dvi-display és egy hdmi-display adaptert. Megvettem, összedugtam, működtek. Aztán amikor az ssd miatt szét kellett szednem a gépet, próbáltam kihúzni a videókábelt, de az istennek sem jött ki a GPU-ból. Aztán meghűztam erősebben, ekkor már megmozdult. Bár ne tette volna. Tudni kell, hogy elég nehéz hozzáférni az íróasztalom hátuljához, egyik oldalon fal, a másikon hat kerékpár, ezeket nem szivesen pakolászom arrébb. Emiatt nem is vettem észre, hogy az adapteren van egy “kényelmi” szolgáltatás, egy beépített kicsúszásgátló. Alul – tehát ott, ahová egyáltalán nem láttam rá – volt egy pici kidudorodás, azt meg kellett volna nyomnom, mielőtt ki akarom húzni. Nem tudta ezt Mehemed. A kisebbik baj az volt, hogy tönkrement a kábel. A nagyobbik az, hogy tönkrement a méregdrága GPU egyik display portja is, így már csak három monitort tudok rárakni.
A végére még egy apróság, bemutatandó, mennyire komplex volt ez az átalakítás és mennyi mindennek kellett – vagy kellett volna – stimmelnie. Már lement két nagy túra, a toszkán és az Érchegység-kör. Ekkor kezdtem vágni az olasz felvételeket és csak ott derült ki, hogy remek a Gopro 4K-s felvétele, csak éppen a Telemetry Lite ebből a felvételből már nem tudja kiszedni a gps trekket. Látja, hogy benne van, de csak a legdurvább érzékenységgel tud kiszedni valamit, ami leginkább egy üres gpx fájl. Eddig még mindig mákom volt, mindegyik esetben volt 1, azaz egy jó dátum a fájlban. Koordináta, az nem, de nekem nem is kell, elég a dátum. Szóval eddig még elvagyok, de mostantól nagyon borotvaélen inog ez az egész videós telemetria. (Olyannyira, hogy az ötödik olasz videóban már volt olyan gpx fájl, amelyikben egy darab használható adat sem volt. Ennél el kellett engednem a telemetriát.)
“Ausztráliában a mézhangyák nektárt gyűjtenek és erőszakkal addig tömik a dolgozók egy speciális kasztjának a tagjaiba, amíg csak a potrohuk borsószem nagyságúra nem dagad és bőrük annyira meg nem feszül, hogy teljesen áttetszővé válnak. A munkások ezután elülső lábuknál fogva felaggatják őket föld alatti teraszaikon, élő élelmiszeres köcsögökként.”
– David Attenborough –
Ezt a videót csak erős idegzetűeknek ajánlom. A túra egyébként arról szólt, hogy elbringáztunk Sienából San Gimignano-ba és vissza… de az ördög a részletekben lakik. Mi pedig egy különösen szorgalmas ördögöt fogtunk ki. Szívtam már sokat bringázás közben, de egyik sem lett ennyire dokumentálva. A végén cliffhanger.
Elég forró téma most az a gondolat, hogy az AI elszabadult és pár év alatt tönkre fogja tenni a világot, kezdve azzal, hogy elveszi a munkánkat, majd rögtön utána kipusztítja az emberiséget.
Persze lehetne erről beszélgetni, lehetne… de miről lehet manapság normálisan beszélgetni? Amikor részletesen kiderült, mi is volt ez a Hugging Face incidens, én is azt mondtam, hogy azannya, ezzel már tényleg kezdeni kell valamit, mert nagyon durva, nagyon veszélyes. Aztán amikor kiderült, hogy az Anthropic is feltörte a konkurenciát, akkor már húztam a számat. Majd amikor bejelentették, hogy a Gemini is, akkor esett le, hogy mi is folyik itt. Az az AI, amelyik nem töri fel a többit, az annyit is ér. Azaz mindenki üzleti pozíciót akar fogni, mert ez egy pénzigényes műfaj. A figyelem felkeltésére meg a rémisztgetés, a katasztrófával fenyegetés a leghatékonyabb.
Ettől persze aggódni lehet, sőt, kell is. De nem úgy. Az AI attól nagyon messze van és szvsz nem is fog soha odáig jutni, hogy mondjuk átveszi az irányítást egy porszívógyár felett és átállítja a termelést humanoid robotokra, úgynevezett terminátorokra és egyenként kivégzi az embereket. De az emberiségnek van egy gyenge pontja és ezen keresztül könnyen sebezhető.
Az emberiség ugyanis nem a valódi világban él. Kitaláltunk magunknak egy világot és abban élünk a valódi helyett.
Persze ez nem újdonság. Amióta létezik emberszabású emlős, ez azóta így van. A történelem kezdetén volt Földistennő, Napisten, Holdisten, volt valami Gonosz, minden állatnak megvolt a maga Istene, a villámokkal valamelyik Isten büntetett, illetve ha jó volt a vadászat, akkor valamelyik Isten volt adakozó. Aztán ezeknek az Isteneknek külön társadalmuk keletkezett, öltek, haltak, szaporodtak, szekérderéknyi legenda született róluk. Meg lehet nézni, mára hova jutottunk: többezer Isten tolong a tudatunkban, emberek milliárdjainak agyában véve át a vezérlést. Persze nem csak Istenek vannak, mesék, történetek, legendák is, melyekbe az emberek a valóság elől menekülnek és se szeri, se száma a kitalációknak: Csillagok Háborúja, Mátrix, Gyűrűk Ura, Bosszúállók, Pókember, X-Men, ezekkel már eljutottunk oda, hogy kitalált lények fanatikus rajongói gyűlölködnek másik kitalált lények fanatikus rajongóival, miközben a média meg folyamatosan meccselteti egymással ezeket a kitalált lényeket, mert az jó az üzletnek. És ha már itt vagyunk, itt van a pénzvilág, maga a pénz, az etf-ek, a bitcoin, az NFT-k és még sorolhatnám. Ezek is mind kitalált valóságok, melyek persze sűrűn átnyúlnak az igazi valóságba.
Jelzem, ezzel nem mondtam nagy újdonságot, Harari szépen megírta ezt a témát, több kötetben is. Azt állította, hogy ez, mármint a fantázia és a kitalált világba költözés okozta az emberiség felemelkedését, ez tette lehetővé nagyszámú élőlény kooperációját, együttélését. Azt már én teszem hozzá, hogy szerintem ez fogja okozni a vesztét is. A kitalált világ egyre bonyolódik, az emberiség szellemi fejlődése nem tud vele lépést tartani és egyszer csak elveszítjük felette a kontrollt. Márpedig bőven van annyi kapcsolat a fejünkben létező kitalált világ és a valóság között, hogy az előbbi megborulása borítja az utóbbit is.
Itt jön be a képbe az AI. A számítógép, az internet és nyilván az AI is a szellemi világ terméke. Nincs nekik se kezük, se lábuk, de a gondolatainkat tudják manipulálni, a kitalált világ viszont a gondolatainkban létezik, azaz a végén mi leszünk azok, akiknek kezük is van, lábuk is van és tönkre tudják tenni a világot. Mindkettőt.
Recent Comments