Murter bringával és kajakkal 01 / 05

Előkészületek

Az egyik ügyfelünk július összes hétvégéjét lefoglalta, aztán június végén kiderült, hogy tulajdonképpen jó lesz nekik az augusztusi hosszú hétvége is. Újratervezés. Foglalás nélkül nincs nagy választék, maradt a kemping, a helyszín pedig nagy kedvencünk: Murter sziget, Jezera Lovisca kemping. (Megnézve az árakat, nem kicsit bosszantó, hogy egy klímás, konyhás, fürdőszobás, vízparti apartman, nem messze a kempingtől, hét éjszakára mindössze 4000 forinttal lett volna drágább, mint a kemping. Csak éppen azt tavasszal le kellett volna foglalni, júniusban már betelt az egész nyár.)

Oké, pakolás. Brutális pakolás. Vettünk kerékpártartót, olyat, hogy ne zavarja a kajakokat (pár centivel mennek el egymás mellett), de ne is támaszkodjon a vonóhorogra, mert a tengernyi cuccot utánfutóval visszük. Aztán a két gyerek az utolsó pillanatban lemondta, így megrizikóztuk, hogy beférünk a kocsiba.

Nem adtam volna egy lyukas kétfillérest sem érte, de sikerült mindent belegózni. Egy teljes nap alatt.

Meteorológia. Indulás előtt pillantás a windgurura. Azannya. De most legalább tudom, milyen színnel jelölik a BF9-es szelet. (BF skála: a szokásos link.) Szóval 9-es szél: “Minor structural damage may occur (shingles blown off roofs)”, azaz ez a szél már lefújja a zsindelyt a tetőről. Szerencsére csak péntek délelőtt, mi meg délután érkezünk. De nem vagyok nyugodt. Azért azt a sátorvárost fel is kell majd állítani.

Leutazás
2015.07.10; péntek

Innen üzenem annak, akit érint, hogy ez az igazi Gran Turismo, nem az, amit a marketing nyomat. :)

Bármennyire is hihetetlen, de ezzel a rengeteg cuccal megpakolva, a kocsi seggét a földön vonszolva, alapvetően gond nélkül értünk le. Korán indultunk, ez vissza is ütött, a lellei pihenőbe már alvajáróként vezettem be, majd aludtam pár percet. Nekem legalábbis annyinak tűnt, de Nej, aki türelmesen végigüldögélte, helyesbített, hogy jó lesz ez egy órának is. Végül délután négykor érkeztünk meg, nem túl jó idő, 9,5 óra alatt 700 kilométer, de nem siettünk.

Sikerült jó helyet találnunk, közel a tengerhez. Sajnos ez egyben azt is jelenti, hogy távol a központtól, ami wifi szempontból gáz. (Wifi! Ebben a kempingben! Most vagyunk itt negyedjére, de soha nem gondoltam volna, hogy valamikor a sátraknál is lesz internet.)

A szél persze viharos, de szerencsére nem annyira durva, BF4-es alapban, 6-os lökésekkel. Sátorállításhoz ideális. De legalább nincsenek szúnyogok. Gyors fürdéssel kezdtük, aztán táborállítás este nyolcig.

A kaját ügyesen pakoltuk, útközben nem fértünk hozzá. (A hátsó ajtót ugye nem lehetett felnyitni a bringák és a kajakok miatt, oldalról meg nem értük el a csomagtartó végét. A hűtőszekrény miatt. Igen, azt is vittünk. Meg kajakszállító kiskocsit is.) A base camp építésekor lecsúszott két sör, kaja nélkül ütött, mint Tyson. Fél kilenckor vacsora. Sörök. Szivarok. A szomszéd éppen vacsorázik. Így születnek a barátságok.
Apropó,szomszéd. Három szomszédunk van, mind a hárman szlovénok. (Meg 500 méteres sugarú körben mindenki.) Olyan 15-20 aprókölyök járt össze. Mellénk. Mind a húsz itt randalírozik a sátraknál, mintha nem is lenne pár tíz méterre egy szuper tengeri strand. Elleszünk: éjszaka mi horkolunk, nappal ők visítoznak. A kempingezés szépségei.

Bizarr sörválasztás kimaxolva. Nej és Barna vásároltak be és büszkén hozták haza a tálca Mythost. Most ülünk itt a horvát tengerparton és azt a sört isszuk, melyet eddig csak a görög tengerparton tudtunk.

Erős terveink vannak: hat napra öt túra, három kajakos, kettő bringás. Meglátjuk.

Első döbbenetek: a videófelvételeken jóval nagyobb pocakom van, mint ami az önképemben szerepel. De lehet, hogy csak a póló előnytelen. Microsoftos.

A szél gyakorlatilag vízszintes gravitáció. Bármit leteszek a kezemből, egyből arrébbrepül pár métert. Oké, a kalapács csak pár tíz centit. A kalapács egyébként nagy ötlet volt. A sátornak a fix, azaz arrébb nem rakható cövekei közül a hatból négy esetben szikla volt a murva alatt. Kalapáccsal darabokra törtem. Vidám sátorállítás volt, olyan fegyences-kőtörős.

A tengerpart kábé 30 méter. Ez jó, de sajnos teraszon vagyunk, azaz gyalog olyan 70-80. Nem mindegy, a kajak nem sétál le magától.

Este hamar elfáradtunk, alvás. Nem is sejtettük, hogy hosszú időre ez volt az utolsó normális alvásunk. A szélvihar kisöpörte a kánikulát. Csakhogy a következő napon az a nyomorult visszaóvatoskodott.