46

Mekkora hülye egy nap, istenem.

Tegnapelőtt derült ki, hogy hamarosan lejár az utánfutó műszakija. Azé az utánfutóé, melyre alapoztuk a horvát nyaralást. Este elszaladtam kereket pumpálni, meg kinyomoztam, hol vizsgáztatnak. Tegnap beregisztráltam magam reggel 8-ra, meg megkérdeztem a szakembertől – öcsém -, hogy mire is kell figyelni. Ne kotyogjon, meg jó legyen a világítás. Oké, ez rendben. Azért este még egy teszt Nejjel: irányjelző jobbra/balra, tompított, fék – rendben.

Ma hajnal 5.40-kor kivittem Nejt a buszmegállóba, hazamentem, átöltöztem játszósruhába, kivonszoltam az utánfutót, ráraktam a kocsira, majd egy biztonsági teszt. Azt hittem, nem jól látok. Aztán beugrott, hogy egy nappal korábban egy tesztet nem végeztünk el, egyszerre nem kapcsoltam fel az irányjelzőt és a tompítottat. Most igen, és az eredmény vadabb lett, mint a Váci utca karácsonykor: mind a négy égő egyszerre villogott. Hjaj.

Reggel 7-kor telefon az Autóklubba, regisztráció lemondva. Félóra nyomozás után találtam egy szervízt a környéken, ahol ki volt írva a listára az autóvillamosság is. 7.50-kor már ott voltam.
– Jó reggelt, van egy problémám, meg egy utánfutóm, illetve ez a kettő ugyanaz – kezdtem bele lendületesen.
– Utánfutóval nem foglalkozunk.
– Szomorú.
– Vigye el a Ladás Józsihoz, ő megcsinálja.

Már a neve is szimpatikus volt. Nekem most pont egy ilyen külvárosi buherabajnokra van szükségem. Megkaptam az eligazítást, elmentem. A pacák éppen ujságot olvasgatott a garázsban. Remek, akkor nem kell várakoznom. Szétkapta a csatlakozókat, megcsiszolta a felületeket, kontakt spray, összerakta – jobb lett, mint újkorában. Negyedóra alatt végzett.

A szervízből telefon az Autóklubba. Mégis megyek, de kések egy kicsit. A nő ugyan vigyorgott, de visszaírt. Poroszkáltam odafelé és határozottan elégedett voltam magammal. Ezt ügyesen összehoztam és még mindig csak fél kilenc.
Beálltam, bementem az irodába. Széles mosoly.
– Szóval megjött!
– Igen, igen. Egy kicsit bonyolult volt, de itt vagyok.

Odaadtam a papírokat, nekiállt fénymásolni. Aztán alaposan megnézte a forgalmit.
– Kérném az aláírási példányt is.
– Minek a mijét? – néztem értetlenül.
– Az alapítvány igazolását, hogy Ön aláírhat.
– Jézus. Az utánfutó már nem az alapítványé, évekkel korábban megvettem tőlük.
– De átírva nem lett.
– Dehogyisnem, nézze meg a biztosítást.
– Az más. A forgalmiban is át kellett volna íratnia a tulajdonost.

Bakker. Tényleg. Most már beugrott, hogy a zűrzavarban ez elmaradt. (Akkor vettük, amikor költöztünk.)

– Hűha. Ha elhozom az adásvételit, megcsinálhatjuk a vizsgát?
– Igen.
– Remek.
– De csak 15 napig lesz érvényes és csak Magyarországon.
– A francba. Akkor most mit csináljak?
– Írassa át.
– Hát, ha gyorsabb megoldás nincs, akkor az lesz.
– De készüljön rá, hogy horribilis büntetést fognak a nyakába varrni. Maga évek óta nem íratta át.

Hjaj.

Irány haza. Az legalább biztos pont. Okmányiroda: csütörtök szünnap. Akkor itt vége is. Illetve nem, mi lenne, ha kimennék Vecsésre? Megnéztem, csak előzetes bejelentkezésre fogadnak. Telefon. Legkorábbi időpont egy hét múlva. Aha. Ez bizony ugyanaz a szindróma, mint Nej orvosánál: beosztják ugyan az időt, de túl nagy blokkot számolnak egy ügyfélre, így csak nagyon sokára lehet időpontot kapni. Mondjuk az ügyintézőnek jó, nem jönnek olyan sűrűn az ügyfelek.

Csak kiváncsiságból elkezdtem számolgatni, mennyi is az annyi. Illetékek: van olyan, hogy átiratási illeték (9000), meg olyan, hogy csakazértis illeték (12000). Ez utóbbit nem részletezték, hogy miért szedik. Ezekkel lógok immár 3 éve, az a jegybanki alapkamat kétszeresével számolva durván 32000 forint. Aztán még van a súlyadó, három évre – bekalkulálva a büntetéseket is – olyan 23000. És persze a vizsgadíj, mely ugyanannyi, mintha kocsit vizsgáztatnék, azaz 18000. Az utánfutó ugye egy fék nélküli tengely, rajta egy platóval. Még jó, hogy zöldkártyát nem számolnak fel rá. 73000 forint. Mindez akkor, amikor egyébként is megfeküdtünk: egyikünk cége sem fizetett még 2009(!)-es bónuszt, miközben tudjuk, hogy Nej cége csak 25%-ot fog (mert nincs rá több pénze és megteheti), az én cégemnél meg még nem dőlt el, hogy egyáltalán lesz-e rá pénzünk, és ha igen, mikor. Ja, és nyaralunk. (Szállások lefoglalva, leelőlegezve.) És ebből terveztük, hogy visszarakjuk a cirkót. Lesz még itt zsíroskenyér hagymával.

Kihasználva a felszabadult időt, elszaladtam orvoshoz. Van nekem egy tavaly augusztus óta húzódó ügyem, de soha nem volt időm a végére járni. Az üzemorvos szerint nagyok a nyaki nyirokcsomóim. Októberben mentem el a körzeti orvoshoz. Nagylabor, fogorvos, az továbbküldött nagyröntgen, gégész. Ezt a kört idén tavasszal fejeztem be. (Mert ugye mindig van sürgősebb, mint az orvos.) Annyiból nyugodt voltam, hogy az igazán komoly baj (leukémia) kiugrott volna az első laborvizsgálatnál, és akkor csak rámcsörög a doki.

Most pont volt annyi időm, hogy visszamenjek hozzá a teljes paksamétával.
Végignézte.
– Azt mondja, van itt egy nehéz légzés. Igen, orrsövényferdülés. A nyelési nehézségek meg a GORB-tól.
Látom, arra kapott gyógyszert. Szedi?
– Igen. Szeretnék feliratni is.
– Használ?
– Igen. Ráadásul a többezer mellékhatásból egyik sem jelentkezik.
– Jó. Akkor nézzük még meg ezt az októberi laboreredményt. Igen, igen… hű, de magas.

Na, ez az a mondat, melyet nem szívesen hall az ember a körzeti orvosától, amikor az a leletét tanulmányozza.

– Micsoda?
– A vércukor. De a koleszterin se alacsony.
– Triglicerid? – kérdeztem rá, mert ezek együtt járnak.
– Ahogy mondja, az is magas. Ezt a vizsgálatot megcsináljuk megint, mert látni akarom a friss értékeket.

Majd jött egy hosszú magyarázat, mit egyek, mit ne egyek.

– Megkérdezhetem, egyébként mennyi volt a cukor?
– 8 felett. És mindez éhgyomorra mérve. Nagyon sok.
– Jut eszembe, mi a helyzet a nyirokcsomókkal?
– Azt írja a gégész, hogy ezek még bőven a normális értéken belül vannak.
– Végre valami jó hír.

Eddig megvolnánk. Hazamentem. Útközben egy haveromtól megtudtam, hogy képtelenség adózás és tehózás nélkül átvezetnem a Dimenzióba beragadt pénzemet egy normálisabb nyugdíjpénztárba, így csak reménykedhetek, hogy fennmaradnak addig, amíg én is. Csak ne néznének ki olyan betegesen.

Itthon még egy nemzetközi telekonf várt rám. (Ez volt az egyezség része: délelőtt rohangálok a saját dolgaimban, délután meg, amikor az amik is dolgoznak, addig ütjük a problémát, amíg meggebed.) Hát, a lelkesedésem nem verte túlzottan a plafont, de estére kiderült, hogy túloldali tűzfalprobléma.

Közben a holtidőben utánanéztem annak a 8 feletti vércukor értéknek. Nos, ez bizony már diabetes. Azaz cukrosbácsi. Egész pontosan a kettes tipusú, melyre 40 fölött már nagy eséllyel számítani lehet. Ráadásul olyan sunyi módon, olyan lassan jön, hogy az ember észre sem veszi. Csak a rendszeresen elvégzett laborvizsgálatok buktathatják le. Ilyen értelemben közepesen szerencsésnek is tarthatom magam: nagyon korán jött, viszont ehhez képest nem volt borzasztóan magas az érték, amikor elcsíptük.
Halványan vigasztal, hogy nagy eséllyel a túlsúly hozta ki (olvastam valahol, hogy a zsírsejtek blokkolják a hasnyálmirigyet, azért nem tud inzulint termelni), így ha leadok belőle, akkor talán nem rosszabbodik a helyzet. Csak hát annyian tartanak igényt az időmre (többek között ezek a hülye rohangálások, ügyintézések, komolyan mondom, a sírba tudnak tenni), hogy alig marad a mozgásra.

És ennyi. Este van, üldögélhetek a nappaliban és töprenghetek. Mi volt, mi lesz.

Mondtam, hogy hülye egy nap.
 

24 thoughts on “46

  1. Milyen gyakran jársz bringával dolgozni? Ha naponta, akkor az elég kéne legyen a túlsúly ellen? Illetve ha jól tudom a mozgás azon túl is hasznos a cukorbetegség visszaszorítására.

    Engem is évek óta ijesztgetnek ezzel a kettes típusú cukorbetegséggel, de egyelőre még a határon innen vagyok. Nekem a dokinak az a tanácsa jött be (azon túl, hogy naponta bringával járok), hogy étkezésnél előre kiszedem az adagomat (nem kell, hogy nagyon kevés legyen), repeta, szedegetés-csipegetés, a gyerekek maradékának eltakarítás viszont nincs.

  2. @mephisoft:

    Bringa családi okokból teljesen kilőve. Mostanában két hátizsák van mindig a kocsiban: egy úszócucc, meg egy evezőscucc. Aztán az időjárás dönt. (Csak éppen pl. az utóbbi két hétben is a 10 munkanapból 8-on ügyintézés, rohangálás volt.)

    A kajakiszedés nálam alapból így működik. Határozottan meg vagyok győződve róla, hogy nem eszek sokat (oké, ritkán igen) – csak éppen evolúciósan vagyok nagyon fejlett. Állatorvosok erre azt mondanák, hogy jó a táplálékhasznosítási koefficiensem. :)

  3. Ez az “evolúciósan fejlett” duma poénnak jó, de magadat ne hülyítsd. Ha túlsúlyod van, akkor többet vittél be, mint amit elégettél, és tök mindegy, hogy az másnak mennyi lenne, és hogy jól esne még sokkal többet enni. Na és persze az italok energiatartalmát is bele kell venni az egyenletbe.

  4. Leginkább én is poénnak használom, de van mögötte igazságtartalom is. Nem véletlenül használtam állatorvosi kifejezést: tudományos állattartásnál tényleg monitorozzák ezt a koefficienst. Ugyanis nem mindegy, hogy az állat hány százalékát hasznosítja a tápláléknak. (Mert amit nem hasznosít, azaz nem bontja le a szervezete, az kalóriástól távozik is.) De nem kell ilyen messzire menni, mindenki ismer olyan embereket, akik kétpofára zabálhatnak, mégse híznak el, pedig nem sportolnak. Evolúciós szempontból ők a ‘betegek’ – az őskorban hamar elpusztulnának.

    Más részről mögöttem elég komoly tapasztalat van, hiszen nagyjából tízéves korom óta harcolok a súlyommal. Pontosan tudom, hogy én, csak a táplálékbevitelt kontrollálva, képtelen vagyok fogyni. (Ha csak a kalóriatartalmat nézném, olyan keveset lehetne ennem, hogy az agyam biztosan fellázadna – hiszen neki van örömközpontja is.) Csak a legutóbbi példát említsem: tavaly esélyem sem volt sportolni, emiatt kiváncsiságból kipróbáltam azt a bizonyos 90 napos kúrát. Nejnél remekül bejött, a fogyó holddal ő is fogyott – én pedig 45 nap után abbahagytam, mert mindösszesen egy, azaz 1 kilóval lettem könnyebb.

  5. Utánfutóra: Nem lenne olcsóbb bérelni arra a pár napra, ahelyett, hogy kifizettek most egy vagyont a vizsga és társaira?

    Cukor: Egy jó hír, azért mert cukros vagy, nem kell éhezned, csak baromira nem mindegy, hogy mit eszel. A szénhidrátot kell erősen visszafogni. A másik fontos része, hogy naponta öt-hatszor kell enni keveset. Van egy cukros barátnőm, 1 éve derült ki, azóta 30 kilót fogyott, és eszik normálisan – mármint adagnagyságot tekintve. Mostanság már van millió alacsony CH tartalmú mindenféle incl. kenyér és sütik.

  6. @Drea:

    Ezt az utánfutó dolgot 3 éve átgondoltuk, átszámoltuk. A sarokfeltétel az volt, hogy legyen egy olcsó, pont az igényeinknek megfelelő utánfutó valahol. Erre nem sokkal később egy autókereskedőnél pont találtam is egy ilyet. Bizományba hagyták ott, olcsó volt, jó volt. Így hosszabb távon is megérte. (Nem kis előny, hogy nem kell rohangálni utána, nem kell variálni, ha éppen nincs olyan, amilyen kellene.)

  7. mephisof,

    A bringás melóbajárás nálam kb napi 1 tábla csokit ér, Józsinál érne másfelet, mert 1,5x akkora távot tol le. Az a 600 kalória semmi. Én 2 éve járok bringával szinte mindenhova, ez elég volt hogy az azt megelőző másfél évben leadott 20 kilómat visszaszedjem.

  8. Sajnálom, hogy ez lett a “szülinapi ajándékod”, egyébként meg Isten éltessen! :)

    Amilyen zaklatott és túlhajszolt életet élsz, nem csodálom, hogy ez kijött. Nem kettő, túl sok végén égeted a gyertyát. Gyökerestül meg kellene változtatnod az egész életmódodat, nehogy rosszabbodjon. Gondolom, hogy unokázni majd azért szeretnél idővel. :)

  9. Boldog szülinapot!

    Én is akartam venni egy utánfutót, de amikor megtudtam, hogy át kell iratni, le kell vizsgáztatni, eredetvizsga is kell hozzá, na meg kötelező is akkor azt mondtam, hogy elmennek ezek a jó mocskos… Én biztos hogy nem fogom támogatni ezt a bürokratikus brigádot egy petákkal se. Pedig kéne a futó mert 11 hétvégén fogom használni az idén, de akkor se. Inkább minden alkalommal bérlek egyet 4 rugóért/nap. Kimegyek érte, visszaviszem, szívok vele, de akkor se adok ezeknek egy fillért se.

  10. “Majd jött egy hosszú magyarázat, mit egyek, mit ne egyek.”

    Nálam ez (cukor+koleszterin+trigliceri felső határon) 3 éve megy (csak 39 leszek idén), és orvosi részről kimerül a “szénhidrátot nagyon vissza kéne fogni”-ban, amin mindig felkúrom az agyam. Úgyhogy ha neked mást mondtak, esetleg kifejthetnéd, nagyon hálás volnék.

    És sok boldog(abb) születésnapot!

  11. > bringás melóbajárás nálam kb napi 1 tábla csokit ér,
    > Józsinál érne másfelet, mert 1,5x akkora távot tol le
    > Az a 600 kalória semmi.

    Napi egy tábla csoki az rengeteg, napi 600 kcal plusz vagy mínusz szintén rengeteg. Ja igen, egy sör kb. 200 kcal, abból is hamar összejöhet egy kis pocak.

    Nekem novemberben kosárlabdázás közben elszakadt a térdemben az egyik keresztszalagom, és amikor december végén először mérlegre álltam a másfél hónap teljes mozgáshiány és kb. változatlan evés-mennyiség után, akkor majdnem leszédültem a róla ijedtemben. 8 kg ugrott föl!

  12. Mi mást lehetne mondani ezenkívül? Hogy egyél csak bátran úgy, ahogy idáig, csak szakíts le 3 szál sárkányfüvet telihold éjjelén pontban éjfélkor, abból főz teát, és az majd megoldja? :)

  13. @Drea:

    Félre ne értsd, nem volt semmi bajom azzal, amit írtál. Azért nem is regáltam rá, pontosabban azért ragáltam csak az utánfutós részre.

    Jó lenne, de sajnos ilyen fajta sárkányfű nincs. :)

  14. @Varanusz:

    Basszus, erre nem is gondoltam. A múltkor, amikor béreltem egy futót és a motorkerékpár leesett róla szállítás közben és összekarcolta egy kicsit a futó sárvédőjét, a bérbeadó nem adta vissza a kauciót. Józsi biztos nem tenne ilyet :-)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *