Category: Grafika

Csak semmi áthallás, kérem.

• Grafiti – ezt el tudnám viselni.
• Portrék – félelmetes színvilág… és ilyen vonalak nincsenek is.

Mikre nem bukkan az ember, teljesen véletlenül?

Valamikor én is festegettem cég/reklámtáblákat, tapasztalatból mondom, hogy egy ekkora táblát telefesteni arányos szöveggel, baromi nagy munka. Igencsak be lehetett rágva a bagósokra az alkotója.

ps.
Egyébként jó szívvel tudom ajánlani magát a blogot (twitt-et?) is. Öreg, megsárgult fényképekből válogatják ki a meglehetősen bizarr pédányokat.
Jó látni, hogy régebben sem volt mindenki normális.

Valamikor ő illusztrálta a Tardos-féle rockzenei lexikont. (Mely minden volt, de a legkevésbé sem lexikon.) Ifjúkoromban innen másoltam ki plakátméretekbe a rajongott zenészek portréit. (Akkoriban az egri szobám falán, közvetlenül az ágyam felett, egy Jagger és egy Morrison portré volt felfestve a falra. Igaz, a szemközti falon meg részegek, kurvák, majmok.) Bodola György nevét is ebből a könyvből jegyeztem meg. Meg onnan, hogy utána sehol nem találkoztam a nevével, pedig a portrék alapján félelmetesen jól rajzolt.
A magyarázatot az alábbi oldalon találhatjuk meg. Egy barát nekiállt és saját emlékeiből, fellelt dokumentumokból összerakta Bodola György életét. (Igen, sajnos jogos a múltidő.) Nem mondom, hogy olvasmányos, itt-ott túlságosan is terjengős az írás – de elolvasva összeállhat egy tipikus kelet-európai művészportré.