Nem így terveztük, de így alakult.
Eljött szeptember első hete (jelen esetben beleértve augusztus utolsó napját is, de hát így adta ki a naptár) és ilyenkor szoktuk körbeevezni a Balatont. A jelenlegi volt a kilencedik próbálkozás… és nem egészen úgy alakult, ahogy terveztem, legalábbis számomra.
Idén hárman vágtunk neki a teljes körnek, becsatlakozni pedig Turi Ati csatlakozott be Badacsonyőrs környékén egy rövid szakaszra. A terep egy részén M kisérte partról a csapatot.
Leérkezés
2023.08.31; csütörtök
Csütörtök délután gyűltünk össze a megszokott helyen, Fonyódon. Sétálgattunk, beszélgettünk, összedobtunk egy paprikás krumplit, utána békés sörözgetés folyt estig, majd alvás. Újításként már délután levittük a kajakokat a partra és nagyjából be is pakoltunk.
Fonyód – Siófok, Szabadi-Sóstó
2023.09.01; péntek
A tegnapi előkészületek után nem meglepő, hogy sikerült időben elindulnunk. Gyönyörű időnk volt, kivételesen majdnem tükörsima vízben húztuk az evezőinket. A meteorológia szerint a szél erősödni fog 15-25 km/h közé, de hátulról fog fújni, azaz repülni fogunk. Az élet szép.
Nagyjából ez is történt. Az első 7-8 kilométer után érezhetően erősödött a szél, de még komfortzónán belül kalimpáltunk, a sebesség/erőfeszítés arány pedig igencsak kedvezően alakult. Ez az állapot nem is változott Szárszóig (22 km), ahol az első kikötést és az ebédet is terveztük. Lángos, sör, Csukás István.
Ebéd után újra vízre szálltunk… és innentől indult be mindaz, ami végül kiverte nálam a biztosítékot. Ha ránézel a lenti térképre, láthatod, mi jött össze. A szél ekkor már órák óta fújt, közepes erőséggel, délnyugat felől, azaz végig a Balaton hossztengelye mentén. Ennek az lett a következménye, hogy gyakorlatilag rátolta a Balatont a tihanyi szorosra, itt már egyáltalán nem komfortos hátsó hullámok csavargatták a kajakot. Balatonföldvár után ráadásul a szél megerősödött, érzésre ez már elérte a 35 km/h sebességet és az iránya is megváltozott, tisztán nyugati lett, a térképen pedig látható, hogy abból az irányból is hatalmas hullámokat tudott feltorlaszolni az erős szél.
A szárszói indulás szétszórt minket, én eveztem leghátul, alig láttam a többieket. Annyi azért látszott, hogy Péter ment nyílegyenesen, de róla tudjuk, hogy nagy viharmenő, 2019-ben is csak ő mert egyedül vízreszállni a 90 km/h-s erősségű szélben. Nejnek atomstabil kajakja van, őt sem szokták zavarni a hullámok, de azért valamelyest megilletődött, kihúzódott a part mellé, ami jelen esetben – tekintettel a szélirányra – nem sokat jelentett, de annyi biztonságot azért adott, hogy ha az erős hullámok beborítanak, akkor ne legyen alattunk mély víz. Én pedig követtem, mert először azt hittem, hogy valami baj van és ki akar szállni, aztán csak később esett le, hogy baj, az nincs, csak túlélésre játszik a Kedves. A Tihany-Szántód szorosról nem akarok sokat beszélni, tragikus volt, pont úgy jött ki a lépés, hogy meg kellett várnom, amíg elmegy előttem a komp, dobált a háborgó víz, a 25 méterre lévő horgászok meg folyamatosan küldtek ordítva a kurvaanyámba, hogy takarodjak onnan, mintha én élvezetből ücsörögnék a szélvihar közepén, a kompon pedig simán keresztül tudnék evezni, de mindegy is, ahogy Péter mondta, vannak horgászok, akik csak ordibálni járnak ki, és úgy gondolják, hogy akárhol, akármilyen szűkületben telepednek is le, ameddig be tudják dobni az ólmot, addig övék a víz.
A cső után valamelyest enyhültek a hullámok, de ekkor már megfogalmazódott bennem, hogy nekem ebből elegem van, nem csinálom tovább. Persze még hosszú volt az út, aztán Siófoknál ismét visszaerősödtek a hullámok (a szélirány és szélerősség nem változott, Füredtől már megint tekintélyes hullámokat tudott feltornyozni az erős szél), nekem pedig volt időm hosszabban is átgondolni, mi is a helyzet velem és a kajakkal.
Aztán van itt még valami, egy fontos gondolat. Hamarosan 60 leszek és ha még nem is érzem, hogy vége, de azt érzem, hogy a hátralévő évek már egész könnyen megszámlálhatóak. Azaz egyáltalán nem mindegy, hogyan töltöm el az időmet. Egyre fontosabb lesz, hogy mindent, ami kellemetlen, kihajigáljak az életemből. A nagy hullámokban történő evezés pedig határozottan kellemetlen.
Oké, hogyan tovább? A K1-et eladtam. A másik két kajak marad: az MP7 lent lakik Dunaharasztiban, azzal továbbra is szeretnék cirkálgatni az RSD-n, a Kodiakkal pedig túrázgatni potenciálisan kevésbé durva vizeken. Az Adria, a Balaton képes nagyon bevadulni, de van egy csomó tó/folyó, melyeknél ilyesmiktől nem kell tartanom, a teljesség igénye nélkül: Tisza-tó, a lengyel Mazuri/Suwalki tóvidék, mérete miatt a Velencei-tó és mittudomén.
Sokkal komolyabb problémának látom, hogy nemcsak kinőtt a konkurencia, hanem ki is szorította a fejemből a kajakot. A bringa. Nyilván nem kell sokat magyaráznom: a bringázást imádom, a hullámokat rühellem. Bringán bármilyen időjárást át tudok vészelni gond nélkül, ha nagyon bedurvul, legfeljebb elvonulok valami védett helyre. Kajakon ugyanez a biztonság nincs meg. A bringázáshoz kell kábé 10 perc előkészület és már megyek is, a kajakozásnál másfél óra az elő-, illetve utómunka. A bringa az szárazföld és így sokkal szabadabb, a kajak víz, pontosabban vízpart, így sokkal kötöttebb. Nyilván a kajakozásnak is megvan a maga speciális előnye, de azt hiszem, nem véletlen, hogy idén augusztusban eveztem először az RSD-n, azt is csak azért, hogy valamennyire bemelegítsek a Balatonkarika előtt, miközben bringával sorra tolom a nagy túrákat.
Oké, vissza a sztoriba.
Minden jónak vége van egyszer, szerencsére a kevésbé jóknak is, megérkeztünk a kempingbe. Itt nem volt parti egységünk, azaz a fizikai megérkezés még nem jelentette azt, hogy mentálisan is megérkeztünk. El kellett mennem a recepcióra, kivárni a sort, kivárni az ügyintézést (mindenkinek legyen ott a személyije és a lakcímkártyája), utána nyugtázni, hogy ezt most nem találtuk el, a hosszú strand felső végében szálltunk partra, mert tavaly ott volt a mobilház, na most nem, most középen kaptunk egyet, aztán vissza a partra, közölni a többiekkel, hogy egész estét betöltő kajakcipelés lesz, azért egy ilyen dög simán megvan 70 kiló, kiskocsi mondjuk van, de ezzel se két perc, aztán felcuccoltunk, a vécé megsemmisítése és végül ekkor, csak ekkor lehetett kiülni a teraszra a még vizes, koszos, büdös cuccban vacsorázni és legfőképpen bontani végre egy nyomorult sört, mert mégiscsak megérkeztünk egy nagyon kemény nap után. Az erős hátszél hiába fújt be minket a szokottnál két órával hamarabb, a szállásfoglalás simán elvitt belőle másfél órát.
Én már a vízen is célozgattam rá, hogy kiszállok, de itt, a vacsoránál mondtam el nagyjából azt, amit fentebb a kurzív betűkkel szedett bekezdésben is írtam. Nyilván nem örültek neki, de amikor felvázoltam a lehetőségeket, újra megjelentek a mosolyok. Holnap reggel segítek lecipekedni, utána leadom a házat, majd elvonatozok a kocsiért, összeszedem M-et, elmegyünk Füredre, kivesszük a kecót, bevásárolunk, M főz valamit, de a biztonság kedvéért elszaladunk velős pirítósért is, na meg vörös ír sörért, mert ez úgy beakadt az utóbbi évek alatt, aztán várjuk őket a parton, jelezzük, hol kell kiszállniuk, segítünk felhúzni a kajakot, majd fent körbeüljük a terített asztalt és Péter körbekínálja a pálinkás üveget.
Aztán nagyjából ugyanez minden nap. Balatonkarika Döluksz.
Persze nem volt minden ennyire egyszerű, először Nej is ki akart szállni, de aztán este meggyőzte magát. Az időjárás nem fog változni, a közepesnél valamivel erősebb délnyugati szél eleinte hátulról, aztán oldalról, végül szemből fog támadni, egy dolog marad csak állandó, a nagy hullámok, ugye megint feltolja a szél a Balatont a felső csücsökbe, szóval lesz megint tánc, de őt nem zavarják a hullámok, akkor meg miért ne menne?
Siófok, Szabadi-Sóstó – Balatonfüred
2023.09.02; szombat
Pontosan úgy történt minden, ahogy tegnap leírtam. Segítettem lecipekedni, konstatáltuk, hogy kifejezetten csendes a víz, hasonlóan a tegnapi naphoz, persze ez nem marad majd így, na mindegy, elindultak. Összepakoltam, kihúztam a kajakot a recepcióra, rendesek voltak, berakhattam egy belső udvarra, utána vonattal Fonyódra, autóval vissza, felszórtam a tetőre a kajakot, összeszedtem M-et, vettünk ír vörös sört, vettünk velős pirítóst, vettünk boltban egy tálca sört (szomjasak a hősök), kivettük a mobilházat, berendezkedtünk, úsztunk egyet és már idő is volt, érkezett a vízi csapat. Kiintegettük őket a ház mellett, a kajakokat nem is kellett cipelni, amit egyáltalán nem bántak, mert visszafelé elég rendesen elkapta őket az erős szembeszél. Nej készen volt, mint a mateklecke. Viszont teljesen belelkesedett, az előzetes terveivel ellentétben bevállalta a további evezést, egészen Keszthelyig. Probléma szál se, a parti egység legfeljebb nyaral egyet, amíg kisérgeti őket.
Balatonfüred – Badacsonytomaj
2023.09.04; vasárnap
Nagyot változott az élet a tó mellett. Tegnap kiszállni is alig tudtak, annyira tele voltak a strandok. Még egy törölközőt se nagyon lehetett leteríteni a parton, nemhogy egy kajakot ledobni. Mára enyhült a hőség, megélénkült a szél… az emberek pedig elmaradtak. Ugyanolyan lett az élet, amilyen egyébként is szokott, így szeptember elején.
A parton állva méregettem, mi lesz. A füredi öböl védve volt, legalábbis a belseje, de bentebb már fodrozódott rendesen a víz. A szél Siófok felől fújt és már korán reggel emberkedett. Az öböl még rendben lesz, de a tihanyi rév környéke megint bemutathatja, mit tud. Utána pedig főleg hátszelük lesz, persze ha kinyalják az öblöket, akkor lesz minden. Ilyen szeles időben meg nincs választásuk, a part mellett érdemes menni. Én mindenesetre még mindig nem bántam, hogy kihagyom.
Az első tervezett pihenő Sajkod. Most, hogy nem voltak extra feladataink, tudtuk követni őket. Fizettünk… és pár perc múlva már a sajkodi strandnál is voltunk. A parton ugye nem kellett megkerülnünk a félszigetet. A hátralévő másfél órát egy könnyed gyalogtúrával ütöttük el, utána felderítettük a terepet (melyik kocsmában van még csapolt sör, hogyan lehet bejutni a klotyira), aztán már itt is voltak. Ittunk egy sört, elmesélték mi volt eddig (Nej szerint a tihanyi csövet nem élveztem volna), majd mentünk tovább Balatonakaliba. Közben beugrottunk a Fék ABC-be, mert az országban itt kapható egyedül Nej kedvenc bora, utána felderítettük az akali strandot, meglepő módon nyitva voltak a büfék, nem ehhez szoktunk, de nem bántuk. Régebben itt már kajakból ettünk: kolbász, szeletelt kenyér, langyos sör… nem rossz, de annyira nem is jó. Most ettünk egy tépett disznós szenyót, nekem jól esett, Nejnek nem annyira, végülis kajakómában nem igazán buli evezni.
A következő pihenőjük Révfülöpön volt, a Császtai strandon. Mi közben kirándultunk, felmentünk Balatonhenyére sétálgatni egyet. A tavalyi balatonfelvidéki bringázásnál tetszett meg a falu, utólag sajnáltam is, hogy csak úgy átrobogtam rajta. Igen, tudom, Varga Judit, de nem lehet minden tökéletes.
Révfülöpön még söröztünk egyet a fáradt vízi emberekkel, utána mindenki ment a dolgára. Induláskor esett be Turi Ati, rögtön fordult is a kajakos csapattal visszafelé. Közben – teljesen indokolatlanul – fellőték a II-es viharjelzést, a versenyzők ignorálták. Mi a tomaji kempingben kivettük a faházat, berendezkedtünk. Rossz hír fogadott, a büfét már nem a Félszemű viszi, valami családi vállalkozássá alakult, a pultos fiatal csajon annyira látszott, hogy utálja az egész világot, hogy rendelni is alig volt kedvem tőle. A klasszikus tomaji pizza is megszűnt, végül ettünk egy giroszt pitában. Aztán a távolban láttunk egy kajakost, mélyen bent evezett, határozottan a badacsonyi kikötő felé, hamar leesett, hogy ez csak Nej lehet, ő képes arra, hogy akár egy csőben is eltéved. Integettünk, kiabáltunk, aztán csak befordult.
Kimaxoltuk a büfé nyitvatartását, kilencig sörözgettünk, utána gyors alvás.
Badacsonytomaj – Keszthely
2023.09.05; hétfő
Minden Balatonkarikán ez a pihenőnap: 27 kilométer, tinglitangli, két kiszállás, a végén a keszthelyi yachtklub, ahol jó esetben meleg kajával, hideg sörrel és egy bútorraktár szállással várnak. Az élet szép. Még akkor is, ha reggel megint fellőtték a II-est, nyilván megint indokolatlanul. Oké, nagyon durva szelet jósolt a meteorológia, de a maximális széllökésekre is csak 45 km/h-t jelzett, az meg még csak I-es. (Ráadásul minket egyáltalán nem érintett, lévén északnyugati szél volt, azaz pont a parttól fújt befelé. Ennek partközelben gyakorlatilag nincs hullámvonzata.)
Integettünk az indulóknak, utána leadtuk a kulcsokat, majd elzötyögtünk Szigligetre. Időnk volt bőven, így felsétáltunk a vár alatti fagyishoz, nyaltunk egy nagyot, majd visszasétáltunk a kocsihoz.
Irány a strand. Pont elkaptuk az érkezőket. Sör.
Utána visszaautóztunk Badacsonyba, mert M-nek innen indult hazafelé a busza. Időnk még mindig volt, így nekivágtunk a Kisfaludy háznak, de útközben elfogyott az idő, így megálltunk félúton, egy panorámás büfénél, ittunk egy kávét, majd séta vissza. M busszal el, én pedig átgurultam a Yacht klubhoz. Itt nem kellett szállást foglalnom, kész szerencse, mert nem is tudtam volna, a külső kapu okoskártyás, nekem meg olyan nincs, beúszni meg nem akartam. Újabb séta. Füreden ottfelejtettük a mini vágódeszkánkat, kerestem egy konyhafelszerelés boltot, közben jól besétáltam Keszthely belvárosát is. Mire visszaértem, már láttam a parton a jellegzetes színű kajakokat, bekurjantottam, visszakurjantottak, aztán kinyitották az ajtót. Sör. Lehet, hogy ez egysíkú programnak tűnik, de nem tudjuk megunni. Aztán megjött az igazgató úr, megjött Ági, a csaplároslány, aztán az igazgató urat rövid időn belül elrabolta a családja, Ágival még dumáltunk, aztán ő is elment, kajáltunk, söröztünk, beszélgettünk. Lazák voltunk, mert nekünk itt volt a vége: a holnapi napot már csak Péter csinálja egyedül. Eleve a Balatonnak ez a legkellemetlenebb része, mondhatnám, hogy a seggluka, ha ez nem lenne ostoba poén Fenékpusztán. Most viszont a szél még rácifrázott egy nagyot, az az erős szél, mely ezen a parton nem jelentett semmit, a túlparton nagyon is önfeledten tombolt, a kis vízben pedig magasra tudnak torlódni a hullámok. Nem nekünk való vidék.
Keszthely – Fonyód
2023.09.06; kedd
Reggel kávé, pakolászás, reggeli. Érzékeny búcsú, elrúgtuk Péter kajakját a parttól, majd hazaautóztunk. Újabb pakolászás, nem is kicsi. És ennyi.
Hogy mi lesz a Balatonkarika jövője? Passz. Nem tudok és nem is akarok jósolni.
Egy évünk van rá, hogy kitaláljuk.
Recent Comments