Month: February 2017

Ez a van Gerwen – Anderson meccs, nincs szavam rá.

Ma levittem a kajakot Justinhoz, aki többek között egy kajakszerelgetős ember.

A következők történtek:

• A Point XP18 ülése pontosan stimmelt a kajakomba.
• A Prijon Kodiak háttámlája pontosan stimmelt a kajakomba.
• Csak úgy, mindenféle rögzítés nélkül beszórtuk a cuccokat a kajakba, beültem… és vártam. Félóra után sem volt semmiféle zsibbadás. Éljenéljenhurrá. Lett egy kajakom. Már csak vissza kell fogynom az őszi súlyomra.

Egyébként… ha ki szerettem volna választani a legrosszabb napot az utazáshoz, szándékosan sem tudtam volna szarabbat találni. Lefelé Hatvanig sűrű, szeletelhető köd, aztán 150 kilométer eső, ónoseső. A GPS nyomorult két perc előnyért bevitt a Tiszaborzasztó falvakba. Négyszámjegyű, hóeltakarításról soha nem hallott utakon araszoltam. Húsz kilométert, kettesben. Körülöttem a helybéliek nyomultak a traktorjaikon. Én meg köztük egy kajakkal a tetőn. Simán csúsztam egy félórát. A GPS két perce miatt. Aztán hazafelé Putyin. A GPS Füzesabony környékén sikoltott egyet, majd újratervezett. Azt mondta, hogy Hatvannál menjek le Szolnokra, onnan a Mende-Sülysáp-Gyömrő-Vecsés vonalon haza tudok érni. Mindezt úgy, hogy nyílegyenesen hazavezető autópályán voltam. Szerencsére Hatvanig rendeződött a helyzet, a köcsög szekuritisek legalább az M0-át felszabadították – Ferihegyet nyilván nem – de Gyál felé kerülve végül hazajutottam.

Minden, de tényleg minden le van fagyva. Imádom. Felvettem a nyuszitalpamat és irány a természet.
A teljes erdő egy merő jégpálya volt. Rajtam kívül senki nem mert bejönni. Elmondhatatlanul élveztem. Az egész erdő az enyém volt, nem találkoztam senkivel. Végtelen csend, madárcsicsergés.

Más.

Szegény szerencsétlen kajak sem gondolta volna, hogy egyszer majd jégpáncél fogja borítani.