Beugrottam a Teszkóba ezért-azért. Többek között a borhűtőt is fel kellett töltenem.
Mentem fizetni. A jókedvű pénztáros hölgynek magasra szökött a szemöldöke a kosár láttán.
– Ne haragudjon, de ilyenkor meg kell kérdeznem, van maga már 18 éves?
– Tudom, nem látszik, de higyje el, igen.
Elkezdte kiszedegetni az üvegeket.
– Nem tartozik rám, de csak úgy privátim kérdezném, hová lesz ez a sok bor?
– A borhűtőt töltöm fel.
Látszott a hölgyön, hogy nem igazán érti a választ, így gyorsan leegyszerűsítettem a helyzetet.
– Nem voltunk otthon, a fiam pedig házibulit rendezett. Most pótoljuk vissza a fogyasztást.
A nő végimérte a bormennyiséget, aztán nem szólt semmit. (A válaszom nem teljesen fedte a valóságot, tényleg volt házibuli, de a fiatalok inkább a sörre koncentráltak. A borkészlet az én figyelmetlenségem miatt fogyott le.)
Szóval a pénztárosnő húzta le sorban a többi árut, amikor jöttek a macskaétel konzervek. A Teszkóban akció van a Felix konzervekre én pedig bedobtam vagy húsz darabot. Na, ez végképp megakasztotta a nőt. Nézte, nézte a konzerveket, majd fejét csóválva megszólalt.
– Hallja, tényleg nem semmi buli lehetett, ha már a macskakaját is felzabálták.
Azok a szürke hétköznapok
Creative Commons Licence
2013. October 21. Monday at 21:37
:) Ez nagyon cuki volt.
Csak egy gondolat bánt engem. Higgye. Mert nem hagyja.
2013. October 23. Wednesday at 18:26
És tényleg. Mindig tanul az ember. Köszönöm a korrekciót.
2013. October 24. Thursday at 12:16
Bocsi. Már az oviban nyelvtannáci volt a jelem.