Ott járunk, hogy végre kihúztam a mobiltelefonos videók méregfogát.

Tényleg?

Hát, nem.

A következő filmsorozat előtt kiválogattam a hozzátartozó mobilos videókat, ráküldtem a Shutter Encoder-t és… nem lettek jók a felvételek. Összevissza rángatott mindegyik. De miért?

IS.
Azaz Image Stabilization. Magyarul képstabilizálás.
Egyszerűen nem volt bekapcsolva.
Hogyan fordulhatott elő ilyen baki?

Majd azt is elmondom, de egyelőre nézzük meg közelebbről, hogyan is működik ez az IS, milyen fajtái vannak és melyik mikor használható.

A funkció gondolom mindenki számára ismerős. Az ember keze remeg, esetleg sétál és emiatt rázkódik a kamera, bringázunk és mindenünk rázkódik, de úgy vagyunk összerakva, hogy az izmaink és legfőképpen az agyunk képes ezeket a rázkódásokat elsimítani. Mi pedig természetesen ugyanezt az elsimítást várjuk el a kamerától.
Hát, ja.

Alapvetően kétféle technika létezik: optikai és elektronikus. (Ahány kamera, annyi elnevezés, de a lényeg ugyanaz.)

1. Optikai képstabilizálás (OIS – Optical Image Stabilization)
Ez a hardveres megoldás. A mobiltelefon lencséje mögött apró mágnesek és rugók vannak, melyek fizikailag mozgatják a lencsét (vagy a szenzort), hogy kioltsák a kéz apró remegéseit.
– Előnye: mivel nincs szoftveres trükközés, nincs képvágás (crop), és a képminőség sem romlik. Kevés fénynél ez a legjobb, mert nem okoz “szellemképes” elmosódást.
– Hátránya: csak a mikrorezgéseket tudja kezelni. Sétánál, bringázásnál a nagy zökkenőket már nem tudja fizikailag követni a lencse, mert „elfogy” a helye a mozgáshoz.

2. Elektronikus (standard) stabilizálás (EIS – Electronic Image Stabilization)
Ez a szoftveres megoldás. A kamera app ilyenkor a telefon processzorát használja a kép “kivasalásához”. A szoftver egy picit „bezoomol” a képbe (kb. 5-10%-ot levág a szélekből). Ezt a levágott területet használja „biztonsági zónának”: ha megbillen a telefon, a szoftver eltolja a belső keretet az ellenkező irányba, hogy a téma középen maradjon.
– Előnye: sokkal hatékonyabb a nagyobb mozgásoknál, olyan hatást kelt, mintha egy láthatatlan gimbalon lenne a telefon.
– Hátránya: kisebb lesz a látószög a vágás miatt, és nagyon gyenge fénynél a szoftver néha furcsa, természetellenes rángásokat vagy elmosódást produkálhat.

Melyiket mikor érdemes használni?
– Mivel az optikai stabilizálás elég vérszegény, ezt akkor érdemes, ha álló helyzetből veszek fel filmet. Olyan körbeforgós, beledumálós snitteknél.
– Ha mozog a kamera – séta, bringázás – akkor viszont az elektronikus stabilizálás a nyerő. (Persze ki az, aki bringázás közben mobiltelefonnal kameráz?)

Az elektronikus stabilizáláson belül lehet játszani azzal, hogy a képből mekkora darabokat vágunk ki. Ha például a fentebb említett 5-10% helyett 20-25%-ot vágunk ki, akkor nagyon gyors mozgást is képesek leszünk stabilizálni, persze a kép mérete kisebb lesz. (Ezt nevezik Active stabilizálásnak.)

És akkor most nézzük, mit is böktem el. Pixel 9a telcsi, beépített gyári kameraszoftver. A képstabilizálás ki/bekapcsolása, nos, az el van ásva egy mély menű aljára.

Nálam itt valamiért, valamikor ki lett kapcsolva. Persze ezt még észre lehetett volna venni, feltéve, hogy az állapot ki van vezetve a képernyőre. De a gyári kameránál nincs.

Mutatom, hogyan néz ki a Blackmagic default állapota. A bal alsó sarokban látható a stabilizátor ikon, piros karikában.

Ha rákattintok, akkor feljön az állapot: standard, optical, off.

Egyszerű, mint a faék, de működik.

A Pixel gyári alkalmazásánál be kell menni egy eldugott menübe. Itt már nem lehet ki/bekapcsolni,csak állapotot állítani: locked, vagy standard.

Ha pedig ez nem elég, akkor egy további almenübe lépve lehet beállítani pl. Active módot. (Pontosabban, a beállított fps értéktől függ, hogy milyen IS módok állnak a rendelkezésemre.)

Gondoljuk át mindezt UX szempontból. Történik valami, én pedig gyorsan szeretném eldönteni, hogy szeretnék-e képstabilizálást és ha igen, akkor milyet? A gyári appnál elveszek a menüben, mert közben az akcióra figyelek, ráadásul ha már elindult a felvétel, akkor semmilyen menúbe sem tudok belépni. A vége az lesz, hogy habár a kamera mindent tud, de nem tudom beállítani, a felvétel pocsék lesz.
Mi van a Blackmagic szoftvernél? Észreveszem az akciót. Elindítom a felvételt. Aztán ha úgy érzem, hogy kell a stabilizátor, két pöttyintés a képernyőn – felvétel közben – és már a megfelelő stabilizáló algoritmus fut a felvétel alatt. (Hozzáteszem, nagyon szemléletes, hogy amikor átváltok a standard stabilizálásra, egyből érezhetően kisebb lesz a kép.)

Nos, ez lett a végső oka, hogy a gyári kameraszoftver helyett a Blackmagic-et használom. Az, hogy ez tudja a 25 fps-t, a gyári meg nem, az lehetett volna jó pont is, de mivel mindkettő VFR módban vesz, gyakorlatilag mindegy. (Emiatt nem is használom a 25-öst, a 60 fps azért csak több kép, csak simább mozgás.)
Viszont az IS kezelhetősége döntőnek bizonyult.
(Apró megjegyzés: a Blackmagic a Standard mód kiválasztásakor automatikusan bekapcsolja az Optical módot is.)

A végére még egy magyarázkodás. Miért erőltetem én ennyire ezt a mobiltelefont? A sisakon ott van a Gopro, a kézi felvételekhez meg van nálam egy camcorder, akkor mi szükség van a mobiltelcsire?
– Egyrészt a mobiltelefon mindig nálam van. Mindig. Megállok egy pihenőre, beülök egy presszóba, elsétálok megnézni egy táblát… a mobiltelefon mindig ott van a zsebemben. Ehhez képest a camcorder egy bumszli. Arról nem is beszélve, hogy nincs annyi kezem, hogy azt is cipeljem. Márpedig ha például sörözés közben kedvem támad valami felvételt készíteni, akkor a mobiltelcsi lesz kéznél.
– Biztosan van valami pszichológiai oka, de az emberek teljesen máshogy viselkednek egy mobiltelefonnal szemben, mint egy dedikált camcorderrel. A kamerától sikítófrászt kapnak és a személyiségi jogaikkal próbálnak lebunkózni. A mobiltelefonnak meg örülnek és szélesen belemosolyognak. Pedig nyilván látják, hogy éppen videót rögzítek vele. A magam részéről meghagyom a kérdést a mélylélektan művelőinek, ha nem akarok balhézni, akkor a mobiltelcsivel kamerázok. A camcorder meg marad a zoom felvételekhez.