Oops, megint megcsinálta. De még milyen pofátlanul.
Mi a GÜZÜ laborban nem lettünk volna ennyire bátrak.
Category: Egészség
Garmin… eh
Ha nem látnám, hogyan mennek a dolgok, hogyan születnek fontos döntések a nagy cégeknél, azt mondanám, hogy de sok idióta dolgozik a tech szektorban. Valójában nem, de valahogy mindig úgy alakul a csoportdinamika – és ehhez elég pusztán néhány idióta, igaz, a megfelelő pozícióban – hogy ami kijön, az olyan csempetépkedős megoldás lesz.
Van ez a Garmin Basecamp alkalmazás. Térképtárnak tökéletes, tíz évnyi megtett track-em van benne és legalább tíz évre elegendő tervezett túra útvonala. A múltkori ordas hiba javításra került, most már térképet is, track-et is tudok mozgatni az alkalmazás és a gpsmap64 túragps között. (link1, link2) Szóval büfé.
Eltekintve attól, hogy a többgépes használata körülményes. Mondjuk a desktop gépen megterveztem egy túrát. Készítek egy backup-ot. Ez egy olyan folderbe készül, melyet a dropbox szinkronizál. Amikor átülök a laptophoz, a dropbox leszinkronizálja a fájlt, én pedig a lenti szoftverben visszatöltöm a backupot. Már évekkel ezelőtt, amikor áttértem a kétgépes modellre, mindenhol, ahol lehetett, igyekeztem átváltani a felhős működésre. Három nehézkes alkalmazás maradt: a keepass, az mRemoteNG és a Garmin Basecamp. Nyilván örültem, amikor kijött a Garmin Explore. Elméletileg pont ezt tudja, csak a felhőben. Szuper.
Aztán jött az első meglepetés. Csak akkor tudtam belépni, ha felmutattam legalább egy olyan eszközt, mellyel képes szinkronizálni. A gpsmap64 pont nem ilyen volt. 65-től felfelé már igen, de annyiért már autót veszek. Oké. Hülyék. Hagyjuk.
Évek teltek. Aztán most az ünnepek között megint ránéztem. Kellemes meglepetés. Már ismeri a gpsmap64-et is, meg közben bejött a képbe a Fenix5 órám is, szóval úgy érezte a szoftver, hogy immár megfizettem a belépőt.
Nézzük, mit tud. Felhős. Szuper. Mindenhol velem lesznek a track-jeim. Nem kell alá térkép, a teljes világtérkép ott van alatta.
Ne felejtsük el, a Basecamp alá vagy meg kellett venni csillió forintért a hivatalos Garmin térképet, vagy az OpenStreetMap oldalról kellett országonként/régióként leszedegetni az ingyenes, garmin formátumú térképeket és egyenként telepítgetni ezeket mindegyik gépre, plusz a túragps-re. (Mondjuk azt nem tudom, hogy az Explore képes-e térképet is szinkronizálni a gpsmap64-re, idáig már nem jutottam el. Valószínűleg nem.)
De mindegy is. Végre lehet importálni. A Basecamp-ben van vagy ezer track. Nosza.
A legelső pofon. Hogy is mondják? Az első pofon a legnagyobb, a többit lassan megszokod. Hát, ez jó nagy volt. A kezelőfelület flat. Lapos. Vannak kollekciók és az alatt… már semmi. Ömlesztve a track-ek. Ezzel a Basecamp legzseniálisabb funkcióját nyírták ki. Abban ugyanis tetszőleges mennyiségű foldert tudtam létrehozni a kollekciók alatt. Túratipus alapján. Régió alapján. Évszám alapján. És amitől zseniális volt: ha a folderre álltam rá, akkor az alatta lévő track-eket – beleértve az alfolderekben lévőket is – egy fóliára rakta és úgy mutatta a térképen. Azaz láttam egyben a többnapos, több részletben végrehajtott túrákat. Láttam egyben azt is, amikor egy régiót jártunk be. Össze tudtam hasonlítani track-eket. (Lásd sportóra tesztek.) Láttam, hogy a valóságban hol mentünk a tervezetthez képest. Órákig el tudtam térképészkedni ilyesmikkel. Na, a felhős változatban ez nincs. Van ugyan szűrési lehetőség aktivitás, ikon, színkód szerint, de ez lófütty. Ráadásul kipróbálni sem tudtam, hogy vajon egy rétegre teszi-e az így kapott útvonalakat.
Nem tudtam kipróbálni, mert egyszerűen képtelen voltam track-et átrakni a Basecamp-ből az Explore-ba.
És ez volt az igazán csempetépkedős próbálkozás.
A garmin az Explore-t egyértelműen a Basecamp utódjának szánta. Gondolhatnánk, hogy esetleg meg is könnyítette az import/export folyamatot. Hát, nem.
Az Explore import csak .gpx, .kml. és .kmz fájlokat olvas be. Amikor ki akarom választani a fájlt, akkor nincs tömeges kijelölés. Csak egy fájlt tudok beolvasni. Nekem konkrétan 1013 track van a Basecamp-ben. Hát, izé.
Nézzük, mit lehet még. Hoppá, a Basecamp-ben van export funkció, mégpedig folder szinten. Kezdjük bátran. Export my collection. A biztonság kedvéért Garmin Database (.gdb) formátumban, mert jó lenne továbbvinni a folderszerkezetet. (Ekkor még naív voltam és azt hittem, lesznek folderek.) Export sikerült. Nézzük az importot. Megadtam a fájlt. Felolvasta. Csócsálta. Majd közölte, hogy nem ismeri a formátumot. A sajátját. Használjak gpx/kml/kmz formátumot. Jó. Basecamp. Export to gpx. Túl sok a track. Akkor legyenek csak a bringatúrák. Túl sok a track. Akkor legyenek csak a Budapest környéki túrák. Túl sok. Anyád. Itt ugyanis már csak 20 track volt. Kerestem egy 3 track-es foldert. Na, azt ki tudta rakni.
Azt az Explore nem tudta beolvasni.
Váratlan hiba.
Ezt eljátszottam néhány könyvtárral. Ugyanaz.
Kipróbáltam, hogy a Basecamp-ből .kml (azaz Google) formátumba exportálok, majd azt importálom be. Ugyanaz. Váratlan hiba.
Hát, ez váratlanul szar. Illetve nem is annyira váratlanul.
Pár évig megint pihen.
[Update]
Nem bírtam magammal, piszkálgattam még egy kicsit. Kipróbáltam, mi van, ha nem egy Basecamp-ből kiexportált, több track-et tartalmazó .gpx fájlt próbálok beolvasni, hanem csak egy darab konkrét .gpx fájlt. (Persze ez csak merőben elméleti kisérlet volt, hiszen ezer fájlt nyilván nem fogok egyenként beimportálgatni.) Nos, ezt már megette.
Bárcsak ne tette volna.
Újabb csempék repültek.
A track-en nem tudok semmit sem módosítani, csak a nevét. Sem a színt, sem az aktivitást, sem az ikont. Azaz semmit, ami alapján rászűrhetnék.
Aztán. A track időpontjának lazán a feltöltés időpontját tette meg, nem pedig a keletkezését. Várjál, mutatom.
no images were found
Ennyi infót ad a track-ről. Egyedül a távolságot mutatja (mérföldben, persze), minden más üres. Nemhogy magasságprofilt nem látok, de megtett szintet sem.
Hihetetlen.
Ha szándékosan az lett volna a cél, akkor sem cseszhették volna el jobban.
Elmebeteg
Oké, ez egy meglehetősen aktív decemberre sikerült, de azért a sportórám egy kicsit disztingválhatta volna magát.
Az agy a legfontosabb szervünk. Az agy szerint.
Miért van az, hogy amikor lefekszem, az agyam vadul nekiáll zakatolni és nem hagy elaludni, ellenben amikor kimegyek futni és azt mondom neki, hogy most pörögj, bazdmeg, vond el a figyelmemet a futástól, akkor csak lekucorodik hátul és nem csinál semmit?
A bukás
Igértem, megírom, milyen volt az éjszakám azon a napon, amikor annyi minden történt.
A címről. Nem, nem a híres filmről van szó. És persze nem is erről a rossz emlékű önkormányzati történetről.
Itt van ez az álarcos fojtogató. A néma gyilkos. Ezek mind egy betegség homéroszi jelzői. Reflux. Aki nem ismeri, röviden arról van szó, hogy a nyelőcső alsó része nem zár rendesen, így ha a gyomorban éppen akció van, akkor a savgőzök, időnként pedig folyékony/szilárd darabok is feljönnek, egészen a garatig. A savgőzök marják a fogat, krákogást, köhögést okoznak. Az sem túl kellemes, amikor a nyelőcsövet marják. A szervezet próbál ellene védekezni, a nyelőcsőben a sejtek megpróbálnak hasonló védelmet kiépíteni maguknak, mint ami a gyomor belsejében lévő sejteknél van, de ez egy veszélyes mutatvány, ugyanis a folyamat hajlamos félremenni és akkor rák lesz belőle.
Na, ezzel a betegséggel kábé 25 éve küzdök. Sokáig szedtem rá gyógyszert, de az igazi megoldást a drasztikus fogyás hozta el.
Hogy érthető legyen. Képzeld el, hogy van egy lufid, amelynek gyenge a szelepe. Ha csak úgy leteszed, akkor egy nap alatt ereszt le. Ha ráraksz egy nagyobb súlyt, akkor meg félóra alatt.
Alapvetően rendben is lenne, de néha… egyszerűen olyasmi történik, ami nem történhetne meg.
Első sztori. Ekkor még túlsúlyos voltam, viszont rendszeresen szedtem gyógyszert. Szilvásváradon voltunk, haverokkal, hétvégi bográcsparti, bor, whisky, szivar. Nagyon későre készült el a szarvaspörkölt sztrapacskával, viszont elképesztően finom lett, ettem is belőle két tányérral. Utána meg még borozgattunk.
Aztán éjszaka arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt. A refluxszal együtt feljött valami szilárd anyag is, átbukott a légcsőbe, majd beragadt. Minél erősebben próbáltam levegőt venni, annál mélyebbre került, annál reménytelenebb lett a helyzetem. Végül elájultam és leestem az ágyról. Ekkor volt még kábé 1 perc hátra az életemből. Szerencsére nem egyedül aludtam. A szobatársam felébredt a puffanásra. Ugyan nem tudta, hogy mi van, de hátulról átkarolt és megpróbált visszarakni az ágyra. Fogalma sem volt róla, hogy ezzel a mutatvánnyal pont a Heimlich műfogást hajtotta végre. Sikeresen. Egyszer csak kaptam levegőt. Magamhoz tértem. És nem értettem, hogy a szobatársam miért ölel át hátulról. De aztán lassan összeraktam, mi történt. Volt időm rá, nem nagyon akaródzott visszaaludnom..
Második sztori. Már nem voltam túlsúlyos, viszont a gyógyszert is abbahagytam. Szülinapi parti. Szarvaspörkölt, sztrapacskával. (Tényleg. Nem hülyéskedek.) Későn készült el, viszont nagyon finom volt. Aztán utána borozgatás. Éjszaka megint arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt. Felültem az ágyban. Ösztönösen egyre erősebben próbáltam levegőhöz jutni, ami az egyik legrosszabb technika. Majd elájultam és kizuhantam az ágyból. Pont rá az éjjeliszekrényre. A szekrény ugyan eltört, de olyan szerencsés volt a zuhanás, hogy összenyomta a tüdőmet, a nyomás pedig kimozdította a beragadt kajadarabot. Arra tértem magamhoz, hogy az ágy mellett üldögélek, és támasztom a szekrény egy darabját.
Ez a kettő volt a legdurvább. A leckét mindenesetre megtanultam. Felpolcolt párnákkal alszom. (Pedig utálom.) Minden tilos, ami felfúj. Este hat után pedig nincs kaja. Nemcsak zsíros, meg fűszeres nincs, hanem semmilyen. Ennek elméletileg működnie kellene.
Nos, nem teljesen. Innentől kiszámíthatatlanul történnek az éjjeli bukások. Tippre azt mondom, hogy a stressz, meg valószínűleg a bor. Egy változás azért van, ezek már nem halálos bukások. Mivel nincs kaja, így csak folyadék bukik fel, az meg nem tud megakadni a légcsőben. Pokolian rossz, nyilván. Gyakorlatilag sav bukik át, mely utána végigmarja a légcsövet és a tüdőt. Rengeteg köhögés, krákogás. Napokig. Már maga az is órákba telik, mire eljutok odáig, hogy vissza tudok aludni. De már nem halok bele.
Nos, ez történt szerda éjjel. És emiatt mondtam azt csütörtökön, hogy le van szarva a szar is, ma eldobok mindent, bringázok a lányommal, sörözgetek és dartsot nézek. Rámfért.
Recent Comments