A szombat némileg zűrös volt.
07:15 – Feltettem főni a kávémat. Korán keltem, mert a fiamék költöznek és a várhatóan 40 fokos kánikulában igyekeztünk még “hűvösben” mozgatni a nehéz cuccokat.
07:25 – Csengetett a második szomszéd. Az éppen nyaraló közvetlen szomszéd háza előtt eltört a főnyomócső, a társasház mind a 36 lakásában el lesz zárva a víz.
07:30 – Lejött Nej, hogy beveszi magát a konyhába. Az volt az egyezség, hogy délelőtt megfőz egy hatalmas adag lecsót a költöztetők számára. Amikor mondtam neki, hogy nincs víz és valószínűleg estig nem is lesz, nemes egyszerűséggel összecsuklott.
07:40 – A közkútról hoztam be egy vödör és egy nagy locsolókanna vizet. A vödör a vécére, a locsolókanna a konyhába.
08:00 – Megérkezett a fiam, mentünk cipekedni.
13:00 – Leléptem. Innentől már csak töméntelen mennyiségű aprószatyor van, azzal boldogulnak maguk is.
13:30 – Nej megfőzte a lecsót, vitte az ebédet a költöztetőknek. Az ő reszortja volt emellett lefoglalni az unokát, ne legyen láb alatt. Mivel nekünk nem főzött, megkért rá, hogy csináljak magamnak valami ebédet, de úgy, hogy maradjon neki is vacsorára.
14:00 – Szétnéztem a konyhában. A mosatlan a plafonig ért. Valahogy felszabadítottam magamnak fél négyzetmétert és egy helyet a tűzhelyen. Lecsó. Volt abban valami vidám, amikor a 20 literes locsolókannából öntöttem fel vízzel.
15:00 – Kész lett az ebéd. Meg én is. Legalább 45 fok volt a konyhában.
15:30 – Ebéd után átpakoltam a nappalit (a kisbusz ülései uralták a teret) és ledőltem egy kicsit az agyonklímázott szobában.
15:45 – Elment az áram. Leállt a zene. A számítógép. És a klíma. Kimentem, megkérdeztem a szorgalmasan lapátoló szakikat, hogy nem vágtak-e el véletlenül egy áramvezetéket. Szerencsétlenek próbálták fegyelmezni magukat, de végül csak elröhögték. Hogy ilyen balszerencse már csak a mesében van. És nyilván nem vágtak át semmit.
17:00 – Visszajött az áram. Nekem nagyjából lefolyt a hajam a bokámig. A nappali tájolása délnyugat-nyugati, ilyenkor ver oda legerősebben a nap. Klíma nem volt és gyorszuhanyra hideg víz sem.
20:30 – Visszajött a víz, percekkel azután, hogy hazaért Nej is. Addig nem győztem tolni a sportfröccsöket, az legalább belülről hűtött. Aztán kitakarítottuk Augeiasz istállóját a konyhát. Három forduló a mosogatógéppel.
“Csehországban, ezen belül a Prága mellett található Doksanyban 41,9 fokig forrósodott fel a levegő. Amellett, hogy ez arrafelé szintén történelmi rekord, egyelőre tizedre pontosan megegyezik a magyarországival (41,9 fok; Kiskunhalas; 2007. július 20.) – hazánkban éppen az a legnagyobb kérdés, hogy kedd estig felülíródik-e ez a jelenleg érvényben lévő abszolút maximum-hőmérsékleti csúcs…”
– Hungaromet –
Hétfőn kora reggel elmentem bringázni egy kétórás körre. Nem hittem a szememnek és a fülemnek. Napok óta itt van felettünk ez a hőkupola, már délelőtt dőlnek a melegrekordok, szenved az egész ország, erre ezek az agyatlan barmok kaszálják a füvet. A ferihegyi bevezetőn végig a Kőhídtól Vecsésig. A fű kábé tíz centis, ebböl emelkedik ki ritkásan valami egy méter magas kék vadvirág. És tolják le az egészet, egyenletes 5 centire. MIÉRT? Hogy gyorsabban pusztuljon el és ne szenvedjen? Ki az a barom, aki ilyenkor kiadja az utasítást? Ki az, aki ilyen nyilvánvaló esetben nem vállalja a felelősséget azért, hogy nem tartja be a nyilvánvalóan természetellenes hülye szabályt? Ki az, aki ilyen egyértelmű esetben megbírságolná a tízcentis fűért?
Egyszerűen nem értem. Ennyire vogonokkal lennénk körülvéve?
Recent Comments