Nej már évek óta rágta a fülem. Ugyan, menjünk már el bringázni Toszkánába, az annyira szép volt, amikor autóval csavarogtunk arrafelé, jók a borok, jók a sajtok, mi kell még? – Szöcskeláb-koncentrátum – válaszoltam. Azon a részen, ahol jártunk, egy négyzetméternyi sík terület sincs, meredek emelkedő, utána meredek lejtő, na az bőségesen. Én pedig a bringatúráimból emlékeztem, hogy pont ez az a dombvidéki terep, amely a legjobban fáraszt, a pár percnyi lejtőn száguldás nem ellentételezi az utána jövő hosszú mászásokat, a toszkán dombok meg tutira szteroidon nőttek fel, sokkal intenzívebbek, mint bármelyik más dombság Európában.
Nem is mentünk ki.
Egészen addig, amíg nem vettünk mindketten rásegítéses bringát. Mondanom sem kell, az első közös túránk Toszkánába vezetett, annak is Siena megyéjébe, azon belül is Chianti, Val D’Elsa, Val D’Orcia, Val Di Chiana és Crete Senesi járásokba.
Előre leszögezem, ennyi munkát én még soha nem tettem bele egy túra tervezésébe. 1-2 hét helyett 2-3 hónap került bele. Iszonyú tömény a hely, egy három dimenziós labirintus és még az sem mindegy, hogy melyik dombra melyik dűlőn mész fel, vagy murvás-e az út, esetleg földes. Aztán ami lett belőle… na, mindegy nem spoilerezek.
Túraterv (2026.05.16-24)
1. Autóval le Sienába. Szállás kempingben, egy fél mobilhome-ban.
2. Körtúra: Gaiole di Chianti, Radda in Chianti. (Greve di Chianti sajnos nem fért bele.)
3. Körtúra: San Gimignano. (Volterra sajnos nem fért bele.)
4. Kocsit letenni Sienától pár kilométerre egy ismert lakóautós parkolóba. Kerékpárral leköltözni Pienzába, ahol szállást béreltünk az óváros közepén.
5. Túrakör a Val D’Orcia keleti felén, érintve Val Di Chianát is: Montefollonico, Montepulciano, Monticchiello.
6. Túrakör a Val D’Orcia nyugati felén, érintve Bagno Vignonit, San Quirico D’Orciát és persze Montalcinót.
7. Túrakör a Val D’Orcia déli felén: Castiglione d’Orcia, Radicofani.
8. Bringával vissza az autóhoz a Crete Senesin keresztül: San Giovanni D’Asso, Asciano. Aztán vagy kocsiban aludni, vagy lendületből elindulni haza.
A hely adottságai miatt csak a tavasz, vagy az ősz jöhetett szóba. Csak hát ezzel mindenki tisztában van, különösen a bringaversenyek szervezői is.
– 2026.03.07 Strade Bianche (Komoly profi verseny, idén Pogacar nyerte.)
– 2026.04.12 Eroica Nova (Az Eroica megengedőbb változata, bármilyen kerékpárral el lehet indulni.)
– 2026.05.08-31 Giro (Idén kihagyják Toszkánát, egyébként Radda Di Chiantiban lenne a befutója.)
– 2026.05.20-26 Tuscany trail (Teljesítménytúra)
– 2026.10.03-04 Eroica (Buliverseny, szigorúan 1980 előtt bringával és korhű ruházatban lehet csak indulni.)
Mint látható, a Tuscany Trailt pont elkaptuk, sikeresen bele is keveredtünk a mezőnybe. (Ezenkívül többfelé voltak lokális versenyek is.)
Legendás kerékpárutak
– Strade Bianche: fehér, alaposan döngölt murva. Jelölt kerékpárút, ezen megy a verseny is.
– L’Eroica: ez is jelölt kerékpárút. Vegyes terep, van benne döngölt murva, földút és aszfalt. Sok helyen együtt megy a két út, de például Chiantiba csak az Eroica megy be.
– Francigena: a középkorban Canterbury és Róma közötti zarándokút volt, ma három szálon fut: autóútvonal, gyalogútvonal (cammino) és kerékpárútvonal, ez utóbbi sokszor egyben Eurovelo5 is. Óvatosan kell kezelni, időnként a bringautat egyben viszik a gyalogúttal… és hát a két kategória nagyon nem ugyanaz. 20%-os emelkedők földúton, mély gödrökkel, meg ilyenek.
Aztán.
A túra alcíme ez volt: Bor – Sajt – Bringa.
Borok
– Chianti: Classico, Classico Riserva, Classico Gran Selezione.
– San Gimignano: Vernaccia.
– Montepulciano: Rosso di Montepulciano (a kistesó), Nobile di Montepulciano (a nagytesó), Nobile di Montepulciano Riserva (a félisten).
– Montalcino: Rosso di Montalcino (a kistesó), Brunello di Montalcino (az atyatúristen).
Sajtok:
– Pecorino, mi más? Pienza, a pecorino toscano sajtok szülőhazája, tobzódtunk, belemerültünk, belefulladtunk, aztán valahogy kimásztunk belőle és kezdtük előlről. Melyik bor melyik sajttal? Melyik sajt melyik borral? Remek esti szórakozás volt, élvezetesen egészítette ki a napközbeni bringázást.
Sőt. Olyan szinten olvadt egybe a három komponens, hogy magunkévá téve haverom toszkán élménybeszámolóját, vittünk magunkkal bringástáskát, benne műanyag borospoharakat, dugóhúzót, tartalék parafadugókat, konyharuhát terítőnek és persze induláskor egy üveg bort, mely a túra során nem ritkán társat is kapott. Aztán amikor nagyon szép volt a panoráma, leültünk a fűbe, töltöttünk egy pohár bort és gyönyörködtünk a tájban. Lazán, ráérősen.
Recent Comments