Month: March 2021

Nem sok új van a nap alatt

Az emberek butaságára alapozott uszító jellegű manipuláció nem mai találmány, gyakorlatilag egyidős az emberiséggel. Csak a média felfutásával egyre nagyobb tömegek érhetők el és így egyre inkább szembetűnő.

Az első ezzel kapcsolatos élményem, amikor már észleltem, mi van, de azon kívül, hogy részben csodálkozva, részben döbbenten néztem, nem sokat tudtam csinálni. Ez az 1986-os focivébén az első meccsünk volt.

Az én korosztályomnak nyilván nem kell elmesélni, mi is történt akkor. A fiatalabbaknak talán. Akkoriban még nem csak egy valóságtól végletekig elszakadt országvezető volt focibolond az országban, hanem mindenki. Abban az időben ugyanis ment a szekér. Csoportgyőztesként kerültünk ki, felkészülési meccsen nyomtuk le az akkor csodacsapat Brazíliát, mindenki minimum dobogót várt az aranylábú fiúktól. Ehhez képest az első meccsünkön, az oroszok szégyenletesen elpcsáztak minket. 6:0 lett a végeredmény. Fizikai szenvedés volt nézni a csapat vergődését. Ebből a sokkból azóta sem épült fel a magyar foci.

Természetesen az adott politikai helyzetben felelőst kellett találni az országos tragédiára. (Nem, nem túlzok, tényleg az volt.) Végül a politika a sportorvosokat, pontosabban a dietetikusokat találta meg. Hogy tésztát adtak enni a játékosoknak a meccs előtt. Amikor minden jó magyar ember tudja, hogy a kalória a húsban, a kolbászban, a szalonnában van. Természetesen ez nem igaz, a tészta a lehető legjobb választás volt, a legtöbb gyorsan hasznosítható energia a szénhidrátokban van, de a táplálkozás terén műveletlen népet sikeresen felheccelték. Hetekig ez volt a téma. A sajtóban. Az utcákon. Társaságokban. Vitriolos cikkek százai születtek. A Ludas Matyi tele volt tésztás karikatúrákkal. A rádiókabaréban és a Parabolában még hónapokig téma volt a tészta. Az ország dühét rávezették az orvosokra, akik természetesen nem kaptak megszólalási lehetőséget. És a manipuláció működött. A tragédia feloldódott keserű röhögésben. Hogy találtunk magunknál nagyobb lúzereket. Az orvosokat.

Barbárok

Az utóbbi fél év első három alkalmával, amikor megjelentek mindenféle emberek motorosfűrészekkel és nekiálltak a Flór Ferenc utcai növényzetet irtani, még visszafogtam magamat. Persze, megfordult a fejemben, hogy ez esetleg az önkormányzat bosszúja, de inkább nem írtam róla, mert túl paranoiásnak tűnt. Ma viszont megtörtént a negyedik alkalom és ez már konkrétan önkormányzati fenntartású cég volt, a Városgazda. Kijöttek és ész nélkül nekiálltak vagdosni a cserjéket. Mert hogy ez nem kertészeti metszés volt, az tuti.
Itt, a mi kertünknél volt 3 darab szép nagy díszcserje és egy apró díszfa. Mindegyik 13-14 éves, 3-4 méter magas. Az ELMÜ tőből kivágott egy lila cserszömörcét és egy termő homoktövist, illetve hosszában megfelezték a perzsa varázsfát. Most pedig a Városgazda felezte le hosszában a maradék lila cserszömörcét.

Ilyen lett.

Csak mutatom, hogy augusztusban még ilyen volt.

Nyilván kimentem ordítozni a faszikkal, de csak a vállukat vonogatták. Hogy nekik azt mondták, hogy csinálják ezt, meg nyilván nem maguktól jöttek.

Nos, ennyi után már nem fogom vissza magamat. 15 éve senkit nem érdekelt, mi van az utcában. Az önkormányzat hagyta gazosnak. Mi meg betelepítettük dísznövényekkel. Ezzel sem foglalkozott senki. Aztán volt most ez az útburkolási affér és rohadtul úgy néz ki, mintha az önkormányzat bedurcázott volna amiatt, hogy megakadályoztuk az útburkolást, ugye pont az utca növényzetének védelme miatt, és azt üzenik, hogy idefigyeljetek, szarjankók, ki tudjuk mi vágatni azt a növényzetet burkolás nélkül is.

Önkéntes karantén

Mondjuk annyira azért nem, boltba eljárunk, meg sportolgatni is, de azért sokat, túlontúl is sokat vagyok itthon. Persze, dolgozni is kell, meg tanulni is, de ezektől előbb-utóbb begolyózik az ember. Nyilván tervezgetek csavargásokat, túrákat, nyaralásokat, de már két évre előre meg lett tervezve minden, sőt, ötlet szinten már két évtizedre.

Szóval kellene valami tevékenység, amellyel el lehetne molyolni, mely kivenne a sivár és reménytelen hétköznapokból, de azért hasznos is, új is, tanulni is lehet belőle.

Ezért kezdtem el csípős paprikát termeszteni.

Palántát nem vettem, hiszen ennyi erővel megvehetném magát a paprikát is. Abban nincs semmi buli. Szereztem egy zacskó skorpió magot és egy zacskó sötét habanéró magot. Nem, nem aranyárban mérik. Annál sokkal drágább. A nagy zacskóban van egy kicsi, abban pedig 15-20 szem mag. Ezer forintért. De igazából mindegy is, el lesz a gyerek, ha játszik.
Csak ne kezdjek el beszélgetni velük.

Nem figyelek oda… és már Merzse

A postán volt dolgom (hamarosan elmesélem), utálom (ezt is elmesélem), utána haza kellett volna jönnöm, de semmi kedvem sem volt hozzá. Találomra elindultam a bringával, gyakorlatilag az orrom után. Köztemető, Keresztúri-erdő, Rákos-patak… utána már azt sem tudtam, merre járok, majd ismerős környék, hoppá, itt van nem messze a Merzse-mocsár, ezer éve nem jártam erre.

Utána városszéli mezőkön, legelőkön keresztül, egy heveny jégeső közepette visszaevickéltem a keresztúri erdőbe, majd Ferihegy… és már otthon is voltam.
3 óra után. Laza postajárat.

Viszont a túra után már tényleg elszégyelltem magam és elvittem mosóba a bringát. Mondjuk az országútit, de az is borzalmasan nézett ki. Pár nap múlva meg sorra kerül a trekking is.