Month: March 2021

Az emberek butaságára alapozott uszító jellegű manipuláció nem mai találmány, gyakorlatilag egyidős az emberiséggel. Csak a média felfutásával egyre nagyobb tömegek érhetők el és így egyre inkább szembetűnő.

Az első ezzel kapcsolatos élményem, amikor már észleltem, mi van, de azon kívül, hogy részben csodálkozva, részben döbbenten néztem, nem sokat tudtam csinálni. Ez az 1986-os focivébén az első meccsünk volt.

Az én korosztályomnak nyilván nem kell elmesélni, mi is történt akkor. A fiatalabbaknak talán. Akkoriban még nem csak egy valóságtól végletekig elszakadt országvezető volt focibolond az országban, hanem mindenki. Abban az időben ugyanis ment a szekér. Csoportgyőztesként kerültünk ki, felkészülési meccsen nyomtuk le az akkor csodacsapat Brazíliát, mindenki minimum dobogót várt az aranylábú fiúktól. Ehhez képest az első meccsünkön, az oroszok szégyenletesen elpcsáztak minket. 6:0 lett a végeredmény. Fizikai szenvedés volt nézni a csapat vergődését. Ebből a sokkból azóta sem épült fel a magyar foci.

Természetesen az adott politikai helyzetben felelőst kellett találni az országos tragédiára. (Nem, nem túlzok, tényleg az volt.) Végül a politika a sportorvosokat, pontosabban a dietetikusokat találta meg. Hogy tésztát adtak enni a játékosoknak a meccs előtt. Amikor minden jó magyar ember tudja, hogy a kalória a húsban, a kolbászban, a szalonnában van. Természetesen ez nem igaz, a tészta a lehető legjobb választás volt, a legtöbb gyorsan hasznosítható energia a szénhidrátokban van, de a táplálkozás terén műveletlen népet sikeresen felheccelték. Hetekig ez volt a téma. A sajtóban. Az utcákon. Társaságokban. Vitriolos cikkek százai születtek. A Ludas Matyi tele volt tésztás karikatúrákkal. A rádiókabaréban és a Parabolában még hónapokig téma volt a tészta. Az ország dühét rávezették az orvosokra, akik természetesen nem kaptak megszólalási lehetőséget. És a manipuláció működött. A tragédia feloldódott keserű röhögésben. Hogy találtunk magunknál nagyobb lúzereket. Az orvosokat.

Mondjuk annyira azért nem, boltba eljárunk, meg sportolgatni is, de azért sokat, túlontúl is sokat vagyok itthon. Persze, dolgozni is kell, meg tanulni is, de ezektől előbb-utóbb begolyózik az ember. Nyilván tervezgetek csavargásokat, túrákat, nyaralásokat, de már két évre előre meg lett tervezve minden, sőt, ötlet szinten már két évtizedre.

Szóval kellene valami tevékenység, amellyel el lehetne molyolni, mely kivenne a sivár és reménytelen hétköznapokból, de azért hasznos is, új is, tanulni is lehet belőle.

Ezért kezdtem el csípős paprikát termeszteni.

Palántát nem vettem, hiszen ennyi erővel megvehetném magát a paprikát is. Abban nincs semmi buli. Szereztem egy zacskó skorpió magot és egy zacskó sötét habanéró magot. Nem, nem aranyárban mérik. Annál sokkal drágább. A nagy zacskóban van egy kicsi, abban pedig 15-20 szem mag. Ezer forintért. De igazából mindegy is, el lesz a gyerek, ha játszik.
Csak ne kezdjek el beszélgetni velük.

Harari szerint Gizi macskám nem hisz a Google-ben. Most kénytelen vagyok visszatartani a kajáját addig, amíg nem küld egy emailt a gmail fiókjából.