Month: May 2017

A mai háromórás, jégesős felhőszakadás fényében meglepő lehet, de csak nem bírtam ki, hogy ne tegyem vízre a jószágot. (Nej meg bringával ment dolgozni, mivel délután céges beerbike volt a program. Szerintem jobban elázott, mint én a kajakban. Este kilenckor még nem ért haza.)

Ahogy ígértem, kedden szétkaptam a kajakot, fúrtam-faragtam, életemben először karbonkevlárt is fúrtam – valamikor ezt is el kell kezdeni – és ránézésre jó lett. Már csak vízen kellett volna kipróbálnom. Hogy értsd, miért nem bírtam magammal: ez az utolsó lehetőség. Ha ezután az átalakítás után sem bírom ki egy óránál tovább a kajakban, akkor nincs hová menekülni, el kell adnom.

Reggeli után rátapadtam a meteorológiai oldalak radarképernyőire. Elment az első zápor, elment a második… és 11-kor úgy látszott, hogy sehol sincs utánpótlás. Szigetcsép helyett most csak Dunaharasztiba mentem, a kajak úgyis ott fog lakni. Több szerelés meg egyébként sem lesz rajta.

Nos, végül 50 percet tudtam csak evezni, utána gyanúsnak találtam az időjárást. (És milyen jól tettem: hazafelé már megint rámszakadt az ég az M0-án. A radarok szerint a semmiből keletkezett Dél-Pest felett egy újabb zivatar.) A tapasztalatok? Vegyes. Az ülés jó, a háttámasz tökéletes, a kajak sokkal kényelmesebb lett, a jobb lábamnak nincs is semmi baja, a bal combom viszont még mindig görcsöl. A különbség az, hogy most sokkal több hely van a kajakban, tudom pihentetni. Tényleg jó lett volna legalább másfél órát tesztelni, mert az mondja majd meg, mi lesz. Hiszen az is lehet, hogy óránként pár perc pihenős tartás megoldja a problémát, de az is lehet, hogy ahogy megy az idő, úgy kell majd egyre többet pihentetnem a lábamat.
Csak hát… a metorológia szerint az egész május ilyen trágya záporos, zivataros lesz.
Aranyat ér… az.