Month: March 2015

Amikor a cinege egész nap kopácsol a ház faburkolatán. Valószínűleg van odabent valami féreg vagy rovar, hiszen mindig ugyanott dolgozik. Csak hát, ez egy xyladecorral jócskán beeresztett faburkolat.
Már a méreg sem a régi?

Reggelre sajnos kiderült, hogy a rosszabbik variáció jött be, nem az ajtó maradt nyitva, hanem elromlott a fagyasztó. A középső tároló este ugyanis még teljesen jól tartotta magát, de reggelre megindult az is. Sóhaj.
Keletkezett még két tepsi fokhagymásan lesütött hús, egy tepsi sült csirkecomb és egy szekérderék fasírozott.

A spenótokat nem mentettem meg.

Ha behunyom a szememet, hagymát pucolok és mosogatok.

Nőnap, az.
 

Szombat délután vettem észre, hogy kiolvadt a fagyasztó. Nem tiszta, hogy elromlott a hűtő, vagy csak nyitva maradt az ajtaja, de nem is lényeges. Egyből meglett, mivel töltöm a pihenőnapomat.
Estére elkészült a konyhában egy vajling pörkölt (Mindent Bele), egy vödör hagymás máj, egy tál rántott hús és vagy egy köbméter párolt zöldség.
Némileg árnyalja a képet, hogy a hétvégén egyedül vagyok itthon.

Azaz ránéztem, az utóbbi hetekben miket is fényképeztem spontán. Leginkább törölni kellett, de két fénykép megérdemli a publikálást.

From MiVanVelem

Erdei séta. Egy tisztás a fák között. És… egy BMX ugrató. Mellette egy plüssfotel, egy Robinson kunyhó, asztal, gyakorlatilag egy iroda. A tábla szövege: No Dig No Ride.
Az értelmezése még várat magára.

From MiVanVelem

A konyhaablakból fotózva. (Nem photoshop.) A gps információkból látható, hogy nagyjából ott készült a kép, ahol a qrtafarkú malac túr. A házunk előtt szoktak mások is parkolni, de nem sűrűn. A mentazöld Chevrolet Lacetti kombi finoman szólva sem tartozik a gyakori autók közé. És tessék. Most olvasd el, mit hőbörögtem hét évvel ezelőtt.

Azt már megszoktam, hogy az erdő eldugottabb részein hajléktalanok élnek. Valahogy abba is beletörődtem, hogy mostanság már nem csak a néptelen részen élnek, hanem a sorházakhoz közel is.
De azért a mai látvány durva volt. A futópályáról ágazik le egy ösvény. az egyik hajléktalan pedig ágakból, gallyakból helyre kis kaput kötözött össze és lezárta vele az ösvényt. Ez az ő udvara, kéretik nem zavarni.
Innen már csak egy lépés a muskátli.

ps.
Pár nappal később megint jártam arra. Lelkes természetjárók lebontották a kaput.