– Legalább egy puszit utána… –
Month: October 2005
Times they are a-changin'
Ma egész délután Doors-t hallgattam.
Vazze, de megváltozott ez a Morrison az utóbbi húsz évben…
Az életnek tanulni
Szoktuk szidni a felsőoktatást. Szoktuk mondani, hogy le vagyunk maradva. Sőt, egyre jobban. Mindegy, mihez.
Aztán jönnek itt a jelek, hogy odakint furcsa dolgok történnek.
A tudástársadalomhoz a kormány szerint még több diplomásra van szükség. Csakhogy mind több diák hagyja félbe tanulmányait. Ők tudják: a felsőfokú végzettség egyre kevesebbet ér.
…
“Ha az álláskeresők jobban járnak három év gyakorlattal, mint három év főiskolával, akkor miért baj, hogy kevesebben akarnak tanulni?” Szakmai gyakorlat nélkül friss diplomával a zsebben szinte lehetetlen elhelyezkedni. Gyakran még éhbért fizető gyakornoki állást is nehéz találni.
Írja a Népszabadság.
Pusztán csak azért nem nyeltem félre a banánt, mert nem itt találkoztam először ezzel a hozzáállással. Nagy kedvencem, Kathy Sierra ebben a maratoni írásában már belecsapott a lecsóba – és ebben a hasonlóan hosszú írásban válaszolt is a heves reakciókra.
Tudom, hosszú szövegek, rengeteg betű, és természetesen rohanunk, mint mindig – de érdemes elgondolkodni; különösen akkor, ha középiskoláskorú az a fránya kölök.
Disznóság
Korábban már ígértem, hogy szenzációs képek kerülnek ki előbb-utóbb a netre, ahogy időm lesz szkennelni.
Imhol az első.
Abban a bizonyos könyvben elmesélek egy történet, melyben szerepelnek fizikai erők, disznók és én.
Erre hétvégén kezembe akadt szüleimnél egy fénykép, mely az azóta rég lebontott disznóólat ábrázolja, benne az aktuális disznókkal.
Kérem, ez az – érzékenyül el a szerző – még az ajtó is látszik, ahol az a dög beskerázott.
Eh, mit óvatoskodok itt… sokkal érthetőbb lesz ez az írás, ha idemásolom a szócikket:
Happy as pig in shit
De jó, olyan régen merültünk már le az élet sűrűjébe. Én például a címszó szerinti boldogságot tényleg láttam.
Gyerekkoromban nagyanyámnál a szomszéd gyerekkel fogadtunk, hogy nem merek ráülni a disznó hátára.
Én! Akit már a szódás lova is berepített a kerítés felett az udvarra! (Meg is verték. Jól.)
Nem is húztam az időt, átugrottam a palánkon és minden városi tudatlanságom adta önbizalommal rápattantam a százegynéhány kilós coca hátára. Pár pillanatig mindenki megdermedt, majd a disznó visítása törte meg a csendet. Felcsapta a fülét és egy tiszteletkör után berohant az ólba. Mely ólon az ajtó nagyjából akkora volt, mint az a dög. Én freskóként kenődtem fel a falra, majd ahogy szűntek a kohéziós erők, finoman belealéltam a térdig érő disznószarba.
Nna, az a disznó röhögött úgy, mint ahogy ebben a szólásban is megfogalmazta az ismeretlen sorstárs: “boldog, mint disznó a szarban” – azaz teljesen elégedett a dolgok alakulásával.
Tananyag?
Barna elszólta magát a múltkori drámaórán, hogy a zapja már elkövetett egy könyvet. A tanár persze lecsapott rá, mint gyöngytyúk a takonyra és megkérte a gyereket, hogy a holnapi órára vigyen be egy példányt.
Hát… remélem, a tanerő osztozik velem az erőteljes kifejezések iránti vonzalmamban, mert egyébként a srác tanulmányainak kampec.
(Persze az egésznek az alaposságom az oka: a szlengfordulatok elmagyarázásánál nemcsak az értelmet igyekeztem visszaadni, hanem a hangulatot is.)
Recent Comments